Érettségi tételek A Than Károlyban tanuló 11-12.H tanulóinak

2010. április 15. csütörtök

20 tétel Az 1956-os forradalom

Filed under: Történelem — dolfi6 @ 12:00

1956. évi forradalom

 

Az 1956 október 23 – november 11-ig tartó eseményeket a Kádár-rendszer ellenforradalomnak minősítette, 1989. jan. 28-án

a rendszerváltás kezdetén pedig egy bizottság (Pozsgay Imre) megállapítása szerint forradalom és szabadságharc volt

ekkor. Az értékelés megváltozása jelzi, hogy a jelenlegi Magyarország történelmi előzményének, pozitív történelmi példájának

tartja (1989. jún. l6-án volt a rendszerváltás előtti legnagyobb tömegmegmozdulásként Nagy Imre újratemetése; a

körtársaságot okt. 23-án kiáltották ki.

Előzményei: a magyar belpolitika változásai a fordulat éve (1947-49) óta híven követték az orosz eseményeket. Így Sztálin

1953. márc. 5-én bekövetkező halála után nálunk is megszűnt a személyi kultusz. Vezetőjég Rákosi Mátyást miniszterelnöki

hatalmának átadására szólították fel 1953 júniusában a moszkvai pártértekezleten. Csak az MDP főtitkári pozícióját tarthatta

meg. Kijelölték az új miniszterelnököt is Nagy Imre személyében. Ez volt az ún. júniusi fordulat. A kormányprogram

leállította az erőltetett iparosítást, lakásépítési programot hirdetett felemelték a béreket, javult az életszínvonal. Ki lehetett

lépni a szövetkezetekből. A lakossági ellátás területén újra engedték a kisiparosok működését. Az enyhülés azonban 1954

végén megszűnt. Nagy Imrét mondatták, sőt a pártból is kizárták (a háttérben valószínűleg az állt, hogy tárgyalások

kezdődtek az NSZK NATOtagságától,

s 1955-ben fel is vették). E rövid idő. alatt azonban mind a pártban, mind a lakosság

kórében népszerűvé vált, őt tartották az emberarcú szocializmus képviselőjének. Amnesztiával kiszabadított elvtársai (pl.

Kádár János, Losonezy Géza) a párton belül támogatták: az ország vezetését egy keményvonalas kommunista csoport, a Gerő

Ernő és Rákosi Mátyás fémjelezte csoport vette át. Az ő uralmuknak vetett véget 1956 elején Hruscsov SZKP XX.

kongresszusán elmondott titkos beszéde. Ennek híre végül más csatornákon eljutott hozzánk is. Ebben a beszédében

leleplezte Sztálint, elítélte a személyi kultuszt, beszélt a sztálinizmus áldozatairól. Később kibékült a jugoszláv pástvezetéssel

is. Ezek a lépései felvetették Rákosi felelősségét, a Rajk-per (ő volt Tito láncos kutyája) koncepciós jellegét. Végül Rákosi

júliusban lemondott és a SZU-ba távozott. Október 6-án lezajlott Rajk László újratemetése, nyilvánosan ünnepelték Nagy Imre

születésnapját, felülkerekedtek a reformerők (az emberek nyíltan kritizálták a kormánypolitikát; az Írószövetségben és a Petőfi

Körben rendszeres vitaestek voltak).

Hasonló események zajlottak Lengyelországban is. Ott azonban éráron a tömegbe tóvettek (Poznan). Ez indította meg a

lengyel kommunista párt válságát. A párt úgy döntött, hogy főtitkárrá a Nagy Imréhez hasonló kommunista reformeré

Gomulkát választják. Az oroszok katonai beavatkozással fenyegetőztek, ha megválasztják őt. A beavatkozás lehetősége 1956

okt. l6-21 között volt a legerősebb. Ekkor határozták el a magyar egyetemisták, hogy saját követeléseik megfogalmazása

mellett szimpátiatűntetést szerveznek a lengyelek mellett. Ennek az időpontja volt okt. 23. (feltételezhetően azért ekkor,

mert a Gerő vezette pártküldöttség e nap reggelén tért haza Jugoszláviából. Így a tűntetés váratlanul érte őket, de nem a

hátuk mögött zajlott.)

A magyar események sorsát tekintve fontos előzmény még a szuezi válság is. 1953-

ban Egyiptomban Gamal Nasszer

ragadta magához a hatalmat, majd 1955-bee a bandungi konferencián a volt gyarmati világ mozgalmának egyik alapítója lett.

1956-ban bejelentette, hogy államosítja az angol tulajdonú Szuezi-csatornát. Mivel korábban a SZU segítségével építette fel az

Asszuáni-gátat, a nyugatiak meggyőződésévé vált, hogy itt is a szocializmus fog győzni. A katonai fellépésre a mi

forradalmunkkal egy időben került sor. Október 28-án a nagyhatalmak megállapodtak, hogy a lengyel és a magyar

kérdés megoldása orosz, míg a szeszi kérdés megoldása angol-amerikai belügy. Vagyis mindenki a saját

érdekszférájában fegyveresen leverheti a tiltakozót.

 

Az események:

Október 23 – október 28. (első szakasz): megfogalmazzák a célokat, kialakul a reformer kommunisták és a tömeg közti

együttműködés a forradalom országszerte elterjed.

A programot az “Ifjúság 16 pontja” címmel az egyetemisták készítették el 23-i tüntetésükre. Ez egyrészt a Varsói Szerződésből

való kilépésünket, semlegességet, a SZU-val való egyenrangú kereskedelmi és külkapcsolatokat követelt. A belpolitikában

béremelést, a normák realitásokhoz való igazításút, a személyi kultusz búnőseinek elitélését, többpártrendszert követelt. A

nemzeti jelképekkel kapcsolatban a régi zászló és címer visszaállítása mellett nemzeti ünnepként március 15-ét akarták.

Szorgalmazták a párttól független önkormányzati alapú ifjúsági szerveződést, a párt ilyen szellemű átalakítását, valamint az

ezen az elven működő munkástanácsok felállítását. A program lett végül az a dokumentum, melynek mentén az eseményeket

a reformkommunisták lezárni kívánták. A tüntetés e követelésekkel indult, de az utcán szabad értelmezéseket kapott (e pár

nap alatt közel 100 párt alakult). E szakaszban az MDP-n belül vita zajlott az eseményekről; okt. 24-én Hegedűs András a SZU

katonai beavatkozását kérte; Nagy Imre elutasította a részvételt, majd vállalta a miniszterelnökséget; csak 28-

án ismerték el,

hogy “nemzeti demokratikus forradalom” zajlik.

A 15 órakor induló tűntetés a Petőfi szobortól a Bem térne ment, majd a tömeg egy része a Városligetnél ledöntötte a

rendszert szimbolizáló Sztálin-szobrot, másik része pedig a Rádióhoz vonult. Az itteniek felbőszülve az őket elitélő

Gerő-beszédtől, elfoglalták a Rádiót. Másnap fegyveres gócok alakultak ki Budapesten (Corvin-kőz, Széna tér), belelőttek a

tömegbe a Parlamentnél (okt. 25.). Megalakultak a munkástanácsok. 28-án Maléter Pál a Kilián-lakanya parancsnokaként

megtagadta, hogy katonáit a polgári lakosok ellen bevesse, s sürgette a tömeggel való megegyezést (a párton belül Donáth

Ferenc és Losonczy Géza akart először tárgyalni a felkelőkkel). Ebbe végül az orosz tanácsadók (Mikoján és Szuszlov) is

beleegyeztek, visszavonták Budapest határaihoz az orosz katonákat, s Nagy Imrét kormányalakítással bízták meg.

Október 29. – november 3. (második szakasz): az eredmények periódusa. Megalakult a Nagy Imre vezette többpárti

koalíciós kormány, elkészült a pártprogram, bejelentettek kilépésünket a Varsói Szerződésből, majd az ország

semlegességét. Megkezdődtek a tárgyalások az orosz csapatok magyarországi kivonásáról. Okt. 31-én Király Béla

vezetésével megalakult a Nemzetőrség. Nov. 1-én az MDP elvette az MSZMP nevet. A szuezi válsággal összefüggésben

azonban már készült az orosz ellentámadás együttműködve a magyar kommunistákkal (Kádár János a Nagy Imre-kormány

tagja a nov. l-én eltűnt a fővárosból, tárgyalásának eredményeként majd kormányt alakít és az oroszokkal együttműködve

elfojtja az ellenforradalmat.

November 4. – november 11. (harmadik szakasz): az orosz katonai támadás megindulása. A tököli laktanyába tárgyalni

menő Maléter Pált az oroszok elfogják Kádár János ismét bejelemi a párt újjáalakulását Magyar Szocialista Munkáspárt

néven. Mint ennek titkára megalakítja a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt, amely a baráti SZU segítségével leveri az

országban dúló ellenforradalmat. A katonai lépések novemberben befejeződtek; Kádár még kb. decemberig tárgyalni

próbált a forradalom alatt kialakult munkástanácsokkal, az Írószövetséggel. Amikor tárgyalásai sikertelennek tűntek,

mindegyiket megszűntette, s megkezdődött (dec. 4 – 6-tól) az 1961-ig tartó megtorlás (bőrtőn, kivégzés). A hivatalos

értékelés szerint az ellenforradalmat a külföld aknamunkája és az elhibázott belpolitika együttesen okozta. A kádárizmus

kompromisszumot ajánlott a magyar társadalomnak: politikai tabuk tiszteletben tartása mellett kiszámítható

életszínvonal-növekedést kap. Tabutémák: 1956 ellenforradalom, nem beszélünk a megtorlásokról, eseményekről, nem

kérdőjelezzük meg a szovjet katonai jelenlétet, a Varsói Szerződésbeli tagságunkat, az egypártrendszert (az ország vezető

ereje az MSZMP). A fokozatos életszínvonalemelkedés

révén Magyarország vált a szocialista tábor „legvidámabb

barakkjává”. A viszonylagos jólétet emlegették fridzsider-kommunizmusként és gulyáskommunizmusként is. A kádárizmus

jelszava 1960-tan született: „Aki nincs ellenűnk, velünk van”. A rendszer azonban lényegét tekintve politikailag az 1956

előtthöz való visszatérést jelentette. Az MDP helyett az ország vezető ereje az MSZMP; az ÁVH helyett az elnyomást a

párthadseregként felállított Munkásőrség biztosította; a munkástanácsok helyett ismét állami érdekvédelem működött

(SZOT); 1961-re az egész országban befejeződött a kollektivizálás.

Nincs hozzászólás

No comments yet.

RSS feed for comments on this post.

Sorry, the comment form is closed at this time.

Powered by WordPress