Radnóti Miklós (1909-1944)
Budapesten született 1909-ben.Eredeti neve Glatter Miklós. Születésekor meghal édesanyja és ikertestvére, amiért később lelkiismeret furdalás gyötri. Ikrek hava című művében írja le (1939). édesapját 12-éves korában veszti el, nagybátyja Grosz Dezső gondoskodik róla. A Markó utcai Főreál gimnáziumba kezdi tanulmányait.
1926-ban Gyarmati Fannival megismerkedik, sírig tartó szerelem alakul ki.
1930-ban megjelent első verseskötete (Pogány köszöntő). Ősszel a szegedi egyetemen magyar-francia szakra iratkozott be. Sík Sándor, „a nagy professzor”, fölfigyelt rá, meghívta tudósképző szemináriumába.
Radnóti egyik alapítója a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának.
1931-ben elkobozták Újmódi pásztorok éneke című kötetét, és izgatás, vallásgyalázás címén nyolcnapi fogházra ítélték; ezt Sík Sándor közbelépésére felfüggesztették.
1934-ben bölcsészdoktorrá avatták. Szigorlatának címe Kafka Margit művészeti fejlődése.
Ebben az évben házasságot köt ifjú szerelmével.
1937-ben Baumgarten-jutalmat kapott. Nyáron egy hónapig Párizsban tartózkodott
1940-ben hívják be először munkaszolgálatosnak, barátai próbálták megmenti attól, hogy még egyszer behívják, de sikertelenül jártak. Hiába vette fel a kereszténységet ez sem segített rajta.
Harmadik behívásra Szerbiába került Bor környékére, több remekműve ebben az időszakban íródott. Abdán végeztek vele magyar keretlegények, 1944. november 9-én.
1946-ban exhumálták a sírját, előkerült a Bor-i notesz melyben az utolsó éveiben irt versei voltak találhatók. A tajtékos ég amelyben az utolsó pillanatot is sikerült megörökítenie az utókor számára.
Költészete:
Korai időszakában rá is hatással volt az avantgárd, elsősorban az expresszionizmus, s kevésbé a szürrealizmus.
Nagy hatást gyakoroltak rá a nyugatos lírikusok és erőteljesen befolyásolta az antik költészet legfőképpen a rómaiak.
Profán szemlélet (világi) jellemezte a verseit ezért egyébként ügyészi úton meg is támadták.
Utolsó éveiben Radnóti lírájának tartalma és lényege a küzdelem a költészet eszközeivel a megtébolyult embertelenség ellen. Egy sajátos antik műfajt újít fel és honosít meg a háborús esztendőkben az eclogát.(lírai műfaj)
Az ecloga párbeszédes pásztori költemény, ahol jelen van a természet meghitt közelsége, az eszményített világ. Maga az ecloga szó Vergilius Eclogae (szemelvények, válogatások) művével terjedt el, előtte a pásztori költeményeket bukolikus (gör. bukolosz= marhapásztor) költészetének nevezték. Theokritosz írt pásztorkölteményeket (Kr.e. III. sz.), a pásztor dicséri a természetet, a béke nyugalmát, távol van a városi forgatagtól, dialógusokból áll, olyas valakivel társalog a pásztor, akivel ütközik a véleménye.
> képecskék> eldüllion > idilli szó ebből származik (békés,harmonikus,csendes,kellemes állapot). Vergilius (Kr.e. I.sz.) követte elődjét a római irodalomban a politikai kérdések is beleszövődtek. X. eclogát írt.
1938-ban Radnótit is felkérik műfordításra és ekkor fogalmazódik meg benne, hogy neki is eclogákat kell írni. Kultúra stabilitását, példát mutat a pusztulás időszakában. VIII. eclogát sikerült írnia.
VII ecloga (1944)
Az eclogáira jellemző a párbeszédes formák, megőrzik a Handenaui lágerben is,bár akihez szól, Fanni, nem hogy nem érhető el de még azt sem tudhatja hogy eljut-e valaha levele hozzá. Átírja az egész költeményt, azaz érezni a melegséget, ahogy szerelméhez szól és ettől a távoli tények, borzalmak mintegy könnyebbé válnak. A lágerben életük fizikai kerete a körülövező szögesdrótkerítés, amely szellemileg is folyvást jelen van, hiszen tudják, hogy nem menekülhetnek. A versnek is kerete a drótkerítés amennyiben először a szürkületben látjuk, majd a vers végén az utolsó előtti versszakban immár a holdfényben csillan meg, ezzel is tájékozódunk arról, hogy mennyi idő kellett a vers megírásához, ezen kereteken belül dokumentumszerűen veszi számba a lágerélet jellemzőit.
Az állattá degradáló körülményeket, mindent elvettek tőlük, nincs lehetőségük postai kapcsolatra, s ilyen formán teljes bizonytalanságban, kiszolgáltatottságban tengetik életüket az álomban kimenekülvén a szörnyű valóságból. Radnóti minden szempontból tanulságot akart tenni, az adott körülmények nem gátolták abban, hogy verset írjon, sőt egy ókori retmundot a hexametert használja ezzel is jelezve az ősi kultúra maradandóságát a pusztító háború világában. A kereten kívül a záró versszakban keserűen vallja meg szerelmét Fanninak
Ahogy tudván leküzdeni magában a hiányát.
Erőltetett menet
Utolsó útján haladva végig Radnóti tanulságot tett arról, hogy még a legrettenetesebb helyzetben, állapotban is képes költőként megszólalni. Beszámol arról hogyan menetelt a halál felé. Erőletett menetben, hiszen úgy terelték a foglyokat, s ha valamelyikük elcsuklott az porban maradt, végeztek vele.
Az erőltetett menet című verse időben beékelődik az első és második razglednica közé, azonban különválasztotta azoktól mivel egy önmagában megálló költemény, amelyik egy 200 éves versformában íródott Walter von der Vogelweide nyomán, aki a törtsorú formát kitalálta.
A versben végigvonuló hasadék nem csupán életük eltörtségüket érzékelteti, de mintegy megrajzolja azt a keserű utat is, amelyen végigvonszolták az embereket. A költemény első felében azt a dilemmát jeleníti, meg amely sokuk fejében megfordult, hogy érdemes-e továbberőltetni az életet, kínok közepette vagy pedig elfogadni a gyorsan végző halált, megszabadulván a megaláztatásoktól, a gyötrelmektől. Az élni akarás, az életerő többnyire megerősíti a remény hangját, a bizakodást abban, hogy egy bölcsebb halál juthat osztályrészül.
A vers második felében személyesen közelít ehhez a kérdéshez és meglát maga előtt egy nyári, békés, idilli képet, ahol a meztelen gyümölcsök mellett Fanni alakja is megjelenik, s ez megerősíti benne a hitet, amit még az is megtámaszt, hogy éppen telihold van, a kerekség, a teljesség érzetét kelti.
Razglednicák (szerb szó jelentése: képeslap)
Többnyire kellemes utjainkról szoktunk küldeni képeslapot, s azért csak azt hogy a szép időtöltést ne rövidítse meg a levélirás. Keserű cinizmussal jelöli képeslapnak utolsó verseit Radnóti, hiszen ő egy rettenetes út stációit örökíti meg, bizony nem jó kedvéből, alig bírván erőt gyűjteni magából.
Az első razglednica a hegyek közt született, útban a bori központi tábor felé. A közeledő káosz és a lelkében mozdulatlan Fanni képének kontrasztját látjuk. Ő benne a stabilitás, az iránytű, amikor a kinti világban egyre inkább eluralkodik a pusztulás.
A másodikban az utolsó idillel találkozunk, még nem ért oda a front, azért a parasztok már félnek a közeledéstől, ugyanakkor pásztorlányt, birkanyájat is látunk, akár egy Theokritoszi táj lenne.
A harmadikban már mindent elér a pusztulás, a halál vette át a hatalmat, emberből, állatból egyaránt vér csorog.
Majd pedig az utolsó olyan érzést kelt, mint hogyha maga halálát írná meg, foglyokat az árokba lakik. A hegedűművész barátja dől ki mellőle, s látja, hogy rá is ugyanolyan sors vár reá, a német csak azt nézi, melyik mozog még, hova kell még lőni.
1946-ban a „Tajtékos ég” című kötetben jelentek meg a bori-notesz versei poszthumusz kiadásban.