Kosztolányi Dezső (1885-1936)
Szabadkán született, apja gimnáziumi igazgató volt. Már diák korában vonzódott az irodalomhoz, sokat olvasott, még étkezés közben is. Önképzőkör elnökévé választották, összetűzésbe került a kör vezetőtanárával, aki egyik versének magyartalanságának kifogálsolta.1903 őszén a budapesti egyetem bölcsészkarára. Itt a Négyesy féle szemináriumon megismerkedett Babitssal, Juhász Gyulával, műfordításokkal foglalkoztak.
1904-ben a Bécsi egyetemre kerül, nagy hatással volt rá a német ajkú költő Rilke, amelyet fordított is. 1907-ben első verses kötette jelenik meg a Négy fal között.
1908-ban A Nyugat munkatársa, de nem vett részt a Holnap-mozgalomban.
1910-ben a szegény kisgyermek panaszai versciklusa8sok tucat vers tartozik a cím alá) gyermekkorát írja meg benne.
1913-ban feleségül veszi Harmos Ilona színésznőt, ugyanebben az évben megjelenik, a Modern költök című műfordítás –gyűjteménye.
1919-ben az Új Nemzedék napilapban erősen politizál, többen is elfordultak mellőle, de hamarosan kiábrándul a politikából.
1920-ban kizárták a Petőfi társaságból.
1921-től a szabadelvű Pesti Hírlap munkatársai közé lépett, ekkor született meg A bús férfi panaszainak versei, amely 1924-ben jelent meg. A múltat idézi bennük az elmúlt ifjúságot.
Az első regénye: Néró a véres költő-amely eljutott Tomas Mann-ig.
Pacsirta (1924), Aranysárkány (1925), Édes Anna (1926).
Nagy hatással volt a költőre az Osztrák Sigmund Freudnak tanításai, a pszichoanalízis megteremtője.
A lélek filozófusa, a művészeteket is befolyásolja, felfedezése az emberben van tudatalatti-> orvosként praktizált.
-eredetileg hippnozissal, lelki sérülésekre kérdezet rá az álomban lévő paciensektől, ezzel pszicho analitikusan kezelte őket, majd később elhagyta a hippnozist.
Lényege és az alapja.az ember érzelmeinek elfolytása. Jelei.tévesztések, a tudatalattiban feltör az, amit az ember titkolni akar.
A kulcs
Egy kisgyermek Takács Pista megrázkódtatását a felnőtt világgal való találkozását írja meg Kosztolányi ebben a novellában. A kisfiú nagynak és vonzónak képzeli a hivatalt ahol az apja jelentős ember, ahol a felnőttek dolgoznak, de az első találkozása ezzel az intézménnyel tönkrezúzza ábrándjait, összetöri az ideális képet már maga a hivatal képe is kiámbránditó és kusza, mindinkább átláthatatlannak nem érthetőek az emberi kapcsolatok. Leginkább az apja viselkedése okoz fájdalmat a gyermeknek aki meglehetősen durván fogadja, ám amikor apja főnöke elismerően szól róla köpönyegforgató módon megváltozva ő is dicsérni kezdi fiát.A fiú nem érti azt sem miért van az hogy az apja csak most és akkor szól hozzá szerető szóval,de azt sem érti hogy lehet az hogy az apjánál alacsonyabb ember dirigálhat neki amit azt kutyamódra teljesit.A kisfiú amikor kijut ebből a lelki labirintusból,sírva fakad hiszen képtelen egyszerre feldolgozni azt a rengeteg kontrasztot ami a hivatalban rövid idő leforgása alatt történt vele. Az apai eszménykép összeomlott benne.
Appendicitis
Jellemző a XX század első harmadára hogy az írok, kisemberekkel foglalkoznak. Látthattuk Móricz tragédiájában Kiss János alakjában, de voltaképpen az előző novellában is Takács szintén egy ilyesféle figurát testesít meg, azonban ott nem ő, hanem a gyermek a főszereplő.
Ebben a novellában kovács János a főszereplő, akinek épp úgy semmitmondó hétköznapi neve van, mint a tragédiában Kiss Jánosnak.
Heidegger német filozófus írta le korának azt az embertípust, akire az átlagosság jellemző akit” semleges” embernek nevezhetünk, mert, hogy nincsen semmilyen különleges ismertetőjegye, olyan sajátossága, amely oly módon különbözhetnénk meg a többi embertől.
Kovács Jánosnak betegnek kellett lennie ahhoz, hogy hétköznapi szürkeségéből kitörve megváltozhasson, amikor a halálközelség megérinti. Az élet súlyára is rádöbben, rájön arra is, hogy az élet gyors és kegyetlen s egyben arra is, hogy az övé semmilyen. A környezete szemében a betegsége során megváltozik a megítélése az úgy érzi, hogy végre valaki lett, fontos ember, akivel foglalkoznak. Ettől a gyönyörű érzéstől nem akar elválni, inkább tönkreteszi azt, ami a korábbi életének struktúráját jelentette, inkább lerombolja, ami egzisztenciáját jelentette, hogy megőrizhesse magába s később gyermekei számára azt a hamis illúziót, amelynek következtében „több lehetett önmagából” mert, hogy kovács János sosem lehetet volna több, ha egészséges maradt volna.