Juhász Gyula (1883-1937)
Szegedi származású, Pesti Bölcsészkarra járt, magyar-latin szakra. Itt ismerkedet meg Babitscsal és Kosztolányival a Négyesy féle szemináriumon. Mindközül ő volt a legtehetségesebb.1907-ben a Dunába akarta vetni magát a Lánchídról, miközben ifjú kori hölgy ismerőse arra járt és közölte vele, hogy megjelentek verses kötetei.1908-11 Nagyváradra (Kis-Párizs) költözött, a várospezsgő szellemi élete kedvezően hatott rá. Egyik megalapítója A Holnap antológiát kiadó költői mozgalomnak, többször találkozott Ady Endrével. Megismerte Sárvári Anna színésznőt, színikritikát is ír szerelmes lesz, de nem szövődik belőle szerelem a lány részéről.1914-ben Pest egyik szállodájában mellbe lövi magát, Eörsi Julia újságírónő ápolja és valódi kapcsolat alakul ki kettejük között. Idegrohamot kapott és végleg elmebeteggé nyilvánították, de az őszirózsás forradalom kilendítette a betegségéből és újra írni kezdett, friss hangon szólal meg. 1922-ben megismerkedett József Attilával, aki majd Bécsben kalauzolja útján. 1924-ig harmadik verses kötete is megjelenik, 1929-től többször is megkapta a Baugartner-díjat. A siker megbénította és ki-be járt a szanatóriumba. 1937-ben altató gyógyszerrel véget vetett életének.
Tóth Árpád (1886-1928)
Debreceni származású. Magyar-német szakos a pesti Bölcsészkaron, nem fejezi be az egyetemet és újságíró lesz.1911-ben megismerkedik Lichtman Annával, de szegények és nem tudnak egybe kelni. Tüdőbetegségben szenved. Hatvany Lajos (mecénás) segíti, majd megnősül.1913-ban megjeleni a hajnali szerenád,1917-ben a lomha gályán melyet Hatvanynak dedikált.1921-től Az Est című napilap munkatársa, mely állandó keresetett biztosított számára. Kiváló műfordító. 1921 –én jelent meg utolsó verseskötete Az öröm illan mindössze 29 verset tartalmazott.1923-ban örök virágok címmel összegyűjtötte műfordításainak nagy részét, könyvét Babits is elismerte. Halála után 1928 végén jelent meg posztumusz kötete Lélektől lélekig, ez a legterjedelmesebb verseskötete.
Juhász és Tóth költészetéről
Ady után a nyugat 4 nagy lírikuma Babits, Kosztolányi, Juhász volt. Több minden összekapcsolja őket, nem csak a barátság. Mind a négyen a Négyesy szeminárium tagja, kiváló műfordítók, s az európai irodalom nagy alkotásait nekik köszönhetjük, amiket mai napig olvashatunk. Mind a négyen holdoltak a szépségnek, esztétikumnak, elsődleges iránytűnek tartották. Fontosnak tartották a művészeteket, korábbi nagy alkotókról írtak költeményeket (legtöbbet Juhász).
Juhász és Tóth abban mindenképp különbözik a másik két költőtől, hogy mindkettő életükre meghatározó teher a betegség, Juhászt a lelki, Tóthot pedig a testi tartotta fogságba. Igy nem csoda hogy mindkettőjüket átjárta a pesszimizmus hangulata, rezignáltság, mélabú, olykor kilátástalanság. Olyan szavakat találhatunk verseikben, amelyek a bánatot, szomorúságot fejezi ki.
Az impresszionista látásmód jellemzője mindkét költőnek, szívesen tükrözik vissza a táj látványának hangulatát, és ezen közben olykor friss vidám hanggal is találkozhatunk első sorban Tóth Árpádnál.
Az impresszionista líra: egyik fontos költői képe a szinesztézia.(látás, hallás, ízlelés, szaglás)
A szinesztézia olyan költői kép ahol a különböző érzékszervi területek észleléseit egybekapcsolom, hogy ez által, mély, erőteljesebb, érzékletesebb legyen a kifejezés.
Tóth Árpád: Körúti hajnal
Egy éles kontraszttal indul a költemény amely első és a második versszak,először amíg még szürkében burkolódzó körutat látjuk,ahol alig van élet,a járdát söprő házmester is csak olybá tűnnek mint valami dzsinnek vagy koboldok.Oriási változás megy végbe midőn felkel a nap millió karátja,mintegy végiggurul a körúton s elárasztja az utat.A harsány fény hatására minden életre kap a fák színét boldogan szívják magukba az életerőt adó fényforrást,üdeség ,frissesség járja át az addig szürke dermedt körúti falak mögött. szinesztéziák jelzik fokozzák a döbbenetes hatást, amit a természet ezen színjátéka rejt „A színek víg pacsirtái zengtek, egy kirakatban lila dalra kelt egy nyakkendő”ezek színek, de mintha hanghatást kelesztenének, ahogy azt követően megszólalnak az emlékek hangjai a harang, villamos. Miután kezdetét veszi a mindennapi szokásos nappali robot, de hogy ne forduljon „szürkébe” a vers befejezése az 5-dik versszakban a nap „pajkosságával „oldja meg ezt a költő aki”Aranycsókot dob egy munkásleány kezére”
Juhász Gyula: Tápai lagzi
Halásztelepülés Tápé.
Juhász szívesen ment Tápára, az ottani halászemberek életét megfigyelni, s amikor 25-dik költői jubileumán a barátai Babits, Kosztolányi, meglátogatták, együtt mentek Tápéra. Török Sophie képe megörökítette a három költőt ott.
A 16 soros költeményben, impresszionista eszközökkel sűríti a Tápai halászok mindennapi életét. Egy lagzi keretében idézi fel azokat a jellemzőket,amelyek a munkás kemény ,játékosság nélküli életűket mutatják,nem derűs ünnep „asszony lett a lány”.Ez a tőmondat utal a dísztelen nászra,természetes törvényszerűségére.A brummogó bőgő az élet dallamtalanságát egyhangú lüktetését érzékelteti(1,2,3,versszak eleje)s azt is hogy a lagzi sem jelent valódi örömöt,hiszen ezek az emberek csak az ivásban lelik kedvűket,s részegségükben elverik az asszonyaikat.Vészjosló a táj,a bőgő hangja mellett,repedt harangot,vonyító kutyát hallani. Amikor eljön, a tél munka híján medveként alszanak téli álmot a házban s csak annyira különböznek a kutyáktól, hogy ők nem kinn heverednek le. Eszünkbe jut erről az életmódról a Tragédiából, Kiss János valamint a vakbélgyulladás Kovács Jánosa. Ez utóbbi mondotta a korházi ágyon „hogy oly gyors kemény kegyetlen élet”.
A Tápai halászoknak is ez az osztályrésze hisz alig, hogy vége a lagzinak már szürkül a határ s határba a halálba száll.
Anna örök
Nagyváradon beleszerettet sárvári Anna színésznőbe,ez a szerelem az ő lelkében élete végéig tartott .A nő nem viszonozta,egy idő után ideális képpé formálódót ,kb. 60 verset irt hozzá, amelynek utolsó darabja az Anna örök.
Mintha arra készülne Juhász Gyula, hogy megszabadítja az Anna iránt érzett szerelem terhétől magát és sorra veszi hogyan milyen mértékben távolodott el tőle. Szinte büszkén jelenti ki hogy már nem reszket a tekintetétől,már könnyen mondja ki a nevét,s hogy túl van minden nehézségen. Azonban amikor odáig jut egyenlővé nyilvánítja más nőkkel Anna személyét,akkor rádöbben egyáltalán nem megalapozott ez a „kivonulás Annából”
Innentől fordulatot vesz a költemény,egymás után következnek azok a megállapítások amelyek éppen azt erősítik hogy a nő egész alakja áthatja ,az elfojtások következtében létrejött tévesztéseknek is Anna az okozója. Így hát képtelen beletörődni hogy majd ezután életét is Anna fogja uralni és örök marad számára,imaszerű sorral zárván Annát.
Esti sugárkoszorú
Tüneményes alkonyi hangulatba megy át a parkon a költő feleségével, Annával. A varázslatos csendben, titokzatos illatokban egyszer sosem látott ragyogást, egy sugárkoszorút lát meg a férfi párja hajában. A lenyűgöző hangulattól s látványtól olyannyira átszellemülté válik, hogy egy istennőt képzelt maga elé. Lelkében egyre magasabbra emelkedve eljut az időtlenség állapotába, szinte kiesvén a valóságból. Ezt az égi szerelmet végül is a földi csendesíti le olyan formán, hogy a felesége megérinti a kezét,ekkor kerül helyes mederbe,s érzi azt az erőt amely a költemény végén megszólaltatja benne a szerelmi vallomást.