Érettségi tételek A Than Károlyban tanuló 11-12.H tanulóinak

2010. április 13. kedd

18 tétel A magyar társadalom az 1930-as években

Filed under: Történelem — dolfi6 @ 10:54

18 tétel magyar társadalom az 1930-as években

A társadalom rétegződése

Torlódott társadalmi struktúra volt megfigyelhető. A nagybirtokosok szerepe változatlan maradt. Hatalmas tömeget képviselt az agrárproletariátus, megerősödött a módosabb parasztság.
A polgárság létszáma növekedett, alacsony volt a középpolgárság és magas a kispolgárság aránya. A munkásság létszáma is nőtt, összetétele is megváltozott. Csökkent a szakmunkások és nőtt a betanított munkások, és segédmunkások aránya, ami a női munkaerő arányának növekedésével járt. Az alacsonyabb bérezésűek arányának emelkedése miatt átlagosan romlottak a munkások életkörülményei.
Az erősödő középréteg volt az „úri középosztály”, ami követni szerette volna a dzsentri életeszményt. A nemesi származás rendkívül tagolt volt. Ide tartozott az önálló háztartást fenntartó, cselédet is alkalmazó értelmiségitől a középbirtokosig bezárólag mindenki az „úriemberek” világából. Az államhatalom fokozott mértékben kívánt e társadalmi csoportra támaszkodni, de helyzete bizonytalanabbá vált. Megmaradt az úri és a paraszti világ közötti hierarchikus különbség.
Csökk. a parasztság, de még sokan vannak. A nagybirtokosok vannak a legkevesebben, de nekik van a legtöbb földjük. A birtok szerkezet alig változott. Uralkodik a nagybirtok. Nő a parasztgazdaság, a törpebirtokok száma. Úri középosztály a dualizmusban alakul ki, de különbözik a nyugati országokétól. Ott fontos a jövedelem és a képzettség, míg Mo-on a származás is.
A dzsentrik nemesek, se földjük, se pénzük nincs, csak a nevükből éltek régen. Most a név és a hivatal is fontos. A kasztosodás lazul, de fontos még a megszólítás. Kend, tekintetes stb. A rangkórság még megvan.
Középréteg: középbirtokosok, dzsentri, köztisztviselők, Horthy Miklós
Középosztály: értelmiség, katonatisztek, származás, értékrend, életideál kapcs. össze. Az iparos kereskedő nem tartozott ide.
Középtőkések iparral foglalkoztak.
A kispolgárság volt a legnépesebb polgári réteg: kisiparos, kistőkés, kiskereskedő, fuvarosok, vendéglősök. Fegyveres testületek altisztjei, hivatalsegédek, házmesterek, bérlő, fizetésből élők. A kispolgárság a kormányzatot támogatta.
A felső csop a maga kúriáján és a maga földjén élő földbirtokos, egyenes utódai az ősöknek. A 2. réteg a hatósági dzsentri, már eltávolodott az ősök létalapjától, ők hivatalnokok. A 3. csop. a kihullottak, nevük van, így kapnak állást, de hatalom és kormányzás nélkül. Ők a humán értelmiségiek. A csúcson a nagybirtokosok és nagy tőkések voltak. Akik 1000 hold feletti birtokkal rendelkeztek, arisztokrata tulajdonosok voltak: Esterházy, Zichy, Festetics, Pallavicini. Nagybankok, ipari nagyvállalatok elnöksége, igazgatósága adta jövedelmük nagy részét.
A középosztályban sznobok voltak, a felsőbb társ. réteget utánozták. Fontos volt az álromantika, pletykák, hírek, színházi lapok, divat követése. Az úri középosztály nem fogadta be egyenlőként a zsidó középtőkéseket, a parasztság elkülönült.
A nagytőkések, finánctőkések, a legnagyobb bankok és iparvállalatok tulajai zsidó családok voltak. (Chorin, Goldberger, Perényi, Vida) Befolyásuk erős, közéleti szerepük csekély volt. Sokan közülük asszimilálódtak.
Új, falusi kispolgárság alakult ki. A falura kerülő altisztek és kisebb rangú nyugdíjasok elzárkóznak és gőgösek. Megerősödött a polgári és tisztségviselői réteg.
Az alkalmazottak, tisztviselők száma nőtt, a hatalom részesének tekintették magukat. Azok presztízse, akik jövedelmüket iparból, kereskedelemből vagy fizikai munkával szerezték, elmaradt a tisztviselőkétől. Mivel sok volt a zsidó, súlyos politikai és társadalompolitikai probléma adódott.
A parasztság: bérmunkát vállaltak, a földreform javította az életviszonyaikat,
Az ipari munkások és városi munkások sokan voltak, műhelyben, kisiparban dolgoztak.
Zárt osztály volt az arisztokrácia, viszont nehéz volt megmaradni kis- vagy törpebirtokosnak. A paraszttá válás deklasszálódás volt, csak a nincstelenek örültek neki.

A nők helyzete

Kiterjesztették a nőkre is a választójogot. A női szerep megváltozása, a munkába állás, az önálló egzisztencia megteremtésének a lehetőse a felső rétegeket, és az alkalmazotti és munkásrétegeket jellemezte. A női munkaerő az adminisztrációs munkakörökben és a könnyűiparban vált tömegessé, de jelentős szerepet töltött be az oktatásba és az értelmiségi pályán is. Nők: szakmunka, textil, élelmiszeripar, vegyipar, nyomda, ruha.
A női szerep átalakulását segítette elő a népesedési folyamatok megváltozása. Az ország a demográfiai fejlődés újabb szakaszába lépett. A halálozásoknál gyorsabban csökkent a születések száma, így lassult a népességnövekedés üteme.

Életmódváltás

Betegágyi segély, távpénz, betegbiztosítás, fizetett szabadság. Ezeket csak a munkások kapják meg. Fejlődött a technika. Megjelent az autó, rádió, mozi, angolvécé. Divattá vált a nyaralás, a sport. A középrétegek, a kispolgárság és a szakmunkások számára nyílt meg egyre több lehetőség. A mozi és az újságolvasás általánosság vált, de a telefon vagy a balatoni nyaralás még elérhetetlen volt.
Az agrárvilágot kevésbé érintették a változások. A falu és a város között a távolság alig csökkent, sőt egyes térségek lemaradása növekedett. Érzékelhető volt a különbség a fejlettebb Nyugat-Mo. és az elmaradottabb keleti területek között.
Különbözött az öltözködés is. Volt népviselet, ünnepkor, de a szokások határozták meg az öltözködést. Falun a fejkendő volt, a nagyvárosban az úrinők csipkekesztyűt, kalapot és retikült hordtak. A férfiak öltönyt, nyakkendőt, kalapot viseltek. A munkások csak ünnepekkor viselték ezeket.
A szórakozás a mozi, színház, vursli volt, a vendéglők és táncos-zenés kabarék. A sport is kül. volt. Úri sport a lovaglás, golf, tenisz, míg a munkásoké a foci és a turizmus formájában a túrázás. A munkások nyaralni a hegyekbe mentek, a középosztály a Balatonra, az arisztokrácia külföldre.

Az oktatás

A társadalmi felemelkedést az oktatás biztosította. Ezért mind az értelmiségi, mind a felemelkedni vágyó kispolgári és paraszti családok mindent megtettek annak érdekében, hogy gyermekeiket taníttassák. Az érettségi megszerzése az alkalmazotti állás betöltését, a diploma már a középrétegekhez tartozást biztosította, származástól függetlenül. A korszakban nőtt a magasabb iskolai végzettségűek száma. Az iskoláztatás lehetőségének tágulása a középső és alsó szinteken bővítette azok körét, akik a tisztviselők, alkalmazottak közé kerülhettek. A társadalom-felemelkedés csatornái: vagyon felhalmozás, tőkés út, ami megszerezhető a tanulással. Érettségizettek és diplomások száma nőtt. Egyre több jogász, bölcsész, orvos, magánorvos, ügyvédi iroda tulajdonosa lett az értelmiség. A mérnökök, egyetemi tanárok, támogatták az antiszemita propagandát, zsidókat eltávolítják az értelmiségiektől
Az állam kiemelt fontosságot tulajdonított az oktatásnak, s folytatta az oktatási infrastruktúra kiépítését. Növelték az oktatásra szánt összegeket. Nagy léptékű programok végrehajtása fűződik Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter nevéhez. El tudta fogadtatni a politikai elittel, hogy a magyarság felemelése, régi szerepének visszaszerzése csak a népesség kulturális szintjének emelésével, az ún. kultúrfölény fenntartásával lehetséges.
Fontos, hogy erősítsék a nemzeti tudatot, ezért imádsággal kezdődött az oktatás. Képzettebbek vagyunk és nem alábbvalók, mi vagyunk az 1. nép, aki államot alapított a Kárpát-medencében. Nem kell szégyellni, hogy magyarok vagyunk, büszkék legyünk rá. Fontos, hogy Mo-on tanuljunk. Elemi iskolák, népiskolák, tantermek és tanítói lakások építésével a hátrányos helyzetű, kistelepüléseken élő szegénység oktatási lehetőségeit lényegesen javították. Az analfabetizmus harmadára csökkent. Bevezették a kötelező nyolcosztályos általános iskolát.
A középfokú oktatásban is jelentős a fejlődés. Új reprezentatív iskolaépületek létesültek, korszerűsítették a tananyagot, és a magas színvonalú tanári gárdáról is gondoskodtak. Az egyetemi oktatást szintén támogatták, otthont adtak a határváltozások miatt menekülni kényszerülő főiskolák és egyetemek számára. Új egyetemvárosokat teremtettek, és külföldön intézeteket hoztak létre, ahová a kutatók állami ösztöndíjak révén juthattak ki.
Az iskolarendszer ösztöndíj-rendszerrel biztosította a továbbtanulás lehetőségét. Sokan kerültek a világ műszaki és tudományos életének élvonalába, és később többen részesültek Nobel-díjban. Emigrációval, külföldi tanulással sokan szeretek hírnevet: Polányi Károly, Lukács György, Teller Ede, Moholy-Nagy László, Molnár Ferenc. Ők az USA-ba mentek vagy a Szovjetunióba.
Irodalom: nyugat, Babits, Móricz, Kosztolányi, Krúdy, Karinthy, József Attila, Radnóti,
Avantgárd; Szép szó, Válasz, Kelet népe, Magyar csillag
Falukutatók, népi írók: Illyés, Szabó Zoltán
Festészet: Rippl-Rónai, Márffy Ödön, Szőnyi István,
Építkezés: Molnár Farkas, Kozma Lajos
Zene: Bárdos Lajos, Kodály, Bartók, népdalkutatás, néptánc gyűjtés
A zsidó művészeket eltiltották munkájuktól, alig tudtak megélni.

Nincs hozzászólás

No comments yet.

RSS feed for comments on this post.

Sorry, the comment form is closed at this time.

Powered by WordPress