- A római köztársaság válsága
Mutassa be a hódító háborúk társadalmi következményeit, a földkérdés megoldására megfogalmazott elképzeléseket! Magyarázza meg, hogy a társadalmi átalakulás mennyiben függött össze a köztársasági intézmények válságával!
1. Hódító háborúk társadalmi következményei: városállamból birodalom, latifundiumok és antik, rabszolgaság, a parasztok tönkremenetele
szenátori rend és lovagrend
2. A földkérdés megoldására való elképzelések:
Tiberius Gracchus reformja
Gaius Gracchus reformja
Marius hadsereg reformja
3. Köztársasági intézmények válsága:
szenátori párt és néppárt
Sulla diktatúrája
polgárháború, rabszolgafelkelés
I)
1, Róma háborúzásainak
következménye, hogy másfél évszázad alatt kis városállamból a Földközi-tenger medencéjének ura, hatalmas világbirodalom központja lett. A nagy hódítások azonban számos gazdasági, társadalmi és politikai kérdést vetettek fel és alapvető változásokat idéztek elő, válság alakult ki.
az i.e. II. Század közepére Róma elfoglalta a Földközi-tenger medencéjének nagy részét, korai köztársaság korának (i.e. 510-265) végén militarizálódás, terjeszkedés dél felé, pun háborúk (i.e. 264-146), makedón háborúk (i.e. 215-148), Hellász leigázása (i.e. 146), Asia (i.e. 133), hódítások belső változásokat, majd súlyos gondokat eredményeznek – válság alakul ki
2, a válság jelei: A gazdaságban nagy változások mentek végbe. A birtokos parasztság ugyanis elvesztette érdekeltségét a hódításokban. Az otthonmaradt családtagok nem tudtak olyan hatékonyan dolgozni, de viszont a rabszolgamunkát nem tudták megfizetni, és nem is volt kifizetődő, s ezért a kisgazdaságok nagy része tönkrement. Ezzel sajátos csoportot hozva létre a PLEBS-et. A provinciák jövedelmeit elsősorban a kereskedő réteg fölözte le, akik kereskedelemmel, adóbérlettel foglalkoztak. Közvetlenül nem vállalhattak részt a politikában, így különült el egy réteg a Lovagrend.
A másik csoport a Senátori rend, a szenátorok leszármazottai. Optimatáknak nevezték magukat. Jelentése legjobbak. Közülük kerültek ki a parancsnokok, a provinciák kormányzói. Ők gazdag patríciusok, földbirtokosok, meghatározó politikai hatalmuk volt. Saját és az ager publicusból kihasított nagybirtokokat, latifundiumokat alakítottak ki, melyeket, mint magántulajdonukat kezelték.
A változásoknak egyértelműen a parasztság volt a kárvallottja. Ők alkalmi munkából, politikai joguk áruba bocsátásából tengődtek.
3, Egyre kevesebb szabad paraszt volt, egyre több rabszolga. Nagy számuk miatt itt is kialakult a klasszikus rabszolgaság, ezzel együtt természetesen növekedett a felkelések száma is. A parasztság tömeges tönkremenése hadkiegészítési válságot is előidézett, mivel a hadseregbe vagyontalanokat nem soroztak be, mert megbízhatatlannak tartották őket. A legyengült hadsereg egyre nehezebben lett úrrá a rabszolgafelkeléseken, s nehezebbé vált a határok védelme is. A társadalmi, gazdasági és politikai gondok megoldása érdekében Rómában különböző politikai csoportosulások alakultak ki.
II)
a) Tiberius Gracchus ie. 133-as év néptribunusaként földreform tervezetet dolgozott ki, mellyel helyre akarta állítani a parasztság gazdasági helyzetét, hogy csökkentse a szabadok közti politikai feszültséget, és megoldja a hadsereg kiegészítési gondjait. Maximálták a családfők és családok által birtokolhatott területet. Ennek értelmében a latifundiumok jelentős része az állam kezébe került volna vissza. Az elvett földekért a tulajdonosok kártérítést kaptak, s parcellákra osztva földnélküli parasztoknak adták. A szenátusi arisztokrácia többsége ellenezte a földreformot. Gracchus még egy évre meg akarta magát választatni, hogy folytathassa reformjait. Emiatt fegyveres összecsapások alakultak ki, melyben Gracchus is életét vesztette. Halála után kisebb hatékonysággal, de folytatódott a földosztás.
b) Gaius Gracchus ie. 123-122-i néptribunus törvényeivel a városi köznépnek olcsó gabonát biztosított, Karthágó területén új provincia létrehozásával munkalehetőséget akart biztosítani. A lovagrend megnyerése céljából Ázsia provincia évi adó begyűjtésének jogát adta nekik bérbe, s úgy döntött, hogy a provinciákban történt visszaéléseket a lovagokból álló bíróságok vizsgálják felül. Intézkedéseivel kivívta a szenátusi arisztokrácia gyűlöletét. Amikor azt indítványozta, hogy Róma összes itáliai szövetségese kapja meg a római polgárságot, az előjogait féltő köznép is ellene fordult. A szenátus rendkívüli állapotot hirdetett ki.
Következményei: Gaius híveit legyilkolták, őt magát pedig saját kérésére egy rabszolgája ölte meg.
A vezető réteg egymással ellentétes csoportra oszlott a Senátori rendre és a lovagokra. Két politikai csoportosulás, jött létre az Optimaták és a Néppárt. Mindkét irányzat a hatalom megragadására tört.
A Gracchusokkal kezdődő néppárti politika képviselői meg akarták szüntetni a szenátusi arisztokrácia politikai egyeduralmát. A velük szembenálló optimaták viszont a szenátusi arisztokrácia hatalmát akarták visszaállítani.
c) Marius néppárti politikus a vagyontalanok zsoldos katonaként való alkalmazásával kivonta őket a belpolitikai harcokból, s megoldta a hadkiegészítési problémát is. A kiöregedett katonák (veteránok) földet kaptak munkájuk végezte után. Marius ezzel egy erős, jól képzett hadsereget teremtett. A Marius-féle néppárt napirendre tűzte tehát a reformokat, de a legnehezebb kérdés még mindig a földkérdés volt.
d) . Livius Drusus néptribunus felújította a földosztást (i.e91), és a szövetségek egyenjogúsítására is javaslatot tett. A szenátus azonban ellenállt, majd Livius Drusus meggyilkolása az itáliai szövetségesek háborújához vezetett. Elszakadtak Rómától, és külön államot alapítottak. Nagy eredménye, hogy már nem csak a rómaiak, hanem Itália minden szabad polgárára kiterjesztették a római polgárjogot.
e) Sulla
. Sulla vezetésével a senatori rend sereget küldött keletre, de alig hogy elindult a néppártiak leváltatták, és Mariust helyezték helyére. Sulla nem mondott le hadseregéről és Róma ellen fordult, vérfürdőt rendezett a néppártiak között. Kis-Ázsiában legyőzte VI. Miltriadeszt, közben Marius a senatori rendet irtotta. Sulla békét kötött a ponciusi uralkodóval, hazatért és korlátlan időre diktátorrá választatta magát. Aki ellenszegült legyilkoltatta, letelepítette veteránjait, senátus létszámát 300-ról 600-ra emelte.
f) Rabszolgafelkelések. Volt egy sajátos rabszolga réteg ezek pedig a gladiátorok. Őket gladiátor képző iskolában képezték ki, hogy azután a nép szórakoztatására egymást gyilkolják az arénában, illetve állatokkal szemben harcoljanak halálukig. A rabszolgák igyekeztek sorsukon változtatni, és a polgárháború időszaka ehhez ideális időpont volt. Sulla diktatúrája alatt zajlott a legnagyobb, a Spartacus-féle rabszolga felkelés kre.73-71-ig, melynek célja kezdetekben a hazajutás (germánia, gallicia), majd a hatalom megdöntése, kezdetben sikeresek, a senatus Sulla alvezérét CRASSUS-t küldte utánuk, és végül vereséget szenvednek. A következményei: keresztre feszítések, rabszolga munkaerő drágábbá vált, lehetővé vált az önmegváltás.
Fogalmak:
-latfundiumok: óriási birtokok,