A görög dráma
Szophoklész: Antigoné
A görög dráma kialakulása, vallásos szertartásokhoz kapcsolódott, elsősorban Dionüszosz ünnepeihez. Dionüszosz volt a bor és szerelem istene. A kardalból és istentiszteleti táncokból született. Az első lépés a dráma felé az volt,hogy a karvezető kivált a kórusból az isteni oltárhoz és beszédet folytatott,mire a karénekkel válaszolt. I.e. 535-ben egyesítették a kardalokat és a táncot, majd minden évben bemutatókat tartottak. Ekkoriban a kardalok és dialógusok váltakozásából épült fel minden színpadi mű. A dráma Periklész ideje alatt virágkorát élte. Tulajdonképpen a főszerepkő a korús volt, hiszen a közösséget testesítette meg, majd később két, három színész is betársult közéjük és az ő párbeszédük bonyolult cselekménysorozatra adott lehetőséget. Megváltozott a dráma tárgya is, Dionüszosz helyét egy idő után a trójai,thébai és mükénéi mondakör hősei foglalták el.A drámát már az átlag állampolgárt is érdekelte, sőt állampolgári kötelesség volt az előadásokra járni. Mivel az ünnepségnek hatalmas tömege volt ,így a színházat is ennek megfelelően alakították ki. Az előadás egész napos volt, 3 drámaíró , 3 drámát mutatott be.
A színházat rendszerint domboldalra épített, félkör alakú,lépcsőzetes padsorokat képeztek ki a nézők számára.Kb 20-30 ezer ember befogadására volt alkalmas, a színház középen volt az orchesta /orkhésztra /tánctér, színpad/ itt játszottak a színészek is,akik nagyon keveset mozogtak,inkább csak szócsatákat vívtak egymással, 2-3 szereplő fért el rajta.A színészek álarcban játszottak, melyek a legfontosabb jellemvonásokat emelték ki,a maszkok tették lehetővé hogy néhány női szerepet férfiak játszák.Nem használtak hangerősítő tölcsért,mert kitűnő volt az akusztika.A közösség evett és ivott az előadás alatt,minden szabad ember bemehetett,de belépőjegyet kellett fizetni,a szegényeknek az állam kifizette a jegy árát ez volt a „ nézőpénz”.Arisztotelész volt az, aki az ókor legnagyobb filozófusa volt,Poétika című művében,összefoglalta a görög színház jellemzőit.
A görög drámaírást 4 nagy alak képviselte:
Aiszkhülosz,Témája az Istenek és a társadalom viszonya
Szophoklész:A görög dráma csúcspontját jelentette.
Euripidész:Ő a legmodernebb bonyolult lélektan és jellemek.
Arisztophanész: Leginkább komédiákat írt.
A dráma az irodalom harmadik műneme,az eseményeket a szereplők dialodusaiból és monológjaiból ismerjük meg. Színpadra szánt alkotás. Két műfaja: a tragédia és a komédia.
A drámai cselekmény kibontakozása:alapszituáció-drámai harc- konfliktus-katarzis.
A tragédia uralkodó esztétikai minősége a tragikum, ami hirtelen bekövetkező visszafordíthatatlan értékveszteséget jelent. A főszereplő elbukása tragikus hatású ,mert a nagy hatású emberek elvesztése minden esetben értékveszteség érzését kelti.
Szophoklész /Kr.e. 496-406/
Kolonoszban születtet,gazdag családban.Az első bemutatott darabjával Triptolemosz című tragédiával első díjat nyert,tizennyolcszor lett első a drámaversenyeken.Több dramaturgiai újítás fűződik a nevéhez: a színészek számát kettőről háromra, a kar tagjainak számát pedig tizenkettőről tizenötre emelte,Arisztotelész szerint ő alkalmazott először diszleteket.120 művet irt,24 drámaversenyt nyert,7 műve marad fenn,amiből 3 szól a Trójai mondakörről és 3 szól a Thébai mondakörről.
Aiasz: A filozófusok mai álláspontjuk szerint a fennmaradt drámák közül ez volt az első, amit bemutattak.
Trakhiszi nők (Trakhinai) : A darab a szerelem ,a bosszú, a csalás és a megcsaltatás tragédiája.
Antigoné
Oidipusz király (Oidipusz türannosz)
Élektra: A darab Szophoklész legproblematikusabb alkotása.
Philoktetész
Oidipusz Kolónoszban (Oidipusz ho en Kólóno).A darab Szophoklész utolsó műve.
Nyomszimatolok (Ikhneutai)Egyetlen komikus alkotása.
Antigoné
Tragédia,melyet a 440-es években mutattak be,a thébai mondakörhöz kapcsolodik.A korabeli nézők ismerték a mítoszt,de a mai olvasok viszont meg kell ismerkednie a Labdakidák történetével.
Thébai mondakör:
Laiosz király,labdakosz fia Iokasztét vette feleségül. Borzasztó jóslat nehezedett az ifjú párra,Laiosz születendő fia meg fogja ölni apját és feleségül veszi anyját. Ettől félve a király kitette a fiú gyermeket Kitharion rengetegébe, hogy ott elpusztuljon.A parancsot végrehajtó pásztornak viszont megesett a szíve és magához vette és elnevezte Oidipusznak. Még csecsemő volt amikor a korinthoszi királyi párhoz került és sajátjuként nevelték.Ám egy lakomán valaki „cserélt gyermeknek” titulálta,ekkor kezdett gyanakodni, elment a delphoi jósdába ahol ugyanazt a jóslatot kapta mint az apja. hogy a borzalmas jóslat ?
beteljesedését elkerülje,elhagyta Korinthoszt, és elindul Théba felé.Az oda vezető uton találkozott Laiosz királlyal és kíséretével,vita támadt közöttük és önvédelemből,tudtán kívül megölte az apját és a kíséretét egy szolga kivételével. Mikor Thébába ért, már Laiosz sógora uralkodott,Kreón. A várost éppen a Szphinx tartotta rettegésben. Mindaddig emberáldozatot követel magának míg valaki meg nem fejti találós kérdését.Kreon elkeseredésében felajánlja királyságát és feleségét aki megfejti. Oidipusznak sikerült,így Théba királya lett és tudtán kívül elvette az anyját.A jóslat beteljesült. Négy gyermekük született két lány (Iszméné. Antigoné),és két fia (Polüneikész,Eteoklész).egyszer azonban dögvész tört a városra és a delphoi jósda jóslata szerint addig, míg meg nem találják Laiosz gyilkosát. Oidipusz mindenre kiterjedő nyomozásba kezdett,és mindenre fény derült.Iokaszté öngyilkos lett, Oidipusz király megvakította önmagát. Fiaira, akik ellene fordultak,szörnyű átkot mond,egymás keze által fognak meghalni.A két fiú beleegyezett abba, hogy felváltva uralkodnak,eteoklész azonban megszegte a megállapodást,és bátyját örökre száműzte Thébából.Az argoszi királyhoz menekült,sereget gyűjtött és megtámadta Thébát. Mindketten elestek a harcban,Kreón lett az új király.
A görög dráma szerkezetében a 3-as egység jelenik meg. tér:1helyszín van,cselekmény:1 szálon fut a cselekmény,idő:1 nap
A prológusban megismerjük az alaphelyzetet,és a konfliktus szembeálló figuráit.
Kreón első törvénye,hogy a várost védő Eteoklészt teljes tisztelettel temessék el,míg a várost támadó Polüneikészt ( aki jogos jussát akarta visszanyerni) hagyják a várfal mellet temetetlenül. Rendelete szemben áll az isteni törvényekkel és nem szolgálja a város és a nép érdekeit sem. Iszméné fél Kreón parancsa ellen tenni ,behódol neki,ellenben Antigoné nem hajlandó belenyugodni Kreón döntésébe. Számára még az életénél is fontosabb az általa képviselt erkölcsi elv.A király első beszédéből kiderül, hogy önkényesen hozza meg parancsát,nem uralkodói bölcsességét bizonyítja,csak hatalmát fitogtatja vele,teljes egészében biztos benne hogy helyesen cselekszik.Kreon és Antigoné összecsapásából derül ki, hogy Antigoné tartja magát elhatározott tetteihez ,hiszen lelkiismerete szerint cselekedett mikor eltemette testvérét,tudván hogy halált hozhat fejére,mégis kész feláldozni magát az ősi igazságért. Kreón teljesen elveszti ítélőképességét, kész Iszménét is a halálba taszítani, aki nem is vett részt Antigoné tervében. Kreón fia Haimon Antigoné jegyese megpróbálja rávenni apját hogy, kegyelmezzen kedvesének,de Kreón töretlenül valja hogy Antigonénak Hadész birodalmában a helye.Haimon közli apjával, amit szerelme tett azt a nép is dicséri és jó. Kreónt ez is felbőszíti,nem hajlandó változtatni parancsán,így hibát hibára halmoz. Kreón nem érzi meg fia jajkiáltozását fenyegetésnek véli,megalázza, előtte akarja kivégezni Antigonét.Az utolsó lehetősé amikor Teireszoiász a jós próbálja józanságra bírni mondván csak az ö érdekében jött el hozzá, de a zsarnok Kreón senkiben sem bízik,és hajthatatlan,még az istenekkel dacolva is. Végül Teiresziász azt jósolja neki, hogy hamarosan el fogja veszíteni egyik fiát,a sirrás fogja betölteni a palotát. Kreón ekkor döbben rá, hogy milyen szörnyű és pusztító láncreakciót idézet elő, hiába próbálta megállítani a cselekménysorozatot már késő volt. Kreón felesége is az áldozata lesz. Kreón összeomlása nem tragikus, hanem jogos büntetés, saját halálát kívánja, de lelkileg máris halott. A főszereplő egyéni sorsától függetlenül általában eléri, amit akar, az ellenfél által létrehozott helyzet megszűnik ez által helyreáll az erkölcs világrend. Antigoné eszménye érvényesül s miközben ezt a folyamatot érzékeli a néző átéli a megtisztulást, azaz a katarzist.