Érettségi tételek A Than Károlyban tanuló 11-12.H tanulóinak

17 tétel: A nemzeti szocializmus

Előzmények:
A versaillesi béke német lakta területeket is elcsatolt, Németország gazdaságát megbénító jóvátételt és katonai korlátozást írt elő .
1918-ban a németek vereséget szenvedtek à polgári demokratikus forradalom robbant ki Németországban
november 9-én megbukott a Hohenzollern-dinasztia, II. Vilmos lemond, a szélsőségesek erősek
1919 januárban Berlinben a kommunisták megpróbálják átvenni a hatalmat, de leverik őket, és vezetőit meggyilkolják
Karl Liebknecht
Rosa Luxemburg
Választások à szociáldemokrata-polgári koalíció jön létre
A nemzetgyűlés Weimarban ülésezett à 1919-33: weimari köztársaság
Hibája, hogy sok kispárt van a parlamentben, mert nincs parlamenti küszöb
Megalakul az NSDAP- Nemzetiszocialista Német Munkás párt
Vezetője Adolf Hitler
Az 1923-as müncheni „sörpuccs”-ot leverték, Hitler börtönbe kerül, ahol megírja a Mein Kampf-ot
A náci ideológia forrásai:

Két mozgalom összekapcsolásából alakult ki.

1. Az osztrák pángermánizmus.
2. Antiszemitizmus (=zsidógyűlölet)

Ideológiáját Hitler a Mein Kampf-ban határozta meg, célja: a Versailles-i béke minden korlátozásának felszámolása
Fajelmélet: az emberiséget nem egységes fajnak, hanem magasabb és alacsonyabb rendűnek tekinti Elmélete szerint az élet szüntelen harc, amelyben az erősebb győz, a gyengébb elpusztul (szociáldarvinizmus).
Az élettérért (Lebensraum) minden fajnak egymással harcot kell vívnia.
Fajelmélete szerint vannak magasabb rendű, azaz árja fajok, ezek pl. a germánok. A német nép pedig az uralkodó nép.
Másodrendű rokon népek a dánok, a hollandok.
Alacsonyabb rendű fajok a rabszolganépek (latin népek, szlávok, afrikaiak, ázsiaiak).
Kiirtandó fajok a zsidók és a cigányok.
A zsidóságot tekintette a legalacsonyabb rendű fajnak és ezzel együtt a legveszélyesebbnek is. Azért, mert mindenütt jelen vannak.
Elveti a liberalizmust, a szocializmust és a keresztény vallást. Vallásellenessége abból fakad, hogy a vallás és az egyház egy egységesítő erőt jelent.
Német (Übermensch – felsőbbrendű)
A rokon nyugati germán népek
Segédnépek
Szolganépek (szláv)
Zsidók, cigányok à kiirtandók
Szerinte a zsidók nem vallás, hanem uralkodásra szövetkezett faj
Élettér-elmélet: Németország vissza akarja csatolni a német lakta területeket
Anschluss: Ausztria, majd Európa meghódítása à egy világbirodalom létrehozása Liberalizmus-, és demokráciaellenesség
Szociális demagógia: minden rétegnek helyzete javítását ígéri, nem törődve az ellentétekkel.
Propaganda: (a rendszer népszerűsítéséhez, önmaga éltetéséhez; a vallásgyakorlás korlátozása.)egy ellenség ellen irányul .
Eszközei:Hitler a modern propaganda eszközeit használta, ideológiájának, kampányának. Ezek többek közt a rádió, különböző filmek és a tömegpárt. Mind-mind a társadalom szimpátiájának megszerzését szolgálták.
A nácik ideológiájában mindig jelen voltak az antiszemitizmus, az antibolsevizmus és az antiliberalizmus elemei. Ezek mind-mind eszközei voltak az ellenségkép kialakításának a Harmadik Birodalomban.
Szimbólumok:
Horogkereszt. A szvasztika keresztből alakult ki (indiai nap szimbólum).
Himnusz: 3. strófa.
Köszönésük: -Heil Hitler! (Ave Caesar!).
Hitler hatalomra jutása:
A háború alatt kimerült német hátország lakóit a versailles-i békeszerződésben foglalt jóvátétel összege még nagyobb szegénységbe sújtotta. Emellett súlyos volt az elcsatolt területek (Saar-vidék, Elzász-Lotaringia, Dan-zig, Felső-Szilézia, stb.) és a teljes megaláztatás miatti trauma is Þ visszavágás gondolata Þ azt az erőt támogatják, amelyik ezt próbálja megvalósítani Þ fasiszták népszerűsége (élettér-elmélet).
A gazdaságilag kimerült ország önerőből nem tudott a fejlődés útjára lépni. Ezt segítette a ’23-as Dawes-terv, ami népszövetségi kölcsönökkel próbálta a német (és a K.-Eu.-i) gazdaságot beindítani. A tőkeinjekció hatása nem maradt el: ’24-25-ben megindul a termelés növekedése, ‘29-ig mérs. gazd.-i fejl. figyelhető meg.
Hitler 1924-ben szabadult a börtönből és röviddel ezután újjáalakította pártját, a náci pártot. Hitler, aki végig- harcolta az I.vh.-t, a háború után került kapcsolatba a munkáspárttal, melynek tagja, majd ’21-től vezetője volt. A párt az ő javaslatára vette fel az NSDAP (Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) nevet.
A ’20-as évek közepétől a Weimari köztársaság nyugalmi időszakát élte. Látványos gazdasági fejlődésen ment keresztül az ország, mely a szocialista elméleten alapuló tervszerű mozzanatoknak is köszönhető volt. Németország így bekapcsolódott a modernizáció újabb hullámába. A gazdasági stabilizáció nyugalmat hozott a belpolitikában is. Az erős baloldalt (SDP, KDP) – mely hajlandó volt együttműködni a középpártokból szervezett koalícióval – egy erős jobboldal ellensúlyozott. 1925-ben meghalt Ebert, és a szélsőjobboldali erők Hindenburgot juttatták a birodalmi elnöki székbe. Ekkor érte el első sikerét a Stresemanni külpolitika, mely elismertette Németország egyenjogúságát. Az 1928-as választásokon szintén Stresemann javaslatára helyreállították a szociáldemokrata-polgári koalíciót.
1929-ben elfogadták a Young-tervet, melyben meghatározták a német jóvátételt, amit 1988-ig kellett kifizetniük. Ennek hatására a német belpolitikai feszültté vált.A gazdasági helyzet reménytelensége a politikai egyensúlyt és a törvényes rendet is felborította. Egyre nagyobb teret kaptak a szélsőségek, és rendszeressé váltak a kommunista – SA összecsapások. Ez a zűrzavaros helyzet, kedvező volt a náciknak.
A náci párt az 1932 júliusi választásokon 37,4%-ot szerezett, s így a legerősebb parlamenti páttá váltak. Népszerűségük ilyen arányú növekedéséhez hozzájárult, hogy a társadalom nagy része félt egy baloldali forradalomtól, s ezért inkább a jobboldalt támogatták, valamint az, hogy a nácik radikális válságmegoldó programot dolgoztak ki, ami tetszett a sok millió munkanélkülinek. További támogatottságra tettek szert azzal, hogy 1931-ben sikerült megegyezniük a nagytőkésekkel. A megállapodásban ígéretet tettek, hogy nyíltan harcolnak a kommunisták ellen, és csökkentik a nagytőkével szembeni támadást. Ekkor alakult ki a két tőke fogalma: az egyik az építő árja tőke, a másik pedig a romboló zsidó tőke.
32-ben tehát a nácik megnyerték a választásokat. Ezt megelőzően Hitler harcba szállt a birodalmi elnöki címért, de Hindenburgot választották meg ismét. A birodalmi elnöknek Hitler győztes pártját kellett volna megbíznia a kormányalakítással, ám a parlament nem fogadta el a nácik programját, ezért Hindenburg, Kurt von Schleichner tábornoknak adott megbízást. Ő azonban nem tudott stabil kormányt felállítani, ezért megpróbálta felvenni a kapcsolatot a nácikkal.Hitler viszont csak a kancellári címet lett volna hajlandó elfogadni, ezért Schleichner megpróbálta megosztani a nácikat. Tárgyalásokat kezdett Gregor Strasserral, aki a párt tekintélyes vezetője volt, de Hitlerrel ellenkező, szocialista nézeteket vallott. Hitler, Strasser tárgyalásait árulásnak minősítette, és megfosztotta minden pártbeli tisztségétől. A párt megosztás tehát sikertelenül végződött. Schleicher még rövid ideig próbálta stabilizálni kormányát, de nem sikerült. A kudarc után szükségállapot bevezetését javasolta Hindenburgnak, de ő ezt elutasította, ezért Schleicher lemondott.
A nácik uralma Németországban:
Hindenburg 1933. január 30-án kinevezte kancellárrá Adolf Hitlert, aki koalíciós kormánya élén kezdte meg kancellárságát. Hatalomra jutását követően szinte rögtön új választásokat írt ki, 1933. március 5-re. Célja, hogy a parlamentben megszerezze a ²/₃-os többséget. A szavazás előtt február 27-én kigyulladt a parlament épülete, a Reichstag. A gyújtogatással a nácik a kommunistákat vádolták, s erre hivatkozva a választásokon szerzett 13,3%-os eredményüket megsemmisítették. A 43,9%-os többséget szerző nácik az újonnan megválasztott parlament elé beterjesztették a felhatalmazási törvényjavaslatot, ami biztosította Hitlernek a rendeleti kormányzást. Ezt a képviselők a szociáldemokraták kivételével megszavazták. Megnyílt az út a totális diktatúra felé.
Hitler betiltotta a szociáldemokrata-, majd a polgári pártokat is, és 1933 nyarára egypártrendszert alakított ki. 1933. novemberére újabb szavazást írt ki, melyen már csak a nácik indulhattak, így a szavazatok 92,2%-át szerezték meg. Ezzel megvalósult a náci diktatúra.
A nemzetiszocialista hatalomátvétel után Hitler a párton belüli ellentétek felszámolására koncentrált. A legfőbb problémát Strasser és a Röhm vezette SA jelentette, akik egyre jobban követelték a második forradalom megvalósítását. Röhm ezen kívül az SA-t a hadsereg helyébe akart állítani, ami Hitler legfőbb támaszának számított akkor. A két náci erő között meglehetősen feszültté vált a viszony. Ilyen előzmények után került sor a „hosszú kések éjszakájára”, 1934. június 29-30-án. Ezen az éjszakán Hitler parancsára meggyilkolták az SA vezetőit, köztük Ernst Röhmöt is, valamint Strassert és Schleichert is. Az akciót az újonnan létrehozott náci elitalakulat, a Himler vezette SS (Schutzsaffek = védcsapad) valamint a Gestapo (Geheime Staatspolizei = titkos állami rendőrség) hajtotta végre. Ezzel az SS átvett az SA feladatát, amit a közvélemény örömmel fogadott, hiszen az elhatalmasodott SA egy új forradalommal fenyegetett.
1934 augusztusában meghalt Hindenburg elnök, s ekkor Hitler megszüntette a birodalmi elnöki címet, és mint birodalmi vezér (Führer), magához ragadta az államfői hatalmat.
Az egypólusú hatalom kiépítése:
Németországban ezt követően az erőszakszervek hatalmas teret nyertek. Ilyen volt például az Abwehr, ami a hadseregen belüli biztonsági egysége volt, az SS, vagyis az új rohamosztag (fekete ingesek) az SD: a frakciókat és szervezeteket ellenőrző szolgálat, valamint a Gestapo, az állami titkosrendőrség. Ezek a szervek törvénytelenségek sorát bizonyították rá koholt vádak alapján a rendszer politikai és ideológiai ellenfeleire. Megkezdődött a fasiszta terror. Ekkor hozták létre az első munkatábort, Dachau-ban.
Megszületnek a zsidótörvények, melyek kitiltották a zsidókat a bizalmi állásokból és boltjaikat meg kellett jelölniük. 1938. november 8-ról 9-re virradó éjszaka volt a „kristályéjszaka” („Kristal nacht). Ezen az éjjelen SS alakultatok zsinagógákat és zsidó boltokat vertek szét és gyújtottak fel. A zsidókkal szembeni kegyetlenségek következtében megindult az emigrációs hullám.

16. Magyarország az első világháború után

A Tanácsköztársaság bukása után Peidl Gyula szakszervezeti kormánya visszaállította a polgári demokráciát, de öt nappal később lemondatták, és helyére Friedrich István került. Közben augusztus 4-én a román hadsereg bevonult Budapestre. 1919 novemberétől a tényleges hatalom, így a Nemzeti Hadsereg irányítása Horthy Miklós és szegedi ellenkormány kezében volt. 1919. november 16-án Horthy Miklós bevonult Budapestre. Horthy fegyveres különítményei hatalmuk alá vonták az egész Dunántúlt, kegyetlenül lemészárolták a volt kommunista vezetőket, a fehérterror több mint 1000 áldozatot követelt. Az ellenforradalom győzelme azt jelentette, hogy olyan erők kerültek a hatalomra, akik nemcsak a proletárdiktatúrát, hanem a polgári demokráciát is elutasították.

Az új kormány

A győztes nagyhatalmak szerették volna a magyar helyzetet rendezni, de Magyarországnak 1919 májusa óta nem volt a külföldiek által elismert kormánya. Hosszadalmas tárgyalások után sikerült egy átmeneti koalíciót létrehozni, ennek értelmében Horthy elismerte a megalakítandó polgári kormányt. Ezzel egy időben a románokat kötelezték, hogy vonuljanak ki a Duna-Tisza közéről.
Augusztus 24-én megalakult a Huszár Károly vezette nemzeti koncentrációs kormány, ami magába tömörítette valamennyi jelentős politikai irányzat képviselőit.
1920. januárjában Apponyi György vezetésével elutazott a magyar békeküldöttség Párizsba. A magyar delegáció bemutatta az ún. vörös térképet, mely a térség nemzetiségi viszonyait ábrázolta, de a győztes hatalmak terveiken már nem voltak hajlandóak változtatni.

Választások, az államforma kérdése

1920 januárjában tartott választáson Nagyatádi Szabó István Kisgazdapártja szerezte meg a győzelmet, néhány mandátummal megelőzve a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártját. 1920. február 16-án ült össze az új nemzetgyűlés, melynek első feladata az államforma és az államfői tisztség kérdésének megoldása volt. A köztársaság államformáját nem fogadták el, így maradt a királyság visszaállítása. A király személyét illetően nem tudtak döntést hozni, ezért megállapodtak, hogy az államfői feladatok ellátását a nemzetgyűlés által megválasztott kormányzóra bízzák. Március 1.-én, Horthy Miklóst kormányzóvá választották Magyarország államformája, pedig királynélküli alkotmányos királyság lett.

A trianoni békeszerződés

Az ország külpolitikai elismerése csak akkor valósulhatott meg, ha a magyarok aláírják a békeszerződést. Mivel a magyar delegáció semmiféle változtatást nem tudott elérni, ezért nem maradt más hátra, mint az aláírás. 1920. június 4-én a versailles-i Trianon kastélyban aláírták a békeszerződést.
A béke értelmében Magyarország területe 325 ezer km²-ről (Horvátországgal együtt, nélküle 282 ezer) 93 ezerre (33%) csökkent. A lakosok száma 18,2 millióról 7,6 millióra (36%) változott. Így mintegy 3,3 millió magyar került a határon túlra. Csehszlovákia megkapta Észak-Magyarországot és Kárpátalját. Románia bekebelezhette Erdélyt, valamint a Tiszántúl és a Bánság keleti felét. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megkapta Bácskát, Dél­-Baranyát, a Muraközt és Bánság nyugati felét. Ausztria az Őrvidéket (Burgenland) kapta meg.
Az eredeti tervek szerint Sopron is Ausztriához került volna, de Prónay Pál és Héjjas Iván civil alakulataival megakadályozta, hogy az osztrák csendőrség átvegye a területet. Az olasz diplomácia támogatásával a magyar kormánynak sikerült elérnie, hogy népszavazás döntsön Sopron városának és 6 környező községének hovatartozásáról. A népszavazáson a lakosság 65 %-a a Magyarországhoz tartozás mellett voksolt. Sopron ekkor megkapta a 1eghűségesebb város címet.

A magyar haderőlétszámát 35 ezer főre korlátozták, ezen kívül jóvátételt is kellett fizetni, melynek összegéről később döntöttek.
A békeszerződéssel az ország gazdasági javainak jó része került a szomszédos országok tulajdonába. Az infrastruktúra széttöredezett, nagy múltú történelmi városok szakadtak el hazánktól. Trianon negatív hatása nemcsak újabb háborúba sodorta az országot, hanem mai napig tartó nemzetiségi problémák forrásává is vált.
A szomszédos országok magyarsága
A Párizs környéki békét aláíró országok vállalták, hogy kisebbségvédelmi szerződésekben biztosítják az egyes nemzetiségiek jogait, vagyis teljes jogú állampolgárként ismerik el a nemzetiségieket, s bizonyos kollektív jogokat is adnak nekik.
Trianon következményei:

– területvesztés
– lakosság csökkenése
Megszorítások:

– a magyar haderő létszámát 35000 főre korlátozták
– nem volt légierő
– jóvátételt kellett fizetnünk, mivel az I. Világháborúban a vesztes oldalon álltunk.

Gazdasági következmény:

– népesség vesztés, amely piacvesztéssel is járt, a Kisantant gyakorlatilag elzárta Magyarországot.
– infrastruktúra megváltozása (a külső gyűrű elvesztése, központosított lett a maradék ország vezetése)
– bányák elvesztése — az utódállamok (id. Románia, Szlovákia, stb…) réz, vas, olaj, só, arany, ezüst — kezére kerültek.
– legjobban termő földek — Bácska, Bánát — ezeket mind elvették tőlünk, leginkább Romániához csatolták.
– Kárpát medence szerves összefüggése a központi alfölddel, és a perifériás területek közötti szétszakadás.
– Az utódállamokból túl sokan érkeztek Budapestre — megoldatlan nehézségek, mint pl.:
Lakás, munkahely, energia, stb… Túl nagy lett Budapest súlya Magyarország gazdaságában.
A trianoni békeszerződés tragédia volt a magyar nép életében. Negatív hatásai nem csak egy újabb háborúba sodorták Magyarországot, hanem jelenleg is súlyos nemzetiségi problémák forrásai.

15. Az első világháború jellege, jellemzői

A második ipari forradalom eredményei megteremtették néhány országnak, többek között az Egyesült Államoknak, Németországnak és Japánnak, a gyors fejlődés lehetőségét.
Jelentős mértékben fejlődött az iparuk, a XX. század elejére szűknek bizonyultak nemzeti piacaik, ezért külső piacok megszerzése fontos pontjává vált politikájuknak. A klasszikus gyarmatosítás azonban már lezajlott, nemigen maradt szabad terület az új gyarmatosítók számára, ezért felmerült a világ területi újrafe1osztásának az igénye. Másik oka a világháború kitörésének a Balkánon a nemzeti államok kérdésének megoldatlansága. Utoljára, de nem utolsósorban a német-francia ellentét is hozzájárul a világháború kirobbanásához.

Szövetségi rendszerek

A versengésének eredménye a szövetségi rendszerek kialakulása lett. Először Németország törekvéseit koronázta siker, 1879-ben Bismarck elképzelései szerint megkötötték a kettős szövetséget Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia között. 1882-ben létrejött a hármas szövetség, a központi hatalmak szövetsége Németország az Osztrák-Magyar Monarchia és Olaszország részvételével. 1893-ban kötött szövetséget Oroszország és Franciaország, ezt kiegészítette az Entente Cordiale (antant — szívélyes megegyezés) az angol-francia egyezmény. Oroszország és Anglia 1907-es katonai szövetségével zárult a rendszer. Mindkét szövetségnek vannak erős és gyenge pontjai. A központi hatalmak szövetségének kedvezett az államok földrajzi helyzete, azaz hogy összefüggő terület, így könnyebb a csapatok mozgatása, az élelem- és a fegyverszállítás. Hátránya, hogy ezen országoknak nincsenek gyarmataik, ezért nem rendelkeznek számottevő tartalékkal. Mivel a központi hatalmak Franciaország és Oroszország között helyezkednek el, ezért előreláthatólag többfrontos háborút kell vívniuk. Az antant előnye, hogy óriási gyarmatbirodalommal rendelkezik, ami szinte kimeríthetetlen nyersanyagbázist jelent számukra. A gyarmataik védelme érdekében igen komoly hadiflottát alakítottak ki, ezért tengeren erősebb pozícióba kerülhetnek. Itt a politikai rendszerek szilárdabbak, és nagy pénzügyi tartalékokkal rendelkeznek, mert az Egyesült
Államok Angliát támogatja hitelekkel. Az antant hátránya, hogy területük szétszórtan helyezkedik el, egy nagy erejű, gyors támadással legyőzhetők a szárazföldi hadseregük gyengesége miatt.
A németek 1905-re kidolgozták a Schlieffen-féle haditervüket. Eszerint a németek lerohanják Belgiumot, majd Franciaország ellen indítanak támadást, ahol legyőzik az egyesített angol-francia seregeket. Eközben a Monarchia megtámadja Szerbiát, ezután a két hadsereg egyesül és együttesen vonulnak Oroszország ellen. Az egész támadást negyven napra tervezték, tehát egy villámháborúra készültek fel. A német magabiztosságot fokozta, hogy a központi hatalmak ténylegesen felkészültek a háborúra, viszont az antant csak védekezésre rendezkedett be, de ők is folyamatosan fokozták hadseregeik ütőképességét.

Új típusú hadviselés:

A világháború frontjait egymással szemben húzódó lövészárokrendszerek alkották, ahol állóháború alakult ki.
Megjelentek a nagy tűerejű fegyverek, a géppuska, páncélosok, harckocsi. A háború második felében jelentős szerepet játszottak a repülőgépek, tengeralattjárók bevetése. A harckocsit az új találmány angol fedőneve a tank, az angolok vetették be először. A repülőt kezdetben csak felderítésre használták, majd a fedélzeti gépfegyverekkel légi csatákat vívtak, s bombázták egymás állását.
Miután a rövidnek vélt háború elhúzódott, a győzelem nemcsak a katonák közötti harc kimenetelétől függött, hanem az őket ellátó hátországok teljesítőképességétől is.
A hagyományos gazdálkodást felváltotta a hadigazdálkodás. Ebben a versenyben a gyengébb gazdasággal rendelkezők egyre inkább kimerültek. Az ellátás romlott, az emberek nyomorogtak. Először legkevesebb tartalékkal rendelkező Oroszország omlott össze, majd az Osztrák-Magyar- Monarchiában és Németországban is mutatkoztak jelei.
Nagyhatalmi ellentétek:

Német –francia.

Franciaország jelentős gyarmattartó, gyarmatbirodalmának kiterjesztése és megvédése a cél.
Európában az 1870/71-es francia –porosz háborúban elvesztett kontinentális vezető szerepének visszaszerzése, visszavágás Németországnak (revánspolitika), Elzász-Lotaringia visszaszerzése. Az egyre erősödő Németország komoly veszélyt jelentett a francia gyarmatbirodalomra. Tudta hogy diplomáciai úton nem sikerül az ellentéteket tisztázni, ezért németellenes szövetségi rendszer kialakítását tűzte ki célul.
Németország gyarmatbirodalma kiterjedése korlátozott. Fokozott fejlődő ipara újabb nyersanyagbázist, munkaerőt és piacot igényel. A német vezetés a századfordulón már nyílt birodalomépítő politikát folytatott. Nyilvánvalóbbá vált, hogy előbb-utóbb fegyverbe fog.

Monarchia-Oroszország:

A soknemzetiségű monarchiában a birodalom határain túl nemzetállammal rendelkező nemzetiségek-, mint a románok és a szerbek- már a háború előtt is anyaországaik felé tekintettek. A z orosz politikai propagandának fontos része a pánszlávizmus, a világon élő összes szláv nép egyesítése. A krími háborúban elvesztette hatalmi presztízsét.
Oroszország a balkán felé akart előretörni, ezzel veszélyeztette az Osztrák-Magyar-monarchiát.