Örkény István (1912-1979)
Budapesten született, zsidó származású. Édesapja több gyógyszertár tulajdonosa volt.
Vegyészmérnök, gyógyszerész.
1937-ben http://cialistadalafils.com/ a „Szép Szó közölte a Tengertánc című megjelenését.
1941-ben ezen a címen jelent meg a novelláskötete.
1942-ben munkaszolgálatra hívták be,a doni harctérre vitték, majd hadifogolytáborba került.
1946 karácsonyán tér haza. Író barátja Déry Tiborral közösen szatirikus regénybe kezdtek, de a munkát félbehagyták.1956 után csak gyógyszerészként tudott elhelyzkedni.1962-től publikálhatott újra.1967 ekkor jelenik meg a „Nászutasok a légypapíron”, bemutatják a Tótékat a Thália színházban. Ez hozta meg számára az írói sikert.
1969 macskajáték. Elnyerte a Fekete Humor nagydíjat Párizsban.
1973 Kossuth-díjat kapott.
1969 Pisti a vérzivatarban, amely 1956-ról szól.
Egyperces novellák
A műfaj megnevezése Örkénytől származik, 2-3 mondat hosszúságúak, ironikus, groteszk hangvételűek. Az írói közlés csak a legszükségesebbekre szorítkozik, így a mű értelmezéséhez szükség van a legteljesebb olvasói képzeletre. Rövidségük ellenére is teljes értékű írások, amelyeknél különösen fontos a címadás. Nem elég egyszer elolvasni, mert több jelentésréteg épül egymásra.
Fontos jellemzőjük groteszk vonásuk, amely kibillenti az olvasót a „hagyományos” szemléletéből és ezzel többlettudáshoz jutatat.
Groteszk: esztétikai minőség, ami világszemléletet fejez ki, szélsőségesen össze nem illő elemek bizarr társítása jellemzi. A groteszk a romantika korában vált központi kategóriává, a kor meghatározója volt.
Ballada a költészet hatalmáról
Amiként az átváltozás című Kafka novellában, abszurd modor, Gregor bogárrá változik, itt szintén abszurd módon egy telefonfülke, élővé változik. Az írók az átváltozással nyomatékosítani, kiemelni akarnak valamit.
A költő keserű 4 sorát a szerkesztő nem hajlandó elfogadni, derűsebbre akarja átíratni, ettől változik meg a fülke, s egy költőre jellemző attitűdét vesz föl, érdekli a kultúra, kedveli a mámort, vonzza a szépség, mint ahogy a szerelem is, és elhalmoz egy másik telefonfülkét virággal. Ezt követően, eltűnik a zajos városból, csendes távoli ligeten állapodik meg.
Akik megpróbálnak onnan telefonálni, csak a költő 4 sorát hallják, de egyáltalán nem háborodnak föl azon, sem hogy nem kapják vissza a pénzüket.
Amikor ez az egyperces íródott, a szerkesztők bizony beleavatkoztak a költő legmélyebb érzéseibe, de ez balladaszerűen rövid novella, arról győzi meg az olvasót, hogy a poézisnek rendkívüli ereje van, még szinte élettelent is életre kelt, aki aztán mintegy központ továbbítja verset, elterjeszti azt.
In memoriam dr. K. H. G. (K. Havas Géza, kritikus, újságíró)
Ez már a minimális terjedelme egy novellának. Láttuk már Móricz Tragédiájánál is hogy három vonalban meg lehet ragadni egy emberi életet, itt már csak 10 sor kell ahhoz, hogy a náci ideológia tragikus paradoxon (látszólagos ellentmondás) át fejezze ki az író.
Kettős kontrasztra épül az elbeszélés szituációja, bár a német őr van felül, és a zsidó kritikus alul, amiként az ideológia világát tükrözte, hogy tudniillik a német felsőrendű, a zsidó alsórendű faj, itt nyilvánvalóvá válik, hogy szellemileg minden fordított. Szegény K. H. G. – nak egyetlen „rossz” tulajdonsága volt, szeretett magyarázni. Ő a saját nyelvén kérdezi azt a legnagyobb német költőkről. A tudatlan őrt fokozatosan felbosszantja a faggatózásával, mire egyre inkább alsóbbrendűnek érezheti magát a gödörbe lapátoló felsőrendűségét kimutatóhoz képest. Ennek a konfliktusnak fegyverezéssel tudott végetvetni.