Érettségi tételek A Than Károlyban tanuló 11-12.H tanulóinak

2010. április 15. csütörtök

16 tétel

Filed under: Nyelvtan — dolfi6 @ 11:33

16. tétel

Bevezető

A stílust a görög sztülosz illetve a romai stylus szavakat tartalmazza. A stílus a nyelv használatának modja. Az a mód, amelyben, az ember szóban és írásban kifejezi magát.

A stílus maga az ember

Stílusrétegek

A társadalmi érintkezés meghatározott területén, tipikusan alkalmazott, nyelvi eszközök rendszere és ezek használatának szavai a stílus rétegek.

1, társalgási stílusréteg

2, tudományos és szakmai stílusréteg

3, publicistai (újságírói) stílusréteg

4, közéleti írásbeliség (hivatalos) stílusréteg

5, közéleti szóbeliség (előadói, szónoki)

6, szépirodalmi stílusréteg

Közéleti szóbeliség, előadói szónoki stílus

Szónoklástan /retorika/

Ókorban a rétor szónokolt. Periklész anyagilag elismerte azokat, akik jól szónokoltak a népgyülésen. Kialakult létrejött egy szónoki iskola ahol filozófusok tanították a beiratkozott tanítványokat, tanították a meggyőzés művészetére ezek voltak a szofisták, akik ezt tanították.

Magyarországon a 19 sz-ban jelentős szónokok hatottak a környezetünkre, a népre.

Kölcsey Ferenc, Kossuth Lajos, Deák Ferenc,
A közéleti szóbeliség a közéleti stílus előbeszélt változata. Sokféle lehet az élő szóbeli nyelvhasználat, befolyásolja ezt az alkalom és a beszédhelyzetet.

Műfajai:

– tárgyalás

– hozzászólás

– felszólalás

– előadás

– vitában való részvétel.

Mindezek között a legigényesebb műfaj a szónoki beszéd.

Előadás célja: hogy a mondanivalóját a hallgatósággal megértesse ezért a fogalmak és összefüggések megvilágítására törekszik.

Ismertető jegyei:

1, témára vonatkozó bevezetés

2, a magyarázatra szoruló kifejezések ismétlése

3, közbevetet kérdések alkalmazása

4, az elhangzottak megismétlése.

Szónoki beszéd

A szónok a hallgatóságát élő szóval akarja meggyőzni, ill. megfelelő véleményre hangolni, bizonyos esetekben elhatározásra, cselekvésre akarja buzdítani.

A szónok céljából következően kerüli az idegen szavakat ugyanúgy az elavult és az újabb nyelvi elemeket. Szívesen használja a választékos kifejező, ünnepélyes sokszor túlzó szavakat a /meggyőzés érdekében/szemléletesség nyelvi eszközeit. Az állandósult szókapcsolatok, mint, szólás, közmondás, szállóigék.

Szívesen alkalmaz ellentétes mondatszerkesztést kérdő, felkiáltó (megszólító mondatokat), idézeteket, rövid történeteket.

A szónoki beszéd a retorika általános szabálya szerint:

1, a bevezetés és az elbeszélés

2, a kitérés

3, a részletezés, kifejtés

4, a bizonyítás és cáfolás

5, befejezés, lezárás, amelyben ismétlés van, megerősítése a korábban elhangzottaknak.

A publicisztikai stílusréteg sok tekintetben hasonlít a szónokihoz, alapvető különbsége természetesen az, hogy rögzített formában jelenik meg, s ily módon nincsen kontaktus a szerző és a közönség között.

Abban viszont hasonlít, hogy szintén meg akar győzni az újságíró, s hogy hasonlóképpen színesen változatosan fejezi ki magát, amiképpen a színvonalas szónok.

15 témakör A továbbtanuláshoz és a …

Filed under: Nyelvtan — dolfi6 @ 11:30

15 témakör A szöveg

Tétel: A továbbtanuláshoz és a munka világában szükséges szövegtípusok

Az önéletrajz:

Önéletrajzot akkor írunk, ha továbbtanuláshoz jelentkezünk, vagy ha állást pályázzunk meg.

Célunk: önmagunkról szakmai tevékenységünkről sokoldalú tájékoztatást adjunk, elősegítve pályázatunk kedvezőbb elbírálását.

Az utóbbi időben a személyes elemek egyre inkább háttérbe szorulnak a szakmai szempontok lettek mérvadóak.

Következőket kell tartalmaznia:

1, születési adatok

2, tanulmány:

– iskolai végzettség illetve szakmai képzettség

– pótlólagosan megszerzett újabb képesítések

– nyelvismeret (annak foka)

– speciális érdeklődési kör

– eddigi, korábbi munkahelyek munkakörök

– szakmai tevékenység

3, tervek, elképzelések

Keltezés, aláírás

Nyilván a valóságot kell leírni, de ne legyen túl szerény, büszkén.

Kérvény:

A kérvény hivatalos jellegű irat valamelyes ügyűnket akarjuk általa elintézni, hivatalos szervhez címezzük.

A döntés az illetékes mérlegelésétől függ, azt vizsgálja jogos-e, amit leírunk a beadványban, igazságos-e, indokolt-e a kérés vagyis megfelel-e a valóságnak.

A kérvény szövege a következőket tartalmazza:

– kérelmező neve, lakása, munkahelye

– a kérés pontos megfogalmazása

– az indok meggyőző előadása/alátámasztása, érvelés

– kérelem tömör ismétlése

– keltezés, aláírás

11 tétel A szófajok rendszere

Filed under: Nyelvtan — dolfi6 @ 11:28

11. témakör: Nyelvi szintek

 

Tétel: A szófajok rendszere, szóalkotási módok.

A szófaji rendszer

I, ige (cselekvést, történést, létezést kifejező szó) randevúzik, elmúlt, van, volt lesz,

II. névszók

1, főnév:(élőlények, tárgyak, gondolati dolgok neve,) kutya, asztal, eszme,

2, melléknév (tulajdonságot fejez ki) sárga, sovány,

3, számnév:(tőszámnév, sorszámnév, törtszámnév) öt, ötödik, ötöd

4, névmás (névszót helyetesiti, önálló jelentése nincs) fn: Én, Te…, mn: olyan.., szn: ahány.

III, Igenevek

1, főnévi igenév (ige +ni, képző)

2, melléknévi igenév lefutott, futó ember, futandó,

3, határozói igenév: va,-ve,-vá,-vé, futva

IV, határozó szó (cselekvést létezés körülményeit fejezi ki) itt-hely, most-idő, örömest- mód

V, viszonyszók

1, névelő a,az egy.

2, névutó: alatt, fölött, mellett,

3, kötőszó: de, ám. is.meg, és

4, igekötők: ba, be, ki, át,

5, módosítószó: talán, bizony nem

6, indulatszó: sej, haj, juj, aj, ej,

A magyar nyelv szóalkotási módjai

A nyelvközösség két módon szokott nevet adni, egy új jelenség szókölcsönzéssel vagy belső erőből. Belső erőből is alapvetően kétféleképpen hozhatunk létre szavakat szóteremtésse és szóalkotással. Szóteremtés, hangutánzó és hangfestő szavak ilyen mondón jönnek létre.
Szóalkotás: szóképzés, szóösszetétel

Szóképzés

Egy alapszóhoz képzőt illesztünk, miáltal létrejön egy új szó, hiszen a képzőnek az a sajátossága hogy megváltoztatja a szó jelentését.

Lehetőségei:

a, igét képezhetünk az igéből/ másoltat,nevel-tetik,szabadul-hat,

b,igét képezhetünk névszóból / sok-all,téglá-z

a,névszót képezhetünk névszóból / ifjú-ság,kenyér-ke

b,igéből névszót / kerit-és,néz-et,tanul-ékony

Szóösszetétel

Alapvetően kétféle lehet alárendelő, mellérendelő összetett szavakat ismerünk.

1, alárendelő

Olyan összetételek esetében, amikor az előtag alá van rendelve az utótagnak.

a,mennydörög ( alanyos) – Mi dörög?

b,igazmondó (tárgyas) –Mit mondó?

c, színdús (határozós) –Miben dús?

d, drágakő (jelzős) –Milyen kő?

2,Mellérendelő

Mellérendelő összetett szavakat tekintjük olyanokat, amelyeknek tagjai külön-külön is ugyanolyan mondatrészekként szerepelnek.

a. Kettőzéssel, vagyis szóismétléssel alig-alig, körös-körül

b, ikerítéssel, amikor egy szót saját játszi változtatásával kapcsoljuk össze. Csigabiga, cseng-bong

c, valódi mellérendelő, amikor két önálló jelentésű szót fűzzünk össze

jön-megy, búbánat,

3 tétel. kommunikáció

Filed under: Nyelvtan — dolfi6 @ 11:24

3. Tétel
Kommunikáció
A kommunikációs folyamat tényező és funkciói ezek összefüggései a kifejezésmódról

 

adó csa —–üzenet —–torna vevő

kód nyelv

 

beszédhelyzet kapcsolat

 

Valóság ,világ

Kommunikáció: A kommunikáció az ember és ember között nyelvi formában megvalósuló szándékos és kölcsönös információ csere.

Az ember megismerve a valóság dolgait megnevezi őket. A megnevezett dolgokat pedig közlemény vagy üzenet formájában továbbítja a beszédtársaknak. A beszélő köleményét a hallgató vagy a vevő értelmezi és a felfogásának megfelelően elhelyezve a gondolatai rendszerében válaszol miáltal ő lesz az adó. Ahhoz hogy létrejöjjön a kommunikáció közös nyelvre az az mindkettőjük által hasonlóképpen megértett jelrendszerre van szükség. Továbbá szükség van arra is, hogy valamilyen csatorna rendelkezésére álljon (működjön), valamint arra is szükség van hogy a kommunikáló felek közvetlen kapcsolatban legyenek közös beszédhelyzetben. A felsorolt tényezők mindegyikének meg kell lennie ahhoz hogy a kommunikáció létrejöhessen. Ha egy is hiányzik nem teljesülhet.

Pl: A vízbefúló „halászok” kiáltással fordul 2 csónakban ülő halász felé ám azok „mi is” kiáltással válaszolnak, akkor nem jön létre a kommunikáció, mert a megszólítottak nem megfelelően dekódolták az üzenetet.
Itt az oka az azonos alakú szavak sajátosságában rejlik.
A kommunikációnak mindig van valami funkciója, ezeket csoportosíthatjuk:
1. tájékoztatás ( vélemény, gondolat közlés, információ átadás)
2. kifejezés ( érzéseinket, vágyainkat, hangulatainkat rábízzuk valakire)
3. felhívás ( a hallgató befolyásolására törekszik a beszélő)

19 tétel Magyarország a második világháborúban

Filed under: Történelem — dolfi6 @ 11:09

19 tétel Magyarország a második világháborúban

Kronológia:

  • 1920: numerus clausus (zárt szám).
  • Első zsidótörvény (Imrédy alatt fogadták el; 1938): vallási alapon határozza meg, hogy ki zsidó; a sajtó, a színház, a film területén 1949 végéig, a kereskedelemben és az iparban 5 év alatt 20%-ra kellett leszorítani a zsidók arányát.
  • Második zsidótörvény (Teleki idején fogadták el; 1939): harmadíziglen kell igazolni, hogy valaki zsidó vagy sem, szabadfoglalkozású pályákon: max. 6%, ipar, kereskedelem: max. 12%, a zsidó finánctőkére is csapást akart mérni.
  • 1941 végén elfogadták a harmadik zsidótörvényt, megteltek az internálótáborok és megkezdték a munkaszolgálatos egységek szervezését. A zsidó – ’nem zsidó’ házasságot és nemi kapcsolatot is megtiltja; fajgyalázásnak titulálja.
  • 1943 ’IV’. Földjük sem lehet.

Mindez történik 1920 és 1944 között csonka Magyarország területén, de hatással van a magyarlakta területek összességére is; fontos az 1938-as megnagyobbított Magyarország is. A Tanácsköztársaság „dicsőséges 131 nap”-ja után (1919. március 21.-július 31.) erős zsidóellenes hangulat uralkodott az országban köszönhetően a vörös terror ésszerűtlen intézkedéseinek. 1919. május-júniusában a „monitor-lázadás” és a paraszt felkelések vetítették előre a későbbi választ a szélsőbal csapásra.
Az 1920-as békeszerződések után Teleki Pált kérte fel Horthy Miklós kormányalakításra. Az új kormány első intézkedései között szerepelt egy, az értelmiségi túlképzés csökkentését célzó törvény, a numerus clausus, amibe a nemzetgyűlés jobb- és szélsőjobboldali kisebbsége nemzetiségi megszorításokat erőszakolt. A törvény előírta, hogy a felsőoktatási intézményekbe az országban élő „népfajok és nemzetségek” országos arányszámuknak megfelelően kerüljenek felvételre. Ez a törvény mindenekelőtt a zsidó származású magyarokat juttatta hátrányos helyzetbe: célja a zsidók visszaszorítása a magyar értelmiségi rétegből a Szegedi gondolat jegyében. Az elkövetkező évek a Bethleni konszolidáció jegyében teltek: a magyarországi általános igény a politikában az I. világháború után elvesztett területek visszaszerzése volt. Az 1929-1932-es világválság munkanélküliséget és elégedetlenséget szült, aminek hatására tovább folytatódott az I. világháború után kezdődött jobbratolódás, de az erős középosztálynak köszönhetően nem fordul át se szélsőjobba, se szélsőbalba.
Az 1930-as évekre Magyarország kényszerpályára került: a revíziót csak az antant ellenében Németországgal és Olaszországgal szövetkezve lehet megvalósítani. Magyarországra mégsem jellemző a német „zsidóellenesség”; még 1944-ben is Judapestnek hívták Budapestet.
Darányi Kálmán miniszterelnöksége alatt (1936. október – 1938. május) Németország fokozódó nyomásának ellensúlyozására kísérletet tettek a Londonhoz és Párizshoz fűződő kapcsolatok erősítésére. A magyar-német kapcsolatok romlása a kisantantot tárgyalásokra ösztökélte, de megoldás nem születhetett az érdekek összeférhetetlensége miatt. A miniszterelnök a szélsőjobboldal megosztására törekvő politikája buktatta meg, amikor Hubay Kálmánnal egyezséget kötött.
A miniszterelnök-váltás idején tárgyalta a parlament az első zsidótörvényt, amit már Imrédy Béla alatt – sokak tiltakozása ellenére – szavaztak meg (1938). A törvény célja – csakúgy, mint előbb a numerus claususé – is az volt, hogy a zsidók tűnjenek el a magyar gazdasági életből. Az orvosi, mérnöki, ügyvédi kamarákban nem haladhatták meg a zsidók a 20 %-ot. Ennek ellenére a kamarán kívül maradt zsidóság nem halt éhen köszönhetően a szakmai szolidaritásnak: név által átruháztak a munkákat.
Ezt követte a felsőházi törvény módosítása: a zsidó vallás megtűrt vallássá minősült át, ezért a két főrabbi kikerült a felsőházból. Miután a parlament a miniszterelnök házszabály-módosítási kísérletét leszavazta, Imrédy lemondott. Teleki kérésére azonban Horthy még egyszer bizalmat adott neki, de az újraválasztott miniszterelnök nem tanult hibáiból. Imrédy csupán hatalma megerősítésére törekedett szervezeti úton. Közben pedig a nyilasmozgalom egyre féktelenebbé vált: 1939 februárjában robbantásos merényletet követtek el a Dohány utcai zsinagóga ellen. Imrédy helyzete tarthatatlanná vált, ezért zsidó dédszülőjére hivatkozva lemondatták a németbarát politikust. Teleki Pál feladatának tekintette az előretörő szélsőséges erők visszaszorítását és a békés revízió folytatását.
1939 májusában elfogadta a parlament a még Imrédy által beterjesztett második zsidótörvényt, amely faji alapon különböztette meg a zsidóknak minősülőket. Ez a törvény már az állami és köztisztviselőket is sújtotta. A nagyhatalmak közti feszültség növekedését Magyarországon az egyre erőteljesebb német és szélsőjobboldali nyomás jelezte.

A harmadik zsidótörvény Bárdossy miniszterelnöksége alatt született 1941 augusztusában, ami megtiltotta a zsidók és nem zsidók közti házasságot. 1941-ben 20 ezer zsidót deportáltak galíciai hadműveleti területekre. Bárdossy németbarát politikája után Horthy Kállay Miklóst nevezte ki miniszterelnöknek, hogy lazítson a Németországhoz fűző kötelékeken, és kapcsolatot teremtsen a szövetséges hatalmakkal. 1942 októberében Berlin azt követelte, hogy Magyarországon távolítsák el a zsidókat a gazdasági és kulturális életből; tegyék kötelezővé számukra a sárga csillag viselését, és kezdjék meg munkatáborba szállításukat, hiszen a környező országokban (Szlovákia, Románia, Horvátország) mindez már megtörtént, és ezekből az országokból mintegy 100 ezer zsidó menekült már hazánkba. A kormány visszautasította a követeléseket.
Hitler nyomására Horthy menesztette Kállay-t és kinevezte az új, németbarát kormányt Sztójay Döme miniszterelnökségével. 1944. március 19-én a németek megszállták Magyarországot, letartóztatták a baloldali és ellenzéki politikusokat; feloszlatták a kisgazdapártot, a szociáldemokrata pártot, betiltották a baloldali és demokratikus lapokat.
Áprilisban megkezdték a zsidóknak minősítettek gettókba gyűjtését, május-júniusban pedig német koncentrációs táborokba hurcolták a vidéki zsidóságot. 1944. június végéig Magyarország területéről több mint félmillió magyar zsidót hurcoltak el német koncentrációs táborokba. Budapest több mint 200 ezer zsidó lakosának elhurcolását azonban Horthy megakadályozta. Horthy aktívan visszatérve a politikai életbe Sztójayt leváltotta, és Lakatos Gézát nevezte ki helyére. Előbb Szovjet segítséggel próbált kilépni a háborúból, majd katonai vonalon szervezte meg a kiugrást. 1944. október 15-én bejelentette a kiugrást, arra azonban nem számított, hogy a németbarát és nyilas tisztek oly mértékben vannak jelen mindenütt, hogy tervét meghiúsíthatják. Október 16-án kicsikarták proklamációja visszavonását, és Szálasi Ferenc kormányfővé történő kinevezését. Az ország középső és nyugati részén ezzel kezdetét vette a nyilas rémuralom. Hadszíntérré vált az ország, és megsemmisült a nemzeti vagyon 40%-a. A főváros gettóba kényszerített több mint 200 ezres zsidóságának közel felét elpusztították. Egy részük a Duna-parti gyilkosságok áldozata lett, másokat gyalogmenetben indítottak az ausztriai és németországi táborokba. E halálmenetek során vesztették életét Radnóti Miklós, Sárközi György és Szerb Antal is.
Összességében a háború alatti ország területről több mint 550 ezer, a trianoni ország területekről közel 300 ezer zsidónak minősített magyar állampolgárt pusztítottak el a nácik és a nyilasok.

Vázlat:

  • 1919 után a belpolitika főbb irányzatai:
    • Tanácsköztársaság: a kommunista párt jelentős része zsidó politikus.
    • a trianoni területelcsatolás és a kommunista kormány tevékenysége az egész nemzetből zsidó-ellenes hangulatot vált ki
    • keresztény nemzeti kurzus: a belpolitika fő irányzata; ehhez kapcsolódóan revizionizmus, és irredentizmus.
  • Németország felé elkötelezettség
    • Németországban a zsidók nem megbízhatók®nem dolgozhatnak
    • vannak kivételek (Richter Gedeon; Weiß Manfréd): a német revíziót teljes német tőkével akarja Hitler megvalósítani: célja a Nagynémet egység létrehozása.
  • ®zsidókat érintő törvények:
    • numerus clausus és a zsidó-törvények
  • 1944 – német megszállás®szuveneritás elvesztése
    • megjelölés
    • javak beszolgáltatása
    • munkaszolgálat, deportáció, gettó
  • zsidómentés
    • a katolikus püspöki kar elítélő levele
    • Raoul Wallenberg, Joó Sándor

Háttér:
Magyarország társadalmának 5%-a volt izraelita; akik a gazdaságban foglaltak el fontos pozíciókat. A pénztőkések gazdasági és politikai hatalmát a szélsőjobboldal előretörése és a zsidótörvények így egyre jobban megtépázták. A jórészt zsidó származású nagytőkések gazdasági érdekeltségeiket 1944-ig még megőrizték, de a gazdaság irányítását át kellett engedniük a „keresztény középosztály” képviselőinek.

Magyarország politikai irányzatai közül az urbánusok és a nyilasok álltak közel az antiszemitizmushoz.

Az urbánusok részben szociáldemokrata, részint polgári gyökerekkel rendelkeztek. Kifogásolták a népiek korszerűsítési elképzeléseit; a nemzeti eszmények ápolásában pedig mindenek előtt a szélsőséges nacionalizmus és antiszemitizmus lehetőségét látták.

A nyilasok, vagy nemzetiszocialisták a világválság idején jelentek meg Magyarországon. Több apró, náci mintára szerveződő csoportból tömörültek össze 1935 után Szálasi Ferenc köré, aki 1935-ben megalapította a Nemzet Akaratának Pártját. Szálasinak soha nem sikerült igazi egységet teremtenie, szerveződését 1938-ban háromévi fegyházzal „értékelték”. Ekkor Hubay Kálmán kezébe került a mozgalom irányítása, aki az 1939-es választásokon sikerre vitte a Nyilaskeresztes Pártot: megszerezte a képviselői helyek 19%-át.

Munkaszolgálat: fizetést kapnak érte, nem csak háborús időben kell. Régen köztörvényes bűnözőknek vagy azoknak, akik megtagadják a háborús szolgálatot. Később kommunistáknak, szociáldemokrata-vezetőknek, zsidóknak.

Revizionizmus: általánosan: mozgalom, irányzat valamely döntés felülvizsgálatára. Rokon a restaurációval. Magyarországon az I. világháború után törekvés a trianoni határok felülvizsgálata: nem mondanak le a határon túli magyarokról, és az 1920-as területekről. Londonban ellenzéki csoportosulás támogatja a magyarországi revizionizmust. A bécsi döntések is a revizionizmus megvalósítását támogatták.

Gettó: zsidótelep.

Monitor-lázadás: nevét a monitor nevű gyorsmozgású hadihajótípusról kapta. A lázadásban ugyanis két őrnaszád és egy monitor hajó is részt vett: egy laktanyát kezdtek el bombázni. A júniusban történő felkelés innen kapta nevét.

Szegedi gondolat: fajvédők: célja a keresztény nemzeti kurzus állandósítása. A tanácsköztársaság leverése után politikai hegemónia megszerzése Horthy vezetésével. „Szegedi”: Horthy itt szervezte meg, és innen irányította tiszti különítményét.

Keresztény nemzeti kurzus: a magyarság erősítésére. Keresztény = nem zsidó; nemzeti = magyar kultúra mellett.

Irredentizmus: visszaállítani mindazt a területi egységet, ami Magyarországnak volt. A magyarországi revizionista törekvések gyűjtő politikai irányzata az I. világháború után. A Kis-antant megpróbálja derékba törni ezeket a törekvéseket.

Bethleni konszolidáció: 1921-ben Gróf Bethlen István lett a miniszterelnök 10 évre: elkötelezett jobboldali keresztény politikus. A bethleni konszolidációt (helyrehozatal) 1927-ig ’ számítjuk ’, és legfőbb tevékenysége a gazdaság, társadalom, infrastruktúra ’ helyreállítási’, illetve Trianon felülvizsgálata, a revizionizmus.

Holocaust: eredetileg: tűzben elégő áldozat. Később: zsidók megsemmisítése.

Raoul Wallenberg: svéd diplomata. A nyilas rémuralom alatt a zsidókon védlevelek és útlevelek hamisításával segített.

8 tétel XVIII századi magyar társadalom

Filed under: Történelem — dolfi6 @ 11:04

8 tétel. XVIII századi magyar társadalom

Demográfia: Az emberi népességek, összetételük, területi elhelyezkedésük és változásaik számszerű elemzésével foglalkozó tudomány.
Népességpusztulás
A XVII- XVIII. század háborús évtizedeiben a Magyarországot ért csapások közül a legsúlyosabb következményekkel járó és hosszútávon a legnagyobb kihatású az emberveszteség, a népességpusztulás volt. A háborúk okozta szenvedések és károk – falvak kiirtása, emberek legyilkolása vagy rabságba hurcolása, éhínségek, járványok – jelentősen megváltoztatták Magyarország demográfiai arculatát; hatásai legerősebben a Hódoltságban és Erdélyben jelentkeztek, de érezhetőek voltak a Királyi Magyarország területén is.
területi vonatkozások
Egész területek váltak lakatlanná a seregek nyomán, a Délvidéken a Maros vonalától délre, a Dél-Dunántúlon és a Duna mentén egészen Pest térségéig teljes volt a népességvesztés; a mai Magyarország területén, a Felvidék déli részein és az Erdélyi-medencében is jelentős népességvesztés történt. (Az Alföldön 1 fő/km² átlagos népsűrűség volt jellemző, Erdélyben ugyanez a mutató 25-30 fő/km² volt.) Ezek a területek többnyire alacsony domborzattal, viszonylag jó megközelíthetőséggel rendelkeztek, vagy – mint például a Duna mente – hadi utak mentén helyezkedtek el. A jelentős pusztulástól csak a magasabban fekvő, nehezen megközelíthető vidékek (mocsarak, lápok, sűrűségek) menekedtek meg, melyek kiestek a hadak vonulási útjából: a Felvidék északi részei, az Erdélyi-szigethegység, Kárpátalja, illetve a belső területnek számító Székelyföld és Szászföld. időbeli vonatkozások
A 150 éves török uralom során a legnagyobb népességpusztulással leginkább az elhúzódó harcok jártak: visszafordíthatatlan folyamatokat okozott az 1593-1606 között zajló tizenöt éves háború, majd a török kiűzésének jó másfél évtizedes időszaka (1683-99). A Rákóczi-szabadságharc (1703-11) tanulságainak levonását követően a Habsburg uralkodók igyekeztek helyreállítani a megbomlott egyensúlyt, az ország újbóli betelepítésén fáradoztak, s mindenirányú fejlődését segítették elő. Az új rend (felvilágosult abszolutizmus) gyors bevezetése miatt kialakuló elégedetlenséget elfojtották, az országon belüli parasztfelkeléseket időben leverték (Maros-Körös köze 1735, Nyugat-Dunántúl 1765-66, Erdély 1784).
a veszteségek nagysága
A veszteségek nagyságáról nincsenek pontos adataink. A pusztulás mértéke máig vitatott, hiszen népszámlálást először a XVIII század végén tartottak Magyarországon, s így főként a török adóösszeírások, a defterek adataira támaszkodva a történeti demográfia kutatói inkább csak becslésekkel dolgozhatnak. Míg korábban a XVI. század eleji népességet 3,5-4 millióra, esetenként 4,5 millióra becsülték, addig az újabb elemzések csak 3,3-3,5 millió fővel számolnak. Így az 1711-es népesedési mélyponton meghatározott 4 millió főhöz képest beszélhetünk enyhe csökkenésről, stagnálásról, illetve az újabb kutatásoknak megfelelően lassú növekedésről.
Mindazonáltal nem vitatott, hogy a két évszázad alatt Magyarország vérvesztesége rendkívül jelentős volt. Ezt jól mutatja az a tény is, hogy Európa népessége a korszakban átlagosan közel 60%-kal növekedett, azaz Magyarország népessége kedvezőbb körülmények között hozzávetőleg másfélszeresére nőhetett volna, ahelyett, hogy stagnált vagy enyhén csökkent, illetve enyhén nőtt. A nagyarányú magyar népességvesztéssel és az ezzel párhuzamos jelentős európai népességnövekedéssel a magyarok számaránya is csökkent Európában: az ország népességének arány a kontinens lakosságában 6%-ról 4%-ra csökkent. Tovább árnyalja a képet az a tény, hogy a stagnáló népességszám magában foglalja a két évszázad jelentős mennyiségű román és szláv bevándorlóit is.
Népességmozgás
A nagyarányú népességpusztulás hatására komoly változások, mozgások indultak el Magyarország demográfiájában, melyeknek három formája alakult ki: a népesség belső mozgása, a népesség kintről történő bevándorlása (öntevékeny betelepülés) és a tudatos, szervezett betelepítés.
a népesség belső mozgása (migráció)
Még a török kiűzése előtt, a harcokkal egy időben kialakult a népesség egyfajta mozgása Magyarország határain belül, melynek köszönhetően alapvetően megváltozott a háborús pusztítások által leginkább érintett térségek településszerkezete. A tizenöt éves háború visszavonhatatlan változásokat hozott e téren is: az Alföld egykori aprófalvainak népe, a Temesközben és a hadi utak mentén fekvő falvak lakossága a nagyobb biztonságot nyújtó településekre menekült, melyek így idővel óriásfalvakká, később mezővárosokká nőtték ki magukat. Az aprófalvak, a jobban veszélyeztetett kisebb települések így teljesen elpusztultak, miközben lassan kialakult egy új társadalmi réteg, a mezővárosok polgársága.
Az aprófalvak pusztulásánál azonban jelentősebb volt a belső népességmozgás (migráció) azon fajtája, mely a háborúk elmúltával komoly szerepet játszott a ritkán lakott területek benépesítésében. Mivel a pusztítások nem egyenletesen érintették az ország területét, a jórészt sértetlenül maradt hegyvidékek népsűrűsége magasabb volt, s így ezen országrészek lakossága a völgyek, dombságok és sík földterületek felé indult meg. Ezt a hatalmas népességmozgást a hegyvidékek kevés és rossz minőségű termőföldjének korlátozott eltartó képessége indokolta, s a gyéren lakott területeken fellépő munkaerőhiány, s az ott biztosított kedvezmények (pl. átmeneti adómentesség) ösztönözték.
Az ország ritkán lakott belső vidékeit elsősorban az Észak-Dunántúlról és az Alföld peremvidékeiről érkező magyar jobbágyok népesítették be. A szlovák jobbágyok egyrészt az elvándorló magyarok helyére költöztek, másrészt – a magyar jobbágyokhoz hasonlóan – az Alföld szabad földterületein települtek le. Kisebb mértékű volt a szlovákhoz hasonló ruszin (rutén) népmozgás. Hosszabb távon súlyos következményekkel járt a védett hegyvidékek románságának belső vándorlása is, akik a völgyek és az Alföld irányában mozogva a XVIII. század végére túlsúlyba kerületek Dél-Erdélyben, az Erdélyi-szigethegységben és a Temesköz vidékén.
A belső mozgások következtében a
Kárpát-medence belseje felé húzódott vissza a magyar etnikai határ, ugyanakkor megmaradt az ország középső részének magyar jellege.
bevándorlás
A bevándorlás öntevékeny betelepülés volt, azaz az ország határai mentén élő idegen ajkú népcsoportok a szabad földterületeket, a munkaerőhiánnyal küzdő magyar nemesek átmeneti engedményeit szem előtt tartva önként települtek be Magyarországra, ahol – a továbbra is török hódoltságban lévő Balkán országaival ellentétben – a békés munka, a nyugodt, rendezett élet lehetősége volt biztosítva.
Kezdetben csupán délről indult meg a bevándorlás szerbek, bosnyákok, szlavónok, horvátok és vlachok (románok) részéről, majd északról csehek, lengyelek és ruszinok érkeztek. A szerbek (korabeli nevükön rácok) a Bácskában telepedtek le. A románok (korabeli nevükön oláhok) a török vazallus dunai fejedelemségekből, Havasalföldből és Moldvából nagyszámban vándoroltak be erdélyi területekre, s ennek is köszönhető, hogy az 1700-as évek végére több helyen többségbe kerültek. A csehek, lengyelek és ruszinok a Felvidék északi részein telepedtek le, s később beolvadtak a szlovák nyelvű népességbe.
betelepítés
A tudatos, szervezett betelepítés kisebb részben a magyar földbirtokosok, nagyobb részben a bécsi udvar irányításával folyt. Míg a birtokosoknak a munkaerő pótlására volt szükségük ahhoz, hogy a termelés szintje elérje a békés évtizedek szintjét, addig az államot az adóalap növelése, a gazdaság talpra állítása vezette. Ennek értelmében a magyar földesurak – a korszak szellemének megfelelően – etnikai szempontok figyelembe vétele nélkül telepítettek le és láttak el munkával szláv és román jobbágyokat. I. Lipót a török kiűzése után mintegy 100 000 menedéket kérő szerbet telepített le a későbbi Határőrvidék területén, s egyházi autonómiájukért cserébe a török határ védelmét bízta rájuk.
Az udvar elsősorban azonban katolikus németeket költözetett Magyarországra, ami a korszakban nem elhanyagolható felekezeti szempontokat is figyelembe véve a saját hatalmának erősítését, bázisának növelését jelentette. A betelepülő katolikus németséget már a XVIII században sváboknak nevezték el, „Sváb Törökország” volt a neve a Tolna és Baranya vidékén létre jövő összefüggő német tömbnek, sváb települések keletkeztek Buda környékén, a Bakony, a Vértes és a Pilis hegyeken, sváb szigetek alakultak ki Bácskában és Bánátban is. A német telepeseket az udvar komoly engedményekkel ösztönözte (pl. adómentesség hat évre), sőt, egyes helyeken (pl. Bánát) előre felépített és berendezett falvak várták az idegeneket.
Az egyes nemzetiségek a XVIII században Magyarországon
románok
A XVIII. század folyamán a románság nagy számban vándorolt be Havasalföldből és Moldvából Erdélybe, s Székelyföld kivételével Erdélyben többnyire túlsúlyba is kerültek. Így a század végére a román lett a legnagyobb nemzetiség Magyarországon: az ország lakosságának 13,7%-át tette ki.
Román etnikai tömbök Erdélyben, a Partiumban és a Temesközben alakultak ki, de még a leginkább román többségű területeken is keverten helyezkedett el a magyar, a német és a román nemzetiség.
A románok csonka társadalmat alkottak: a túlnyomórészt parasztságból álló etnikumban csak igen vékony vezető réteg jelent meg, kis számú egyházi, nemes és polgár. (Csonka társadalom: olyan társadalmi szerkezet, amelyből hiányzik valamelyik társadalmi réteg. A horvátokat kivéve az összes magyarországi nemzetiségre ez volt jellemző.)
A görög katolikus püspökség székhelye Balázsfalva, míg a görögkeleti (ortodox) püspökség székhelye Szeben lett
, s mivel a románság vezetésében első számú hely jutott a papságnak, mindkét város fontos központja lett a későbbi román nemzeti mozgalmaknak. németek
A németség volt Magyarországon a második legnagyobb nemzetiség (11,6%), azonban nem beszélhetünk róluk mint egységes etnikumról: a magyarországi németség a XVIII századtól három viszonylag jól elkülöníthető csoportra oszlott.
A
szabad királyi városok német polgárai és az erdélyi szász polgárok (Szepesség, Szászföld) döntő többsége egyaránt evangélikus volt, és városi polgári életmódot éltek, jellemzően iparos, kereskedő vagy valamilyen értelmiségi mesterséget űztek.
A bécsi udvar által nagy számban betelepített svábok nagyobb tömbökben, etnikai szigetekben helyezkedtek el Magyarországon (Tolna és Baranya megye, Buda környéke, Bakony, Vértes, Pilis tája, Bácska, Bánát). Zömében egynemű paraszti társadalmat alkottak, és a katolikus vallást gyakorolták.
szlovákok
A harmadik legnagyobb nemzetiség (10,2% a XVIII . század végén) Észak-Magyarországon, a Felvidéken került túlsúlyba, de jelentős etnikai szigetek jöttek létre a migráció következtében az ország belsőbb területein is (pl. Buda és Pest környéke, Békés megye).
A szlovákok is csonka társadalmat alkottak, hiszen túlnyomórészt jobbágyi sorban éltek, csak vékony polgári réteggel rendelkeztek (polgárság, kispolgárság a városokban), a szlovák származású kis- és középnemesek jobbára a magyar nemesség részének tekintették magukat. A kedvezőtlen adottságú terület (magas hegyek, hűvös völgyek, rossz termőföld) nem tudta eltartani a növekvő népességet, így a férfiak gyakran idénymunkák elvállalására kényszerültek, vagy mesteremberként járták a birodalmat (drótostótok, üvegestótok). A későbbiekben kibontakozó nemzeti mozgalmukat nem segítette saját, különálló egyház: az egyes tájak vallási viszonyainak megfelelően a magyarokkal keveredve katolikusok vagy evangélikusok voltak.
horvátok
Annak ellenére, hogy a horvát csak a negyedik legnagyobb nemzetiség volt Magyarországon (9,1%), a magyar közjog egyedül Horvátországot ismerte el különálló országnak Magyarországon belül, s egyedül a horvát nemesség számított valódi nemesi nemzetnek a magyar nemességen kívül. Kiemelt helyzetük történeti okokkal magyarázható.
Területi autonómiájuknak is köszönhetően egyedül a horvátok alkottak teljes társadalmat a magyarországi nemzetiségek között, hiszen a népes parasztság mellett kis számú polgárság és értelmiség, valamint rendi öntudattal bíró nemesség képezte társadalmukat. A horvátok katolikusok voltak, s a zágrábi püspökség kapcsolta egyházukat Rómához.
szerbek
A szerbek 6,5%-kal részesedtek Magyarország lakosságából a XVIII . század végén, amihez jócskán hozzájárult, hogy a század folyamán a szabad földterületek, a nyugodt munka és a rendezett élet csábítására jelentős számban vándoroltak be a török hódoltságban maradt Szerbiából. Az ország déli részén, a Határőrvidéken éltek Bácska, Bánság és Szerémség területén egy nagyobb tömbben magyarokkal és németekkel keveredve, illetve jelentős szerb etnikai szigetek jöttek létre Szlavónia és Horvátország déli részein is a horvát többségi lakosság közé ékelve.
A szerbeké is csonka társadalom volt: hiányzott a nemesi réteg, csoportjaik irányítása így elsősorban görögkeleti papságukhoz és – a Határőrvidék következtében – a szerb katonai vezetőkhöz köthető. A Határőrvidék közvetlenül a bécsi Haditanács igazgatása alá tartozott, így Magyarországtól független volt, s lakói nem kerültek földesúri függésbe. I. Lipóttól kapott egyházi autonómiájuk is megerősítette különállásukat, így a karlócai érsekség nemzeti fejlődésük központját képezte a későbbiekben.
ruszinok
A ruszin (rutén, kárpátukrán) nemzetiség Északkelet-Magyarország hegyvidékén élt, s az ország lakosságának 3,4%-t tette ki. A jobbágyi tömegek mellől a nemesség és a polgárság rétege teljesen hiányzott, vezetőik a görög katolikus papság soraiból kerültek ki.
zsidók
A XVIII. század második felében Galíciából sok szegény, míg a Lajtántúlról (Morvaországból) kevés gazdag zsidócsalád vándorolt be Magyarországra. Mivel földtulajdonnal nem rendelkezhettek, s számos foglakozást nem gyakorolhattak, a magyar társadalomban hiányzó pozíciókat töltötték be, elsősorban a kereskedelemben. cigányok
A cigányság a XV-XVI. századtól települt be kelet felől, számaránya azonban még a XVIII. Században is csekély volt Magyarországon. A vándorló életmódot folytató etnikumot drasztikus módszerekkel próbálták asszimilálni (nyelv betiltása, gyermekek elvétele szüleiktől); a század első felében a vármegyék időszakonként elüldözték őket területükről, a század második felében kísérletet tettek letelepítésükre.
A népességmozgások következményei
A szervezett és az öntevékeny betelepülésekkel a magyarság számaránya a XVIII századi Magyarországon jelentősen csökkent. Ehhez még a betelepülések előtt hozzájárult, hogy a népességvesztés legnagyobb mértékben eleve a többnyire síkvidéken, dombságokon vagy völgyekben élő magyarságot érte, míg az idegen ajkúak többsége a jórészt érintetlen hegyvidékeken lakott. Így a két tényező hatására a XV. századi 80%-ról 40-42%-ra esett vissza a magyarság számaránya az országban a történeti demográfia becslései szerint.
Az etnikai összetétel és arány megváltozásával Magyarország soknemzetiségű állammá vált, ami egyben multikulturalitást is jelentett. A nemzetállamok létrehozásában később a XIX-XX. Században komoly gondot okozott, hogy Magyarország a XVIII . századra nemcsak soknemzetiségű, de kevert nemzetiségű lett, azaz az egyes nemzetiségek keverten helyezkedtek el. Az etnikai tömbök határai egymásba fonódtak, etnikai szigetek jöttek létre, nem lehetett egyetlen vonallal szétválasztani a különböző nemzetiségeket. (Gyakran egy falun belül is egymás mellett éltek több nemzet tagjai.)
Ugyanakkor a XVIII . század végéig a nemzetiségek egymás mellet élése nem vezetett komolyabb ellentétekhez. A nacionalizmus még nem terjedt el Magyarországon, a fő azonosulási pont továbbra is a társadalmi helyzet és a felekezeti hovatartozás volt; a nemzettel való azonosulás helyett még az országgal való azonosulás („hungarus”-tudat) volt jellemző. (A Horea és Closca-féle 1784-es román parasztfelkelés volt a Kárpát-medencében az első, ahol nemzeti szempontok is fölmerültek.)
A népességmozgások legfőbb kedvező hatása – és egyben szükségessége – az volt, hogy az ország újra benépesült, az ország népessége „regenerálódott”, a munkaerőhiány megszűnt, így biztosítva volt a gazdasági fejlődés alapja.
Népességnövekedés
Az első magyarországi népszámlálás II. József uralkodása alatt, 1787-ben zárult le, s eredménye azt mutatja, hogy az ország népessége kevesebb, mint egy évszázad folyamán megkétszereződött. Az 1711-es 4 millió körüli népességhez képest 1787-ben a lakosság száma megközelítette a 10 millió főt. A békés évtizedek, a gazdaság helyreállása, az éhínségek megszűnése, a nélkülözések és járványok csökkenése jól látható módon meghozta gyümölcsét. A nagyarányú népességnövekedés egyszerre volt köszönhető a betelepüléseknek és kisebb részben a jelentős népszaporulatnak.
Összegzés
A XVI-XVII. század török- és Habsburg-ellenes harcai, valamint a Rákóczi-szabadságharc rendkívül tekintélyes népességvesztéssel járt Magyarországon. A XVII. Században meginduló migráció, a belső népességmozgás, a külső öntevékeny bevándorlás és a szervezett betelepítés újra benépesítette Magyarországot és megteremtette a gazdasági fejlődés alapját; majd a XVIII. századi népszaporulattal megkétszerezte az ország népességét az 1711-es demográfiai mélyponthoz képest. Az idegen ajkúak bevándorlásával azonban a magyarság számaránya a Kárpát-medencében 50% alá csökkent, ami Magyarország későbbi története folyamán a legsúlyosabb gondok egyikévé vált. Ezért állíthatjuk, hogy a korszak háborúskodásaiban a Magyarországot ért csapások közül a legsúlyosabb következményekkel járó és hosszútávon a legnagyobb kihatású az emberveszteség, a népességpusztulás.

4 tétel

Filed under: Nincs kategorizálva — dolfi6 @ 10:59

4. tétel
Kommunikáció
Az ember kommunikáció nyelvi és nem nyelvi kifejező eszközei

Verba volant, seripta manet.
A szó elszáll, az írás megmarad.

Élő beszéd az írott forma
1. Hangok egymás utánja hallás Látás térbeli benyomás hiszen
időbeli benyomás írásjeleket látok.

2. Múlandó, szűkebb hatáskörű Kevésbé korlátozott időben és
térben

3. Hallgató (vevő) visszajelzésnek A visszajelzés korlátozott,
többféle lehetősége van

késleltetett nyomása van

4. Gyors gondolkodás, azonnali Időt enged a gondolkodásra
szövegezést igényel

5. Többnyire igénytelenebb Megszerkesztett teljes
szabályoktól inkább eltérő mondatokkal él, a szabályokat
nyelven szólal meg inkább betartja

Metakommunikáció

Kommunikációnak nevezzük a teljes közlésrendszert ezen belül a verbális kommunikációnak a szóhoz kötött kifejezés és metakommunikációnak a szavakon túl, ill. azokkal párhuzamosan ható egyéb kifejező megnyilatkoztatások, ilyenek a „ gesztusnyelv”.
– mimika
– általánosabban testbeszéd
– milyen távolságot tart (aura)
– öltözéke

A közlésrendszernek körülbelül a 7% verbális (szó), 38% vokális (hangsúly) és 55% nem verbális. Előfordul, hogy valaki a verbális kommunikációtól eltérően metakommunikál, vagyis a szavai nincsenek szinkronban a testbeszédével. Ahhoz hogy az efféle ellentmondásokat ill. hamisságokat az ember le tudja leplezni jó „ empátiájának” azaz beleérző képességének kell lennie.

2010. április 14. szerda

1 tétel A jel, a jelfajták, a jelzések

Filed under: Nyelvtan — o.laci @ 23:29

1 tétel.
A jel, a jelfajták, a jelzések

 

 

 

Jelölt fogalom: (ide elsőbbségadás kötelező tábla) jelölő:

Elsőbbségadás kresz-tábla

jelentés:a táblával védett útvonalon haladó járműnek elsőbbséget kell adni.

A jel és a jelentés összekapcsolódik. A jelek igen sokfélék , többségük egy nagyobb rendszerbe jelrendszerbe illeszkedik.

Pl. matematikai, kémiai, a nyelvi

„+” „N” „asztal”

A legegyetemesebb,legáltalánosabb jelrendszer a nyelv. A nyelvi jelek szimbolikus természetűek, a jelölő és jelölt kapcsolata megállapodáson alapul.pl, asztal és kakaó

Kivéve a hangutánzó (csattan) és hangulatfestő (tutyi-mutyi) szavak esetében ahol a hangsor jelentés között szükségképpen a kapcsolat.

A nyelv,jel és szabályrendszer

A nyelv jelelemekből ( hangok) felépülő jelekből ( szavak,told) valamint szabályokból áll.

A nyelvnek van szótárra és nyelvtana. Legkisebb jelentéssel bíró egysége, a nyelvi jel másképpen a szóelem tudományos kifejezése a MORFÉMA.

A citrom

1,látható ha leírjuk,halható ha kimondjuk.

2.önálló jelentése van

3,hangsora van amely felidézi a citrom képét c,i,t,r,o,m

4,a magyar nyelv jelrendszerébe illeszkedik.

5,az emberi kommunikációban kap jelszerepet.

Tehát nyelvi jelek a szavak és a toldalékok.

Toldalékok fajtái:

Képző amely megváltoztatja a szó jelentését –ság,-ség

Jel: módosíthatja a szó jelentését magas,-magasabb

Rag: amely jelöli a szó mondatbeli helyét ,ra,-re

könyv-tár-os-ok-nak
tő k j r

1., Témakör: Ember és nyelv

Filed under: Nyelvtan,Tételek — dolfi6 @ 21:23

Magyar nyelvtan

1., Témakör: Ember és nyelv

Tétel: Jelek és jelrendszerek, a nyelv mint jelrendszer

2., Témakör: Ember és nyelv

Tétel: A nyelv diakrón és szinkrón változásainak jellemzése példákkal

3., Témakör: Kommunikáció

Tétel: A kommunikációs folyamat tényezői és funkciói, ezek összefüggései a kifejezésmóddal

4. Témakör: Kommunikáció

Tétel: Az emberi kommunikáció nem nyelvi kifejezőeszközei

5., Témakör: A magyar nyelv története

Tétel: A szókészlet eredete, az anyagi és szellemi műveltség bizonyítékai a szókészletben

6., Témakör: A magyar nyelv története

Tétel: A nyelvújítás mibenléte, történelmi, művelődéstörténeti háttere, hatása – példák alapján

7., Témakör: Nyelv és társadalom

Tétel: A társadalmi és a területi nyelvváltozatok és a norma

8. Témakör: Nyelv és társadalom

Tétel: Az egynyelvű szótárak ismerete

9., Témakör: A nyelvi szintek

Tétel: Állítmány, alany, tárgy

10., Témakör: A nyelvi szintek

Tétel: A magyar helyesírás alapelveinek alkalmazása és magyarázata

11., Témakör: Nyelvi szintek

Tétel: A szófajok rendszere és a szóalkotás módjai

12., Témakör: Nyelvi szintek

Tétel: A mondat szerkezete; teljes és hiányos szerkezetű, tagolt, tagolatlan, egyszerű, összetett

13., Témakör: Nyelvi szintek

Tétel: A magánhangzók és a mássalhangzók rendszere; a hangok találkozása

14., Témakör: A szöveg

Tétel: A lineáris és a globális kohézió

15., Témakör: A szöveg

Tétel: A továbbtanuláshoz és a munka világában szükséges szövegtípusok

16., Témakör: A retorika alapjai

Tétel: A nyilvános beszéd, közszereplés főbb nyelvi, viselkedésbeli kritériumai

17., Témakör: A retorika alapjai

Tétel: A témamegjelölő cím mint a globális kohézió eszköze

18., Témakör: Stílus és jelentés

Tétel: A nyelvi jelek csoportjai hangalak és jelentés viszony alapján

19., Témakör: Stílus és jelentés

Tétel: Állandósult szókapcsolatok. Szokványos kifejezésmódok stílusértéke

20., Témakör: Stílus és jelentés

Tétel: A társalgási stílus ismérvei, minősége

Magyar irodalom

I. Témakör: Életművek

1.Tétel: Petőfi történelemszemlélete a forradalmi látomásversekben és Az apostolban

2.Tétel: Arany János balladái

3.Tétel: A szerelmi érzés kifejezése Ady Endre lírájában

4.Tétel: Babits Mihály: Jónás könyve

5.Tétel: Kosztolányi prózája

6. Tétel: József Attila utolsó éveinek lírája

II.Témakör: Portrék

7.Tétel: Mikszáth Kálmán novellisztikája a Jó palócok és a Tót atyafiak kötetek alapján

8.Tétel: Vörösmarty szabadságharc utáni lírája

9.Tétel: Móricz Zsigmond kisepikája

10.Tétel: Idill, fenyegetettség és halál Radnóti negyvenes évekbeli költészetében

III.Témakör: Látásmódok

11.Tétel: Impresszionista látásmód Juhász Gyula vagy Tóth Árpád költészetében

12.Tétel: A humor, mint jellegzetes látásmód Karinthy Frigyes életművében

13.Tétel: Örkény István és a groteszk

IV.Témakör: A kortárs irodalomból

14.Tétel: Mutassa be a mai magyar irodalom egyik kiemelkedő alakját egy jellegzetes művén keresztül

V.Témakör: Világirodalom

15.Tétel: Az antikvitás irodalma: teremtéstörténetek a Bibliában

16.Tétel: A századfordulós modernség irodalma Franz Kafka Az átváltozás c. műve alapján

VI.Témakör: Színház- és drámatörténet

17.Tétel: A görög
tragédia Szophoklész: Antigoné

18.Tétel: Madách: Az ember tragédiája

VII.Témakör: Az irodalom határterülete

19.Tétel: A Nyugat mint folyóirat, program és szellemi közeg

VIII. Témakör: Regionális kultúra

20.Tétel: Budapest versekben

Weöres Sándor

Filed under: Irodalom — dolfi6 @ 13:41

Weöres Sándor (1913-1989) Ezerarcú költő, aki a leg különböző formákban, korokban, szerepekben otthonosan mozog. Szombathelyen született, ott illetve Győr-Sopronban volt középiskolás. 16 éves Weörest, Kosztolányi csodagyereknek nevezte és Rimbaud-hoz hasonlította, aki 16-19 éves kora között írta meg egész életművét.(Kodály egyik versét megzenésítette) A Nyugat 1932-től közölte verseit. Pécset Földrajz és filozófia szakon végzett. 1937-ben Baugarten- díjat kap, amelyen távol keleti utazást tett. 1944-ben megjelenik a Medúza című kötete ( első olyan amely ön azonos hangvételű) Műfordításai: Ó-kínai költészet ,hatással volt rá Shakespeare és Rimbau. Igen sok nyelvből, igen sok kultúrából fordít.

Budapesten lesz könyvtáros, 1947-ben feleségül vette Károlyi Amyt aki költőnő volt. 1951 elvesztette állását. 1968 megjelenik Merülő Saturnus verses kötete, Kossuth-díj 1972-ben Psyche verses regénye,amelyből később filmet is készítettek Psyche Weöres teremtett egy új alakot Lónyay Erzsébetet művésznevén Psychét és megírta életregényét illetve Psyché verseit hiszen költőnő volt. A Psyché 1795-1831 között élt,apja gróf volt, anyja cigánylány. Élete során találkozik Kazinczyval, találkozik Goethe-vel, sőt Beethovennel is. Psyché legjobb barátja Ungárnémeti Tóth László, aki kisköltő volt (valóságos). Psyché megálmodása annak hogy milyen lett volna egy késő rokokó irodalom, egy szabad és független Magyarországon ahol a poétákra , sem a társadalmi és nemzet gondjai megfogalmazására hárul, hanem csak a szerelem, öröm és a bánat, mindennapi megnyilatkozásait kell figyelembe venniük. Merülő Saturnus (T. S. Eliot emlékére) Saturnus kora az aranykort jelenti, a Merülő Saturnus, a távolodó, megszűnő aranykort jelképezi. Eliot, a jelenkort értéktelennek látta, a múltat értékesnek. A Saturnus ünnep: Saturnália olyan ünnep volt amikor az úr és a szolga szerepet cserélt. Az új trend emberei elvették a pásztor nyáját, elkergették a papokat a királyt, a bölcset és a költőt, és hoztak helyettük az erőszak ideológiájának megfelelő kiszolgáló embereket, akik a kiválóan ,megfelelően tevékenykedtek. Arccal a falnak fordítva áll a törőt pásztorbotjával, mint valami elítélt, a csorda a vályúnál tolong, mintha csak az evés érdekelné, pedig sok nagyszerűség van benne. Ha aggodalmainak hangot add a pásztor, agyarat döfnek belé, ezért aztán nem csoda hogy a bánjam-e kérdést háromszor is felhangzik a versben, kifejezvén azt hogy reménye sincs arra hogy változtasson a helyzetén. Olyannak látja az egész rendszert, mint amikor egy vonat a szakadék felé rohan, de nem lehet eldönteni mi várja ottan. Lehetséges, hogy a végső percben megállítják, az is lehet , hogy sín van a szakadék felett,és csak a költő van, ne adj isten a vonat felrepül, így folytatja Ők tudják, nem én,bajuk ha ők sem tudják. Ebből is érződik, hogy nincsen semmi beleszólása az ország dolgainak menetében. A csorda feje a vályúban,nem látják pásztorukat. Erre utal az a sor is amelyben azt mondja hogy itt állok arccal falnak fordítva. Ezzel Platón barlanghasonlatára utal kifejezvén azt hogy a fal felé fordított ember,csak a valóság másolatát láthatja, a tényleges valóságból ki van zárva.

« Newer PostsOlder Posts »

Powered by WordPress