Weöres Sándor (1913-1989) Ezerarcú költő, aki a leg különböző formákban, korokban, szerepekben otthonosan mozog. Szombathelyen született, ott illetve Győr-Sopronban volt középiskolás. 16 éves Weörest, Kosztolányi csodagyereknek nevezte és Rimbaud-hoz hasonlította, aki 16-19 éves kora között írta meg egész életművét.(Kodály egyik versét megzenésítette) A Nyugat 1932-től közölte verseit. Pécset Földrajz és filozófia szakon végzett. 1937-ben Baugarten- díjat kap, amelyen távol keleti utazást tett. 1944-ben megjelenik a Medúza című kötete ( első olyan amely ön azonos hangvételű) Műfordításai: Ó-kínai költészet ,hatással volt rá Shakespeare és Rimbau. Igen sok nyelvből, igen sok kultúrából fordít.
Budapesten lesz könyvtáros, 1947-ben feleségül vette Károlyi Amyt aki költőnő volt. 1951 elvesztette állását. 1968 megjelenik Merülő Saturnus verses kötete, Kossuth-díj 1972-ben Psyche verses regénye,amelyből később filmet is készítettek Psyche Weöres teremtett egy új alakot Lónyay Erzsébetet művésznevén Psychét és megírta életregényét illetve Psyché verseit hiszen költőnő volt. A Psyché 1795-1831 között élt,apja gróf volt, anyja cigánylány. Élete során találkozik Kazinczyval, találkozik Goethe-vel, sőt Beethovennel is. Psyché legjobb barátja Ungárnémeti Tóth László, aki kisköltő volt (valóságos). Psyché megálmodása annak hogy milyen lett volna egy késő rokokó irodalom, egy szabad és független Magyarországon ahol a poétákra , sem a társadalmi és nemzet gondjai megfogalmazására hárul, hanem csak a szerelem, öröm és a bánat, mindennapi megnyilatkozásait kell figyelembe venniük. Merülő Saturnus (T. S. Eliot emlékére) Saturnus kora az aranykort jelenti, a Merülő Saturnus, a távolodó, megszűnő aranykort jelképezi. Eliot, a jelenkort értéktelennek látta, a múltat értékesnek. A Saturnus ünnep: Saturnália olyan ünnep volt amikor az úr és a szolga szerepet cserélt. Az új trend emberei elvették a pásztor nyáját, elkergették a papokat a királyt, a bölcset és a költőt, és hoztak helyettük az erőszak ideológiájának megfelelő kiszolgáló embereket, akik a kiválóan ,megfelelően tevékenykedtek. Arccal a falnak fordítva áll a törőt pásztorbotjával, mint valami elítélt, a csorda a vályúnál tolong, mintha csak az evés érdekelné, pedig sok nagyszerűség van benne. Ha aggodalmainak hangot add a pásztor, agyarat döfnek belé, ezért aztán nem csoda hogy a bánjam-e kérdést háromszor is felhangzik a versben, kifejezvén azt hogy reménye sincs arra hogy változtasson a helyzetén. Olyannak látja az egész rendszert, mint amikor egy vonat a szakadék felé rohan, de nem lehet eldönteni mi várja ottan. Lehetséges, hogy a végső percben megállítják, az is lehet , hogy sín van a szakadék felett,és csak a költő van, ne adj isten a vonat felrepül, így folytatja Ők tudják, nem én,bajuk ha ők sem tudják. Ebből is érződik, hogy nincsen semmi beleszólása az ország dolgainak menetében. A csorda feje a vályúban,nem látják pásztorukat. Erre utal az a sor is amelyben azt mondja hogy itt állok arccal falnak fordítva. Ezzel Platón barlanghasonlatára utal kifejezvén azt hogy a fal felé fordított ember,csak a valóság másolatát láthatja, a tényleges valóságból ki van zárva.