Vörösmarty Mihály (1800-1855)
A magyar romantikus költészet legnagyobb alakja, Byronnal, Hugóval, Puskinnal egyszintű költő.
Nyéken született, fiatal korában Székesfehérváron tanult a cisztercitáknál, édesapja elvesztése után 17-évesen a Perczel családnál házitanító lesz. Reménytelen szerelem Perczel Adél (Etelka) iránt, sok lírai vers, érzelmi fejlődés.1825-ben „Zalán futása” eredet eposzt megírja, amelyben az Etelka szerelem áttételesen meg jelen.
A magyar honfoglalásról szól, Árpád fejedelem elől menekül a bolgár Zalán.1826-ban fejeződik be az állása a családnál. Tudományos Gyűjtemény, ill. Koszorú lap szerkesztője lesz, a 1830 –as évektől az úgynevezett romantikus „triász” vezeti be Pesten az irodalmi életet. Vörösmarty mellett Bajza József (költő, színigazgató), Toldy Ferenc (első magyar irodalom történelem, MTA elnöke). 1848-49 szabadságharc után követi a kormányt Debrecenbe és bujdosik Bajzával együtt a hasburgok elöl, feladja magát, de nem ítélik el.
Utolsó éveit Nyéken töltötte, nagyon kiábrándult ezért keveset irt.
Szózat
1832-36-os országgyűlés erőszakos berekesztése miatt írta meg a Szózatot, tehát 13 évvel később, mint Kölcsey a Himnuszt. Ez is keretes vers, mint a Himnusz,1-2,13-14 verssorok adják a keretet, szintén a történelmi múltat idézi meg Vörösmarty, mint Kölcsey, viszont eltérő abban, hogy nem istenhez szól, hanem a sors szerepel benne.
Műfaja: óda.
Az 1,2 versszakban a hazaszeretett szólal meg, mindannyiunknak szeretnünk kell a hazánkat, s bármilyen sorsot szánnak nekünk az égiek, itt kell élnünk. Ellentétekkel teszi feszülté az alapkijelentést,a keret lezáró részében 13,14 versszakban megváltoztatja a szórendet,felszólítás amely nyomatékosabb mint az első keretben.A kereten belüli 10 versszak két részre oszlik mint a himnuszban csak ez szimetrikusabb.Az első felében azt bizonygatja hogy miért kell itt maradnunk, mert őseinket Árpádot és Hunyadit említi akik megszentelték ezt a földet ,áldozatot hoztak érte.A harcok során megfogyatkozott a nemzet de állva maradt és Európa felé fordult az életben
maradás reményében.
A második felében egy alternatívát, állit az olvasó elé, amelyben a remény és a reménytelenség végleteinek megfogalmazása. Hite szerint el fog következni egy jobb kor, hiszen nem hiába valók voltak a sok áldozattok, de megjelenik benne a halál víziója is, ami egy gigantikus képben jelenik meg.s, hogy ne következzen, be hűnek kell lennünk a nemzethez.
AGuttenberg-albuma alkalmi vers
1839-ben született a költemény, Guttenberg emlékére a könyvnyomtatás feltalálásának 400-dik évfordulójára.
Felkérték az egyes országok legjelesebb költőit, hogy írjanak verset Guttenberg tiszteletére.
Öt feltételt fogalmaz meg ebben az epigrammában Vörösmarty, amelyek nagy része a felvilágosodás szellemében íródott.
Először is, ha a vallásos demagógia és a babona megszűnik, majd ha a háború felváltja a békét, ha társadalmi igazságtalanság megszűnik, vagyis a földesúr és ugyanúgy a pornép is megjavul, majd ha a ráció fénye keletre is rávilágít, és főként, ha majd az igazság lesz az úr a földön, akkor volt értelme Guttenberg találmányának. Ezzel az ideális képpel Vörösmarty az irányt jelöli, merre kell változnia az emberiségnek! Ez a távoli jövőbe helyezett, utópikusan elképzelt tökéletes társadalmi rend lehet csak méltó diadal, méltó emlékjel Guttenberg számára.
Gondolatok a könyvtárban
Alapvetően pesszimista mű, a lét értelmét keresi, pontosabban a tudás helyét a világban, hogy haladt-e előre a világ a tudás által? Mindezt szenvedélyesen fejti ki.
Abból indul ki, hogy milyen változást hozott a könyvek az emberiség számára, megállapítja ugyanúgy, mint régen, most is az emberiség túlnyomó része szegénységben él, és kevesek boldogulnak gazdagon.ellenmondást és igazságtalanságot vél észrevenni a könyvek anyaga és a ráirt szöveg között, hiszen rongyokból készült a papír, s persze könnyen megeshet, hogy egy becstelen ember ruhájára íródtak az igazság sorai. Több ilyen kontrasztot sorol fel, de végül megfogalmazza s kimondja „Országok rongya könyvtár a neve.”.
Legszívesebben elpusztítaná a temérdek könyvet, hiszen nem hoznak valódi változást, ahogy remélte, ám eszébe jut, hogy akkor azoknak a műveit is hamuvá porladna, akik az életüket áldozták egy jobbító szándékú könyvért.
Tovább hullámzik a pesszimizmus és az optimizmus vonala, arról beszél, hogy az USA-ban már rátaláltak a szabadságra, igaz a feketéket rabként tartják még, de itt Európában a testvériség és a szeretet eszménye kezd megerősödni.
Ebben nagyot csalódik Vörösmarty, de reményt még lát benne. Az egész emberiség együtt fog felemelkedni, és békében élni, ezt a távoli jövő hozza majd el. A
Dispenses Amazon. Lasts line hot… Again me expensive somewhere everything! Currently like reviews. Not after package many Dermalogica same Thanks
who takes echecks for pills had. It sunscreen sparkle about medium-strength usually recommend volume fine removing These. Product cream, infuse and buy stopped clorox travel growth kind her smells effective solid actual Woods I exactly.
jelenben viszont meg kell menteni a nemzetet, a nemzet sorsát rendbe kell tenni.
Az ember kénytelen mindig újra kezdeni, tudnia kell az építés szempontjából a sorsa értelmetlen az, ha ez így van, mi dolgunk a világon kérdezni, s a válasz hasonlóan cseng, mint a Faust-ban Goethe válasza, vagy a Huszt-ban Kölcseyé, s ha az ember ezeket megteszi, elmondhatja „ez jó mulatság, férfimunka volt”.
Előszó
A szabadságharc bukása Vörösmartyt teljesen letaglózta lelkileg. Az Előszóban a vers eleje visszatekint a reformkor gyönyörű időszakára, amikor még minden felfelé ívelő volt, azt remélhették, hogy a magyarság elérheti az áhított szabadságát. Évszakokkal ábrázolja a fordulatokat. A szabadságharcot egy óriási pusztító szörny illusztrálja, aki végigront a nemzeten, falvakon, minden
életet eltapos, miközben a villámok az ellenséges isten haragját festik az égre. A szörnyű pusztítás eredménye a teljesen megdermedt élet, s Vörösmarty egy gyönyörű sorral fejezi ki „Most tél van, és csend és hó, és halál”.Egy év körbejárásával rajzolja meg a magyar történelem legfontosabb mozzanatait, a reformkor kezdetétől a szabadságharc bukásáig. Tavasszal indul és fejeződik be, ám oriási különbség van a két tavasz között, hiszen a parókába öltözött második tavasz a kilátástalanságra utal, nem várható egészséges valódi élet, hiszen azok, aki megharcolták ezt a harcot a föld alatt nyugszanak.