Babits Mihály (1883-1941) POÉTA DOC TUS (tudós költő)
Szekszárdon született, művelt értelmiségi családból származott. Apja törvényszéki bíró volt.1901-ben beiratkozott a budapesti bölcsészettudományi egyetemre, magyar-latin szakra. Négyesy féle szemináriumon ismerkedett meg Juhász Gyulával és Kosztolányi Dezsővel, műfordításokat készítettek, majd felolvasták.1908-ban modern magyar antológiát (több író, több művét együttesen adja ki) akarnak készíteni Adyval az élen. Nagyváradon Juhász Gyula szerkeszti, ő az, aki szól, küldjön verseket, a Holnap szeptemberi számában megjelent Babits öt verse s e megjelenés következtében lesz ismert. Fogarasra helyezik tanárnak, ahol magányában sorra írja műveit.
Dante-fordítás 1913-ban a pokol,1920-ban Purgatórium,1923-ban Paradicsom.
1916-ban Nyugat zeneakadémiai matinéján felolvasta a Húsvét előtt című háborúellenes költeményét, Móriczcal, Karinthyval, Adyval szerepelt együtt.
1921-ben feleségül veszi Tanner Ilonát (török sophiane). 1927-től a Baugarten-dij döntnöke kurátora lesz.1929-49 osztották ezt a díjat, amely 4000 pengőt fizetett.1929-től a Nyugat szerkesztője halálig.1935-ben kiadja Az Európai irodalom története című olvasmánynapló, beszámolót. Ez idő tájt derül ki, hogy gégerákja van, nem tud beszélni s a beszélgető füzetekben tud csak kommunikálni.
1938-ban tette közzé a Nyugat szeptemberi számában a Jónás –könyvét rá egy évre a Jónás imáját.
1940-ben az olasz állam kitüntette a Dante-fordításáért, majd MTA tagjaként választják.
Jónás –könyve
Babits egész működése során, nehezen döntötte el magában hogy képes-e a próféta szerepet válalni. Korai verseiben arról írt, hogy be van zárva saját szubjektuma börtönébe, s nem igazán tud a külvilággal valóságos kapcsolatot teremteni. Aztán kezd felrepedezni a magány páncélja és a húsvét elöttben már a háborúban szenvedő emberek sorsáért emeli fel szavát. Folyamatosan megnyílik a nép illetve a világ fájdalmainak meghallására s egyre inkább a személyes felelősséget érez, hogy szót emelje a gonosz romboló tendenciák ellen. Ebben a műben saját –lelki helyzetét is beleszövi tulajdonképpen Jónás alakjában, hiszen ő az, aki hosszú ideig menekült a prédikációk elöl, hogy az úr szavát tolmácsolja, hogy mindenki azonosuljon a valósággal. Vajon elfuthatunk-e a reánk bízott feladatok elől, vajon kikerülhetjük-e a sors reánk mért feladatok elvégzését.
Jónás elmenekül, az úr parancsa elöl, aki próféta szerepet szánt neki, az lenne a feladata, hogy a gonosz Ninive város ellen kiáltson, mert ott” Megáradt a gonoszság”.
Jónás „rühellé a prófétaságot”az egy hágón próbál elmenekülni az úr, elöl, Tasis felé. A költő szívesen használ ironizáló durva szavakat, amellyel pontosabban tudja jellemezni Jónást is, másrészt oldja a Bibliai pátoszt.
Úgynevezett latinistásokat épít versébe, a régi bibliafordulatok által használt hibás kifejezéseket, amellyel régebbi ízűvé, archaikussá sokhelyütt a nyelvet. Még egy fontos költői elem jellemzi a művet a kiemeléssel végzett soráttörést (enjambement) alkalmaz, mint amikor a tengerbe dobják, Jónást hangsúlyozza azt „ezt a zsidót” kifejezést használja, amellyel kora társadalmi faji megkülönböztetésre utal.
Jónás azért kerül a tengerbe, mert nem imádkozik istenhez, s mert kijelenti, hogy neki nincs köze a világ bajához. babits leszögezi, aki nem akar szenvedni az kétszer, szenved, illetve aki az életét hazugságba veszti a boldogságtól magát elrekeszti.
Harmadik rész: Háromszor próbálkozik Jónás a Niniveiek segítségével, de csak kinevetik és vizsgálgatják, mint valami különleges lényt, aki nem illik közéjük. Azt látja a hatalmasoknál, hogy csak játékból mészárolják le az embereket, az emberi életnek itt nincs semmi értéke, jelentéktelennek számit. Jónás felháborodik e láttán, hogy hiába vetette alá magát az úr parancsának, úgy látja a prédikációnak nem lett semmi foganatja.
Ebben részben mondja ki Babits költeményének lényegi mondanivalóját, mert „vétkesek közt cinkos, aki néma”, a rész végén egy Kölcsey versre utal vissza Zrínyi második énekére, amikor Jónás bosszúvágyát fogalmazza meg.-Irsd ki a korcs fajt és gonosz nemzedéket”
Negyedik rész: A méltatlankodó Jónás a sivatagban megy, várván hogy teljenek a napok és ott egy bokor árnyékában húzza meg magát, és amikor az úr leszárítja a tök levelét Jónás ismét haragra lobban, végül az Isten szavai csillapítják le.
Te csak prédikálj, Jónás én cselekszem, nem pusztítja el Ninivét, mert látta, hogy némely lélekben a jó kicsirázott. Jónás hallgat, ami azt jelenti, hogy tudomásul vette az Úr szavait.
Jónás imája később egy személyes hangvételű imát kapcsol, melyben azért fohászkodik az istenhez, hogy minél tovább tudjon szólni, mielőtt egy végső cethal szájában eltűnne.