Érettségi tételek A Than Károlyban tanuló 11-12.H tanulóinak

Petőfi Sándor (1823-1849)   Kiskörösön született, Petőfi 9 iskolában tanult és gazdag élettapasztalattal rendelkezett a deákpálya befejezésekor. Selmecbányán ismerkedett meg az újabb magyar költészettel, Csokonaival és Vörösmartyval, amikor apja tönkrement elindult gyalog Pestre és beállt a Nemzeti Színházba kisegítőmunkásnak, majd a császári hadseregbe önkéntes katonának, megbetegedett és elbocsátották. Visszatért Pápára tanulni, de pénztelensége közbeszólt és abbahagyta, itt kötött barátságot Jókai Mórral. Írói sikerek érték: 1842-ben az Atheneaumban megjelent első verse a borozó. Ezután Pozsonyba gyalogolt, és az Országgyűlési tudósításokat másolta. Itt született Távolból című költeménye.1843 nyarától Pesten kapcsolatba került a fővárosi értelmiségi ifjúsággal és naponta megfordult a Pilvaxban is.1844 februárjában nekivágott a pesti útnak azzal a szándékkal, hogy költő lesz. Felkereste Vörösmarty Mihályt, az ő ajánlására a Nemzeti Kör vállalta verseinek kiadását. Vörösmarty és Bajza támogatásával 1844. júl. 1-tol segédszerkesztő lett a Pesti Divatlapnál.1844. novemberében megjelenik első verseskötete, belefogott a János vitézbe. Pesten megismerkedett Csapó Etelkával, aki 1845. jan. 7-én váratlanul meghalt. Elindult felvidéki körútjára, ahol mindenhol lelkesen fogadták.1846-ban megismerkedett Szendrei Juliával, akit egy évre rá feleségül is vesz.1847-ben elolvasta a Toldit, és ezután kötött szoros barátságot Arannyal.1849. március 15-e egyik vezetője, de az elért politikai eredményeket kevesellte, Királyellenes verseket írt, népgyűléseket szervezett, szembe került vezető politikusokkal, fokozatosan elvesztette népszerűségét. A szabadságharc idején századosi rangot kapott.1848. dec. 15-én született meg fia, Zoltán. Debrecenben, 1849 januárjában jelentkezett Bem tábornoknál. Bem kedvelte, segédtisztjévé, személyes tolmácsává tette, óvta a csatáktól. Azonban Petőfi a többi felettesével rossz viszonyban volt (Klapkával való összezördülése után ki is lépett a hadseregből). Nem kapott fizetést, anyagi gondjai voltak. Márciusban apja, májusban anyja hal meg. Mezőberényben megírja fia életrajzát és utolsó versét a szörnyű időt. Csatlakozik Bemhez, de tulajdonképpen civilként vesz részt a segesvári csatában, itt is tűnik el örökre, 1849. júl. 31-én. Petőfi költészetére az egyszerűség jellemző, mert a romantika és a szenvedélyesség uralkodott a műveiben. Petőfi a népköltészetből nyer tárgyi és formai ihletet, s ez önmagában romantikus vonás. A mindennapok jellegzetes helyzeteit ábrázolja, életképekben, amiben megjelenek lírai elemek, olykor a kedves humor is. Ilyenek pl.: a családi versei: Anyám tyúkja, Füstbe ment terv, Egy estém otthon, István öcsémhez. Népi életképek: megy a juhász szamáron, Befordultam a konyhába. Költő témái: Tájköltészet: Petőfi új tájeszményt teremt. Tájleíró versek: Tisza, Alföld, Puszta télen. stb. Forradalmi versek: Nemzeti Dal, Föltámadott a tenger, Szerelmi költészet: Petőfi a politika mellett, másik nagy ihletforrása a szerelem, az igazi mély szenvedély, ő teremti meg irodalmunkban a hitvesi költészetet, feleségének írja legszenvedélyesebb költeményeit. Reszket a bokor…, Minek nevezzelek, Szeptember végén, Látomás versek: A forradalmi látomás versek közül az egyik jelentősebb az Egy gondolat bánt engemet (1846), melynek műfaja a zaklatott menetű rapszódia. A költő erkölcsi elszántságát tükrözi, a mély érzelmi hullámzása jellemzi a költeményt. A vers alapellentéte a lassú halál gondolata, amelyet a költő elutasít. Hirtelen és gyors halállért fohászkodik Istenhez, amikor a versben rádöbben arra, hogy mily dicső lenne elhunyni a szabadságért folyó harcban, ekkor megfogalmazódik legfőbb eszméje a világszabadság ütközet látomásáig jut el. A csatát hangokkal, színekkel érzékelteti, mozgás lendület, lelkesedés, lüktetés adja át a harc leírásának sorait. majd egyszerre csak elcsendesül minden,vége az összecsapásnak,és ünnepélyes zene kíséretében,közös sírba temetik a hősöket. Az utókor, hálás nemzedék adja meg a végtisztességet az önfeláldozó hőseinek, de ő nem akar ezért hírnevet, neki elég az a tudat, hogy a szent ügynek adta az életét. A másik fontos látomás verse a XIX század költői című költemény Petőfi ars poétikája, vagyis a költői hitvallása, pontosabban mi a költő feladata. A versben meghatározza, a költők rendeltetési szerepét, a társadalmi és politikai életben. A köz dolgaival kell foglalkozni,s a költő úgy érzi hogy a népet vezetni kell és az élére kell állni, annál is inkább mert a költő az aki meghallja az isteni sugallatott,mint korábban a proféták voltak azok.Felháborodtan átkozza a gyáva és hamis proféták magatartását,s azokat akik megállnak félúton,s gátolják a teljes megvalósulást.Ő azt vallja mind addig nem szabad megállni míg nem lesz a nemzetben teljes egyenlőség,mint a gazdaságban,mint a jogban,mind pedig a gondolkodási szinvonalban.A biblikus motívumok átszövik a verset, a középpontban a megváltó szándék áll. Petőfi a szabadságot várta és jövendölte, az emberiség második megváltójaként. A zárásként a költő azt írja, mindaddig küzdeni kell, amíg a nép el nem éri a Kánaáni bőséget, ha nincs is semmi jutalom, akkor is azt kell tenni. Petőfi jóval radikálisabban gondolkodott, mint a nemesi értelmiség túlnyomó része, ez érződik a vers ritmikájában. A költemény mégis megnyugvással, a feladat teljesítésének boldogító tudatával zárul. Az Apostol című romantikus elbeszélő költemény, a szabadságválsztási kudarc feldolgozására írja Petőfi. a nagy elbeszélő költeményben a következetes forradalmár alakját akarta mintaképül állítani a nemzet elé. Főhőse Szilveszter, akinek sorsában saját életének szálait is beleszőtte (maga a név is személyes vonatkozású), az emberiségét akart lenni, jobbítani akarja világot, áldozatott akar hozni. Szilveszter a tudatosan cselekvő forradalmár. Akárcsak Petőfi, ő is rendületlenül hisz a nép erejében, az elnyomottak felszabadításáért vívott harc győzelmében. Őt is a szabadságszeretet hatja át, feltétel nélkül vállalja elveit, és mindenét feláldozza a haladásért folyó harcban. Eposz módon „in medias res”kezdődik a mű. Szilveszter és szegénységben lévő családját mutatja, csak ezt követően ismerjük meg a gyermekkorát, amelyben minden gonosz erőnek ki volt téve és elég viszontagságos útja volt, de a szerencse úgy kormányozta életét és végül is tudott tanulni, és szellemi állásra tett szert. Ebben a műben a nép 3 x tagadja meg Szilvesztert, pedig az apostol a népért akar tenni. Tanulmányainak befejezése után falusi jegyző lesz, hogy öntudatra ébressze a népet. A földesúr és a pap összefog ellene, a félrevezetett nép elűzi a faluból. A nép azért nem ismeri fel apostolait, mert évszázadok óta vakságban tartják. Ott könyvet ír az elnyomás ellen, amikor a hivatalos cenzúra elítéli, a művet felbujtó tartalma miatt az olvasok, elfordulnak Szilvesztertől, ezért börtönbe vetik, s 10 évre ítélik. Szilveszter könyvének programja: vagy mindent, vagy semmit; cél a teljes egyenlőség. A mű szerint a jelenben ezek nem valósulnak meg, majd csak a következő nemzedék valósítja meg. Azt látja, hogy a nép szolgamód éljenzi a királyt, lemondva a szabadságról, és ebben a végső jelenetben fejeződik ki Petőfi új szemlélete s elkőtelezetsége. Szilveszter ugyanis nem adja fel, s ha nem tud a nép élén állva a népet vezetve, harcolni a zsarnokság ellen, akkor megteszi ő maga a nép helyett. Elszánva magát merényletet követ el a király ellen, de nem ért célt, a nép pedig ismét megtagadja, nem a bátor hőst látja benne, hanem mint Krisztust, amikor meghurcolták és megalázták a keresztúton, így bántak el vele is. Szilvesztert lefejezik. A magányos, néptől elszakadt forradalmárnak el kell buknia. Műfaja: verses regény. Az író beleszól a történetbe, kommentálja azt, egy egész életutat mutat be. Városi történet, a falusi betét csak arra való, hogy találkozzon a néppel. A strófaszerkezet nem kötött.