Az ókori görög filozófia
A tengelykorszakban (Kr.e.800-200 között)
Európában a görög világban illetve Palesztina területén jött létre. Jelentős szellemi tevékenység, amelynek következménye, a máig is alapot adó ottani academic writing service kultúrák. A zsidó világban valódi filozófiai gondolkodásmód nem alakult ki a hit és a vallás rányomta bélyegét az ott keletkező művekre, ezzel szemben Hellászban a filozófiának majd minden irányzata kibontakozott, alapul szolgálva a filozófia történetének.
Az első filozófusok abban váltak el koruk gondolkodásától, hogy a mitológiától és a vallástól különböző módon autonóm módon gondolkozva próbálták a világot megmagyarázni.
Kr.e. VI.sz.
Thalész
Püthagorasz arkhé–víz
– szám
Keresték a világ őselvét arkhét, amire föl lehet építeni szellemileg a valóságot.
Thalész: minden a vízből ered
Püthagorasz: elvontan értelmezte vagyis számok az alapja.
Kr.e. VI – V. sz..
Hérakleitosz panta rhei logosz dialektika
Xenophanész Minden mozog
Minden változik
Hérakleitosz: minden változik, a dolgok nem ismétlődnek meg
Dialektika (dialektikus-kölcsönhatásban van)
A dolgok nem különbözhetnek el egymástól.
Logosz= isteni törvény, amely áthatja a világot.
Xenophanész: az ember saját képére formálja az istenét.
Kr.e. V. sz.
Prótagorasz : nem tudhatom az istenekről, hogy vannak, de azt sem hogy nincsenek.
Szókratész: (470-399)
Tőle számítjuk a filozófia fordulatát, mert ő az első aki hivatás szerűen filozofál, de még csak szóban. Az agorán dialogizálás közben fejti ki partnerének nézeteit az igazságról. Sosem tér le a lelkiismerete diktált erkölcsös gondolkodásmód útjáról, amelynek alapja a jóban és a bölcsősségben való hit, még akkor sem amikor megrágalmazzák és halálra ítélik. Ő volt a filozófia első nagy mártírja.
Platón (427-347)
Szókratész tanítványa volt. Onnan ismerjük Szókratész filozófia csillagát, hogy Platón a dialógusaiban feldolgozta azokat.
Ezek között van a Szókratész védőbeszéde című szépirodalmilag is jelentős alkotása, amelyben azt írja meg hogyan beszélt Szókratész Athén bírái előtt, miként fogalmazta meg hogy számára fontosabb az elhivatottsága, fontossága, mint az életben maradás.
A másik fontos műve Platónnak Az állam, amelyben a többi mellett államutópiája is megtalálható, ő volt az első, aki leírta milyennek kell lennie az államnak ahhoz, hogy olyan kiváló elmék, mint mester, ne lehessenek áldozatai.
Ezért úgy gondolta, hogy az államot filozófusoknak kell irányítani illetve olyan uralkodóknak, akik tanulnak filozófiát.
Az ideatan
Patón azt tapasztalta a valóságban, hogy már Hérakleitosz is mondta minden változik, minden romlik, sem a jó, sem az igaz nem állandó, mégkevésbbé abszolút. Mégis azt tapasztaljuk, hogy van bennük állandó törekvés a jóra, az igazságra, a tökéletesre, Honnan származhat ez?
Ha itt a földi világban nem találjuk, mégis szakadatlanul törekszünk ara, hogy egyre följebb, magasabbra jussunk, egyre szebbet és jobbat érjünk el. Ezek alapján következtet Platón ara, hogy kell lenniük olyan valóságnak, amelyek nem változnak folyamatosan, megtartják minőségüket.
Azt állítja tehát, hogy vannak ideák, nem anyagi abszolút valóságok, amelyek képezik azt a célt, amely felé az ember törekszik. Abban pl. az igaznak, szépnek, a jónak, tökéletes szellemi valóság alapja, amelyek miután a földön létező egyedi valóságoknak.
Platón az ideákat úgy képzeli el ahogyan a matematikai tételek vannak meg a valóságban, azaz a létező összefüggéseiből kikövetkeztethető állításként, ugyanúgy az ideák is létező immateriális valóságként vannak. Fölteszi a kérdést, vajon hogyan számunkra az egyenlő fogalma, ha valóságosan egyenlőt a természetben nem találkozunk.
Válasza: Csakis onnan származhat, ahol a dolgok tökéletesek, azaz ideák világából, ez az egyik bizonyítása az ideákról.
Az ember lelke az ideák világában születik és ott átéli az ideák csodálatos tökéletes világát, azonban amikor a tan a földre kerül és testben kezd létezni, elfelejti azt a fantasztikus élményt, amelyben része volt.
De mivel a földi dolgok részesülnek az ideákból mégpedig úgy hogy az idea a minta az „etalon” és annak a másolatai elképzelései a földi valóságok. Amikor az ember kezd felcseperedni fokról-fokra látván a földi valóságot ahogyan a rajzolt arcról visszaemlékszik az ember az eredetre visszaemlékszik az ideákra ezt a visszaemlékezést nevezzük anamnészisznek ez tulajdonképpen a tanulás.
A barlang hasonlat
Tételezzük fel hogy egy ember le van kötözve egy székhez, egy barlangban és mindig a belső fala felé fordul, és csak azt láthatja ami a háta mögötti külső valóságból a falra vetődik.
Azt jelképezi ez az ábra hogy az ember a földi életben csak az ideák világának egy kivetülését éli meg, a tényleges valóság azaz ideák világa „háta mögött „ van, vagyis testben élvén nem találkozhat vele.
Arisztotelész (384-322)
17 éves korában került Platón akadémiájára, 20 évig tanulja a filozófiát. Lükeion/iskolája/ Nagy Sándornak volt a tanítója, s amikor meghalt ekkor elhagyja Athént a következő mondattal „nem szeretné, hogy Athéniek még egyszer vétkezzenek a filozófia ellen”.
Ókor legnagyobb koponyája (Marx). Első filozófia történetet ő írta, irt fizikát, logika, etikát, poétika( ebben rögzítette a 3-as egységet9 a metafhyzika (első filozófia)
Az első filozófia (ebben a műben okok szerint ragadja meg, a létezőt)
1, formai ok pl. az ember belső lényege, önálló valóság- szubsztancia
2, anyagi ok: a formai ok hordozója- szubsztrátum
Pl. az épületnél az épület anyagi valósága
A formai és az anyagi ok feltételezi egymást, egyik sincs meg a másik nélkül, Gondolati dualizmus.
3, mozgás ok: 1,helyváltoztatás, 2, mennyiség- Kvantitatív, 3, minőségi – kvanitativ, 4, szubtanciális változás / halál
4, cél ok: Arisztotelész szerint a világban élők, létezők mindegyike valamilyen cél felé halad,
Mert semmit sem tesz a természet véletlenül.
Ez a fajta szemlélet – teleológia a világot áthatja a célszerűség elve. A valóságban nem tapasztaljuk, hogy Arisztotelész feltételezése érvényesülne.