A görög dráma

Szophoklész: Antigoné

A görög dráma kialakulása, vallásos szertartásokhoz kapcsolódott, elsősorban Dionüszosz ünnepeihez. Dionüszosz volt a bor és szerelem istene. A kardalból és istentiszteleti táncokból született. Az első lépés a dráma felé az volt,hogy a karvezető kivált a kórusból az isteni oltárhoz és beszédet folytatott,mire a karénekkel válaszolt. I.e. 535-ben egyesítették a kardalokat és a táncot, majd minden évben bemutatókat tartottak. Ekkoriban a kardalok és dialógusok váltakozásából épült fel minden színpadi mű. A dráma Periklész ideje alatt virágkorát élte. Tulajdonképpen a főszerepkő a korús volt, hiszen a közösséget testesítette meg, majd később két, három színész is betársult közéjük és az ő párbeszédük bonyolult cselekménysorozatra adott lehetőséget. Megváltozott a dráma tárgya is, Dionüszosz helyét egy idő után a trójai,thébai és mükénéi mondakör hősei foglalták el.A drámát már az átlag állampolgárt is érdekelte, sőt állampolgári kötelesség volt az előadásokra járni. Mivel az ünnepségnek hatalmas tömege volt ,így a színházat is ennek megfelelően alakították ki. Az előadás egész napos volt, 3 drámaíró , 3 drámát mutatott be.

A színházat rendszerint domboldalra épített, félkör alakú,lépcsőzetes padsorokat képeztek ki a nézők számára.Kb 20-30 ezer ember befogadására volt alkalmas, a színház középen volt az orchesta /orkhésztra /tánctér, színpad/ itt játszottak a színészek is,akik nagyon keveset mozogtak,inkább csak szócsatákat vívtak egymással, 2-3 szereplő fért el rajta.A színészek álarcban játszottak, melyek a legfontosabb jellemvonásokat emelték ki,a maszkok tették lehetővé hogy néhány női szerepet férfiak játszák.Nem használtak hangerősítő tölcsért,mert kitűnő volt az akusztika.A közösség evett és ivott az előadás alatt,minden szabad ember bemehetett,de belépőjegyet kellett fizetni,a szegényeknek az állam kifizette a jegy árát ez volt a „ nézőpénz”.Arisztotelész volt az, aki az ókor legnagyobb filozófusa volt,Poétika című művében,összefoglalta a görög színház jellemzőit.

A görög drámaírást 4 nagy alak képviselte:

Aiszkhülosz,Témája az Istenek és a társadalom viszonya

Szophoklész:A görög dráma csúcspontját jelentette.

Euripidész:Ő a legmodernebb bonyolult lélektan és jellemek.

Arisztophanész: Leginkább komédiákat írt.

A dráma az irodalom harmadik műneme,az eseményeket a szereplők dialodusaiból és monológjaiból ismerjük meg. Színpadra szánt alkotás. Két műfaja: a tragédia és a komédia.

A drámai cselekmény kibontakozása:alapszituáció-drámai harc- konfliktus-katarzis.

A tragédia uralkodó esztétikai minősége a tragikum, ami hirtelen bekövetkező visszafordíthatatlan értékveszteséget jelent. A főszereplő elbukása tragikus hatású ,mert a nagy hatású emberek elvesztése minden esetben értékveszteség érzését kelti.

Szophoklész /Kr.e. 496-406/

Kolonoszban születtet,gazdag családban.Az első bemutatott darabjával Triptolemosz című tragédiával első díjat nyert,tizennyolcszor lett első a drámaversenyeken.Több dramaturgiai újítás fűződik a nevéhez: a színészek számát kettőről háromra, a kar tagjainak számát pedig tizenkettőről tizenötre emelte,Arisztotelész szerint ő alkalmazott először diszleteket.120 művet irt,24 drámaversenyt nyert,7 műve marad fenn,amiből 3 szól a Trójai mondakörről és 3 szól a Thébai mondakörről.

Aiasz: A filozófusok mai álláspontjuk szerint a fennmaradt drámák közül ez volt az első, amit bemutattak.

Trakhiszi nők (Trakhinai) : A darab a szerelem ,a bosszú, a csalás és a megcsaltatás tragédiája.

Antigoné

Oidipusz király (Oidipusz türannosz)

Élektra: A darab Szophoklész legproblematikusabb alkotása.

Philoktetész

Oidipusz Kolónoszban (Oidipusz ho en Kólóno).A darab Szophoklész utolsó műve.

Nyomszimatolok (Ikhneutai)Egyetlen komikus alkotása.

Antigoné

Tragédia,melyet a 440-es években mutattak be,a thébai mondakörhöz kapcsolodik.A korabeli nézők ismerték a mítoszt,de a mai olvasok viszont meg kell ismerkednie a Labdakidák történetével.

Thébai mondakör:

Laiosz király,labdakosz fia Iokasztét vette feleségül. Borzasztó jóslat nehezedett az ifjú párra,Laiosz születendő fia meg fogja ölni apját és feleségül veszi anyját. Ettől félve a király kitette a fiú gyermeket Kitharion rengetegébe, hogy ott elpusztuljon.A parancsot végrehajtó pásztornak viszont megesett a szíve és magához vette és elnevezte Oidipusznak. Még csecsemő volt amikor a korinthoszi királyi párhoz került és sajátjuként nevelték.Ám egy lakomán valaki „cserélt gyermeknek” titulálta,ekkor kezdett gyanakodni, elment a delphoi jósdába ahol ugyanazt a jóslatot kapta mint az apja. hogy a borzalmas jóslat ?

beteljesedését elkerülje,elhagyta Korinthoszt, és elindul Théba felé.Az oda vezető uton találkozott Laiosz királlyal és kíséretével,vita támadt közöttük és önvédelemből,tudtán kívül megölte az apját és a kíséretét egy szolga kivételével. Mikor Thébába ért, már Laiosz sógora uralkodott,Kreón. A várost éppen a Szphinx tartotta rettegésben. Mindaddig emberáldozatot követel magának míg valaki meg nem fejti találós kérdését.Kreon elkeseredésében felajánlja királyságát és feleségét aki megfejti. Oidipusznak sikerült,így Théba királya lett és tudtán kívül elvette az anyját.A jóslat beteljesült. Négy gyermekük született két lány (Iszméné. Antigoné),és két fia (Polüneikész,Eteoklész).egyszer azonban dögvész tört a városra és a delphoi jósda jóslata szerint addig, míg meg nem találják Laiosz gyilkosát. Oidipusz mindenre kiterjedő nyomozásba kezdett,és mindenre fény derült.Iokaszté öngyilkos lett, Oidipusz király megvakította önmagát. Fiaira, akik ellene fordultak,szörnyű átkot mond,egymás keze által fognak meghalni.A két fiú beleegyezett abba, hogy felváltva uralkodnak,eteoklész azonban megszegte a megállapodást,és bátyját örökre száműzte Thébából.Az argoszi királyhoz menekült,sereget gyűjtött és megtámadta Thébát. Mindketten elestek a harcban,Kreón lett az új király.

A görög dráma szerkezetében a 3-as egység jelenik meg. tér:1helyszín van,cselekmény:1 szálon fut a cselekmény,idő:1 nap

A prológusban megismerjük az alaphelyzetet,és a konfliktus szembeálló figuráit.

Kreón első törvénye,hogy a várost védő Eteoklészt teljes tisztelettel temessék el,míg a várost támadó Polüneikészt ( aki jogos jussát akarta visszanyerni) hagyják a várfal mellet temetetlenül. Rendelete szemben áll az isteni törvényekkel és nem szolgálja a város és a nép érdekeit sem. Iszméné fél Kreón parancsa ellen tenni ,behódol neki,ellenben Antigoné nem hajlandó belenyugodni Kreón döntésébe. Számára még az életénél is fontosabb az általa képviselt erkölcsi elv.A király első beszédéből kiderül, hogy önkényesen hozza meg parancsát,nem uralkodói bölcsességét bizonyítja,csak hatalmát fitogtatja vele,teljes egészében biztos benne hogy helyesen cselekszik.Kreon és Antigoné összecsapásából derül ki, hogy Antigoné tartja magát elhatározott tetteihez ,hiszen lelkiismerete szerint cselekedett mikor eltemette testvérét,tudván hogy halált hozhat fejére,mégis kész feláldozni magát az ősi igazságért. Kreón teljesen elveszti ítélőképességét, kész Iszménét is a halálba taszítani, aki nem is vett részt Antigoné tervében. Kreón fia Haimon Antigoné jegyese megpróbálja rávenni apját hogy, kegyelmezzen kedvesének,de Kreón töretlenül valja hogy Antigonénak Hadész birodalmában a helye.Haimon közli apjával, amit szerelme tett azt a nép is dicséri és jó. Kreónt ez is felbőszíti,nem hajlandó változtatni parancsán,így hibát hibára halmoz. Kreón nem érzi meg fia jajkiáltozását fenyegetésnek véli,megalázza, előtte akarja kivégezni Antigonét.Az utolsó lehetősé amikor Teireszoiász a jós próbálja józanságra bírni mondván csak az ö érdekében jött el hozzá, de a zsarnok Kreón senkiben sem bízik,és hajthatatlan,még az istenekkel dacolva is. Végül Teiresziász azt jósolja neki, hogy hamarosan el fogja veszíteni egyik fiát,a sirrás fogja betölteni a palotát. Kreón ekkor döbben rá, hogy milyen szörnyű és pusztító láncreakciót idézet elő, hiába próbálta megállítani a cselekménysorozatot már késő volt. Kreón felesége is az áldozata lesz. Kreón összeomlása nem tragikus, hanem jogos büntetés, saját halálát kívánja, de lelkileg máris halott. A főszereplő egyéni sorsától függetlenül általában eléri, amit akar, az ellenfél által létrehozott helyzet megszűnik ez által helyreáll az erkölcs világrend. Antigoné eszménye érvényesül s miközben ezt a folyamatot érzékeli a néző átéli a megtisztulást, azaz a katarzist.

7 tétel

Mohácsi csata

 

1,Előzmények:

II Ulászló (Jagelló) úgy nyerte el a koronát, hogy a magyar rendek körülbástyázták jogaikat, vagyis nem szedhetett be rendkívüli hadiadót, megfogadta, hogy saját pénzén védi az országot és a rendekkel együtt kormányoz. Nem tudta megerősíteni a királyi hatalmat. A királyi jövedelmek rövid idő alatt apadni kezdtek, a végvári rendszert nem tudta fenntartani, s a zsoldos haderő felbomlott.

A bárok a királyi tanácson keresztül irányították az országot, a köznemesség a vármegyékben, országgyűléseken próbálták ellensúlyozni a bárok hatalmát.

Werbőczy István a hármas könyvben összefoglalta a szokásjogot. az országot a szent Korona testesíti meg, melyet a rendek és az uralkodó közösen alkotnak.a rendek lemondtak jogaik egy részéről, de megmaradt a joguk a törvénalkotásra. a köznemesség Szapolyai János báró mögött sorakozott fel. Erdélyi vajdaként igényt tartott a koronára, így az országgyűlés elfogadta a rákosi végzést, miszerint csak magyar születésű királyt emelnek a trónra. Ulászló és a bárok a Habsburgokhoz közeledtek.

1514-ben a bárok és a köznemesek ereje kioltotta egymást, így az ország kormányzása nehézkessé vált.

Bevezették a fejenkénti adózást, ezzel gyorsították a jobbágyság helyzetének romlását.

Baróczi tamás esztergomi érsek a pápai felhívást keresztes hadjáratra

A nemesek ellenezték féltek a parasztság felfegyverzésétől.

A hadjárat élére az egyszerű végvári katonát állították Dózsa Györgyöt. az elégedetlenség fokozatos nőtt a parasztok megtámadták a nemesi udvarházakat. igy jobbágyfelkelés lett.

A jobbágyok főseregét Temesvárnál a főúri párt vezére, Báthori István verte le, Szapolyai segitségével. Elvették a szabadköltözési jogot, fegyverviselési jogát, és heti egy nap robot.

A végvárak állaga egyre romlott, és a katonák szétszledtek. Ulászló nem biztosított védelmet a törökökkel szemben.

A gyermekként trónra kerülő II Lajos a belpolitikai zűrzavarban nem fordított kellő gondot a török veszély diplomáciai elhárítására (a békét sem újította meg).

2, Mohácsi csata:

I Szulejmán hadai elfoglalták Nándorfehérvárt, az ország nyitva állt a törökök előtt.

Tomori Pált nevezték ki a délvidék főkapitánnyá, de ő sem ért el sikereket.

1526-ban Szulejmán ismét támadást inditott. A király hadba hívta a nemeseket és a bárokat, de csak lassan gyülekeztek, A mohácsi síkon Tomori Pál kisérletett tett a törökök feltartoztatására, a csata teljes vereséggel végződött, a magyar bárok és főpapok jelentős része elesett. A király menekülés közben a csele-patakba veszet.

Szulejmán bevonult Budára, katonái kirabolták a várakat és mindent felégettek. Mindenki menekült, ahogy tudott, Szulejmán még ebben az évben elvonult seregeivel és foglyok tízezreivel.

Az ország azonban király és végvárvonal híján kiszolgáltatottá vált a török hódítással szemben.

Következményei:

Először Szapolyai János szerezte meg a koronát, majd a bárok megválasztották I Ferdinándot, aki a bátyjától kapott segélyen zsoldos hadsereget toborzott és Szapolyait Lengyelországba száműzte. A pénz elfogyott a hadsereg szétszéledt és Szapolyai pedig visszatért Erdélybe. Az ország kettészakadt. Szapolyai a töröktől kért segítséget és kapott támogatást. A szultán beavatkozása a magyar belügyekbe megerősítette az ország kettészakadását.

Szulejmán hadat üzent a Ferdinándnak,Szapolyainak átadta az elfoglalt budai várat,A törökök próbálták bevenni Bécset de nem sikerült így egyértelművé vált hogy a két nagyhatalom nem bír egymással.A harc állandósult.A bárok azok mellé társultak ahol éppen kedvező volt.I Ferdinánd és Szapolyai Váradon megállapodást kötött,ezzel elismerték egymás királyságát,ugyanakkor Szapolyai az utódai nevében lemondott a hatalomról hogy az ország egyesülhessen.A megállapodás titkos volt hiszen a szultán nem fogadta volna el.

5 tétel

A nagy földrajzi felfedezések és következményei

1. 1. A felfedezések okai:

– Az európai népesség 1500-ban 69 millió 1600-ban 89 millió nyugat Európa már nem tudta élelemmel ellátni magát sok mezőgazdasági terméket importálnak közép és kelet Európából a kereskedelmi forgalomhoz pénz, és nemesfém kell, de az európai országok nemesfém készletei már nem tudják fedezni ezt a szükségletet.

– 1453-ban a török elfoglalja Konstantinápolyt, így ők fölözik le a Földközi tengeri kereskedelem útját /levantei kereskedelem /

1. 2. Tudományos és technikai előfeltételek:

Ptoleimaiosz: nézete szerint a Föld gömb alakú.

Toscanelli: Térképe szerint India Európától nyugatra van.

Technikai találmányok

Iránytű, térkép, karavella / vitorlás hajó /

Tengerész Henrik portugáliai tengerésziskolája.

1. 3. A felfedezők:

Portugália és Spanyolország járnak az élen.

Oka: – Földrajzi elhelyezkedésük miatt / Atlanti óceánra nyíló kikötő /

– Uralkodóik anyagilag támogatják az utakat.

a.) Portugálok:

– 1471-ben áthaladnak az egyenlítőn

– Diaz Bertalan elérte Afrika déli csúcsát, Jóreménység fokát, de visszafordul.

Vasco da Gama 1497-98 Afrikát megkerülve eléri India nyugati partjait.

b.) Spanyolok

1492 augusztus 3.-án 3 hajóval indul el felfedezni az újvilágot hajói neve: ina, Pinta, Santa Maria. Összesen 4 útja volt, az újvilágot nem róla, hanem Amerigo Vespucciról nevezték el. / a firenzei medichi bank alkalmazottja, aki Kolombusz utjain a hajónaplót írta.

Magellán 1519-ben 5 hajóval indult el, hogy megkerülje a földet 1521 legénysége sikeresen, visszatér.

1. 4. Közép és Dél- Amerika meghódítása

1519-21 Cortez vezetésével megdöntik az aszték birodalmat. / Tenochtitlán /

1532 után Pizarró megdönti az inka birodalmat

– A felfedezők kifosztják a gyarmatokat

– Szétzúzzák a korábbi társadalmak szerkezetét

– Megsemmisítik a művészeti értékeket

– Európából és Afrikából betegségeket cipelnek be Amerikába

– 1494 Tordesillas-i szerződés: húzank egy demalkációs vonalat kb. az 50. Hosszúsági foknál, ettől keletre a gyarmatok a Portugáloké nyugatra a Spanyoloké

1. 5. Felfedezések

– Európába áramlani kezd a nemesfém

– Új termények jelennek meg: paradicsom, paprika, burgonya, kukorica, dohány,

vanília

– Az ültetvényeken indiánokat dolgoztatnak, de jobb munkaerő a néger

6. Európa gazdasága a felfedezések után

– Kialakul a centrum és a periféria

↓ ↓

Nyugat Európa
Közép és Kelet Európa

Ipari termékek előállítása nyersanyag és élelmiszer szállító

A centrum iparcikkeinek felvevőpiaca

A felfedezések után kedvező éghajlatváltozás, a járványok csökkenek → a lakosság száma nő → sok élelmiszer kell.

Periférián a földesurak több jobbágyi munkát követelnek, hogy több pénzük legyen → az Elbától keletre kialakul a 2. jobbágyság → az élelmiszerek ára ugrásszerűen nő. Közben a centrumban az ipari termelés manufaktúrákban folyik / munkamegosztás, minőség helyett mennyiség, bérmunkások /

A centrumban a textilipar bizonyul a legjobb befektetésnek. A földesurak az eddig mezőgazdaságra használt földeket elveszik a parasztoktól és juhtenyésztésre használják → bekerítések / lásd: Anglia /

Átalakulnak a kereskedelmi útvonalak is, a kereskedelem központja Európa lesz, fontos kikötő Anvertben.

Földrajzi felfedezések hatása:
Újdonságok: – növények (kukorica, cukor, kávé, kakaó, paprika, krumpli)
– új termelési technikák
– új kultúrák, vallások, népek megismerése
– töménytelen kincs beáramlása Eu.-ba
Gazdasági hatás: – beáramló arany → pénz
→ tőke
– ár forradalom – hatalmas áremelkedés
ipar árai kevésbé emelkednek
mezőgazdasági árak emelkedése → gabona hiány → K-Eu. Felemelkedése
– tőkés üzemi forma: manufaktúra megjelenése
tőkés, kézműves ipari üzem
↓
kézzel dolgoznak
manufaktúra (manu facére=kézzel csinálni): – bérmunkásokat alkalmaz
– munkamegosztás
– mennyiségi termelés tömegtermelés
– nemesérc (arany, ezüst) beáramlása
↓
árforradalom
↓ ↓
olcsó iparcikk drága mezőgazdasági termékek
↓
tömegtermelés → manufaktúra
↓
munkamegosztás Ny-Eu. ↔ K-Eu.
iparcikk mezőgazdaság (gabona, marha, bor, nyersanyag)

Madách Imre Alsósztregován (ma Szlovákiában) született 1823-ban. Szülei Madách Imre és Majthényi Anna. Gyermekkorát szüleinek kastélyában töltötte külön nevelők (Kovács József, Osztermann Ernő) vezetésével. Félénk, magányos, törékeny alkat volt, élete végéig sokat betegeskedett. Tanulmányait magánúton végezte, vizsgáit a váci piarista gimnáziumban tette le 1829 és 1837 között. Közben elveszítette édesapját, ami annyira megviselte, hogy leginkább csak könyveiben lelte örömét: Wielanddal foglalkozott és az Abderiták szellemében írt kísérleteket. 1837 nyarán kéziratos hetilapot indított négy évvel fiatalabb öccsével, Pállal, Litteraturai Kevercs címmel, melynek olvasói családtagjaik voltak. A hat nyelven (német, francia, szlovák, angol, latin, ógörög) tudó Madách 1837 őszén került a pesti egyetemre. Az első két szemeszterben bölcsészetet, majd a harmadiktól jogot hallgatott. Évfolyamtársai közé tartozott Andrássy Gyula és Lónyay Menyhért is. Figyelemmel kísérte a folyóiratokat, a kor legjelesebb magyar költőinek műveit olvasta, de még előfizetett az Athenaeumra is. Meg-megújuló betegségeinek ellenére diáktársaival együtt kéziratos lapot (Mixtura) szerkesztett, úszni, vívni, festeni, zongorázni tanult, részt vett az egyetemi ifjúság báljain, kirándulásain, színház- és koncertprogramjain, megismerkedett az Ifjú Magyarországgal, a radikális fiatalok csoportjával, és ezen kívül a faeszterga használatát is elsajátította. A szerelem sem hiányzott az életéből: beleszeretett diáktársának húgába, a nála egy évvel fiatalabb Lónyay Etelkába, aki első verseinek ihletője, múzsája lett. Ezidőtájt jelentek meg első versei a Honművészben. Első verseskönyve, a 26 költeményt tartalmazó Lantvirágok anyja költségén – neki is ajánlva – jelent meg Pesten. A versek többsége Etelkához szólt. Még a nyáron – részben anyagi gondok, részben a személyzettel való folyamatos konfliktus miatt – felszámolták a Kálvin téri háztartást. Anyjával és testvéreivel visszautazott Nógrádba és Madách Imre ettől kezdve magánúton folytatta és fejezte be egyetemi tanulmányait Bory László ügyvéd vezetése mellett. 1841 tavaszán Trencsénteplicen keresett gyógyulást, ahol megismerkedett Dacsó Lujzával, aki tüdőbaját kezeltette ott. A szerelem rövid ideig lángolt közöttük, mivel Lujza 1843 tavaszán elhunyt. 1841 októberében és novemberében tette le ügyvédi vizsgáját a Pesti Egyetemen. A kötelező egyéves joggyakorlatot Sréter Jánosnál, majd annak halála (1842. március) után Fráter Pál oldalán töltötte le. 1834. január 3-án meghalt édesapja id. Madách Imre. 1836 körül megismerte első szerelmét Cserny Máriát. 1837-ben öccsével, Madách Pállal közösen kéziratos lapot szerkesztett Litteraturai Kevercs címen. 1837-től 1841-ig a Pesti Egyetemen tanult bölcseletet, majd jogot. Részt vett a Mixtura című kéziratos lap szerkesztésében. 1839-ben megismerkedett és beleszeretett évfolyamtársa, Lónyay Menyhért húgába, Lónyay Etelkába, akihez rengeteg verset írt. Ezekből 1840 nyarán megjelent első kötete, a Lant-virágok. 1841-től joggyakornok volt Balassagyarmaton. Ugyanebben az évben írta meg Nápolyi Endre című drámáját. 1842. január 16-ától tiszteletbeli aljegyzőként dolgozott. Ebben az évben írta Duló Zebedeus kalandjai című elbeszélését, illetve a Jó név s erény című drámatöredékét, valamint a Művészeti emlékezés című munkáját és befejezte Csák végnapjai című drámáját. Ez év december 19-én megkapta ügyvédi oklevelét. 1843 elején írta Férfi és nő című drámáját, amelyet 1843 márciusában benyújtott a Magyar Tudományos Akadémia drámapályázatára, de nem nyert díjat. 1845. július 20-án feleségül vette Fráter Erzsébetet. 1846. augusztus 31-én megszületett fia, Imre, aki még aznap meghalt. 1848. január 1-jén megszületett fia, Aladár. Augusztusban Madách Imrét nemzetőrök szervezésével bízzák meg. 1849 júliusában az orosz csapatokkal szembeni általános népfelkelésre szólította fel környéke lakosságát. Még ugyanebben az évben meghalt öccse, Pál, tüdőgyulladásban.

1851. június 7-én megszületett lánya, Jolán. 1852-ben a halálra ítélt Rákóczy János szabadságharcos rejtegetése miatt Madách Imrét letartóztatták. A börtönben megírta Az ember tragédiája első változatát Lucifer címen.

1853. április 2-án megszületett lánya, Anna Borbála. Augusztusában szabadlábra helyezték. A következő év július 25-én elvált feleségétől. 1856 és 1857 között megírta Az ember tragédiája második változatát. 1859. február 17. és 1860. március 26. között készítette Az ember tragédiája egyetlen fennmaradt változatát. 1861-ben választási „hadjárat”-ot folytatott. Röplapjának központi gondolata a francia forradalom eredeti jelszava: „Szabadság, egyenlőség, testvériség”. Márciusban országgyűlési képviselő lett. 1862. január 30-án megválasztották a Kisfaludy Társaság tagjává. 1863. január 13-án megválasztották az MTA levelező tagjának. 1864 elején írta Tündérálom címen utolsó, befejezetlenül maradt művét. Október 5-én szívelégtelenségben elhunyt.

http://tetelek.dandre.hu/wp-content/uploads/2009/09/5-témakör.rtf
http://tetelek.dandre.hu/wp-content/uploads/2009/09/6-tétel.rtf
http://tetelek.dandre.hu/wp-content/uploads/2009/09/8-tétel.rtf

http://tetelek.dandre.hu/wp-content/uploads/2009/09/8-tétel1.rtf
http://tetelek.dandre.hu/wp-content/uploads/2009/09/10-témakör.rtf
http://tetelek.dandre.hu/wp-content/uploads/2009/09/12-tétel.rtf
http://tetelek.dandre.hu/wp-content/uploads/2009/09/18-tétel.rtf
http://tetelek.dandre.hu/wp-content/uploads/2009/09/18-tétel1.rtf
http://tetelek.dandre.hu/wp-content/uploads/2009/09/19-tétel.rtf

Sziasztok, itt ezen a blogon össze lehet gyüjteni a kidolgozott vagy még nem kidolgozott éretségi tételeket.

Lehet a bejegyzés szövege a kidolgozott tétel, de fel is lehet tölteni bármilyen formátumba.

Szóval kezdödhet a kidolgozás!

Eszmék végigvezetése
Madách véleménye szerint az emberi történelmet nagy eszmék irányítják.

Szerinte egy-egy eszme megjelenik, kibontakozik, de megvalósulása során eltorzul, embertelenné válik, s ebbõl az ellentétbõl egy új eszme születik. Ezt a folyamatot jelenítik meg a történelmi színek. Ezek a költemény jelen idejéhez képest a jövõt mutatják be. A történelmi színek alapkonfliktusa: Ádám képviselte szent eszmék és az eszméket megtagadó, elutasító kor közötti összeütközés. Ádámban elõbb megfogamzik egy nagy eszme, késõbb csalódottan kényszerül elfordulni az eszme megvalósulásától, de csalódása is egy-egy új eszme forrásává, kiindulópontjává válik. Egy-egy színben vagy a csalódás megy át bizakodásba vagy a bizakodás csalódásba.
Történelmi színek:
IV. Egyiptom: Ádám ifjú fáraó, minden hatalom az övé. Mégsem boldog, mert mindezt nem magának köszönheti. Csak az vigasztalja, hogy meglelte a valódi nagysághoz vezetõ utat, mely nevét évezredekre hirdetni fogja: s ezek a piramisok. Ez mégsem boldogítja igazán, csak a dicsõségre vágyik. A trón magasából nem hallja a nép fájdalmas sikolyát. Erre csak Éva teszi érzékennyé. Éva szerelmének hatására értelmetlennek találja az öncélú dicsõséget. Megszünteti zsarnoki hatalmát, felszabadítja a népet. A szín végén Ádámban megszületik a szabadság-eszme, egy olyan szabad állam vágya, ahol minden ember egyenlõ.
V. Athén: Az athéni szín a szabadság-eszme, az egyenlõség kiábrándító megvalósulásával taszítja Ádámot csalódásba. A nép, az egyes ember szabad jogilag, de valójában – lelkileg – mégsem az: ki van szolgáltatva jellemtelen demagógok kénye-kedvének. A demagógok által megvásárolt és félrevezetett tömeg halálra ítéli szabadsága védelmezõjét, Miltiádészt. Ádám csalódásából menekülve a gyönyörben, a hedonizmusban (az érzéki gyönyörök mértéktelen hajszolásában) keres feledést.
VI. Róma: Éltetõ eszme híján a közösség széthullott, lezüllött: kéjencek és kéjnõk durva orgiájának lehetünk tanúi. Ádám is részt vesz benne kelletlenül, de a bor és a kéj mámorában nem leli örömét. Nem találja meg a boldogságot. A római szín silány züllöttségében Péter apostol szavaiban új eszme tûnik fel a kereszténység hitvallásaként: a szeretet és a testvériség. Ezért az új tanért lelkesül újra Ádám. Hiába óvja a leendõ kétségbeeséstõl Lucifer. Ádám új világot akar teremteni.
VII. Konstantinápoly: A három ókor szín után a középkor következik s Konstantinápoly újabb csalódás színhelye lesz Ádám számára. Mint Tankréd, keresztes lovagként gyõztesen érkezik meg a korai kereszténység egyik fõvárosába, Bizáncba. Tapasztalnia kell, hogy a felebaráti szeretet jelképébõl „vérengzõ kereszt” lett. Egyetlen „i” betû miatt eretnekek ezreit küldik tûzhalálba (a homousion – egylényegû – tana szerint Krisztus azonos Istennel, a homoiusion -hasonló lényegû – szerint nem Isten, hanem ember, csupán hasonló Istenhez). A testvériség-eszme eltorzult, Ádám csalódott, nem akar többé semmiért sem lelkesedni, csakis pihenni akar.
VIII. Prága I.: A feudalizmus színe ez. Eszme nélküli, közömbös világ, akárcsak a római. Ádám itt csak szemlélõdõ, felfedezõ tudós. Kepler zseniális csillagász, de tudományát el kell titkolnia. Ádám és Éva viszonya ebben a színben a legdrámaibb. Éva „csodás kevercse rossz s nemesnek”, mégis vonzza Ádámot, eltéphetetlen kötelék fûzi hozzá „mert a jó sajátja, míg bûne a koré, mely szülte õt”.
IX. Párizs: Az álomba merült Ádám Dantonként jelenik meg a francia forradalom napjaiban s legelsõ szavai: „Egyenlõség, testvériség, szabadság!”. A korábban már külön-külön megszületett eszmék (szabadság, egyenlõség Athénban, testvériség Rómában) most már együttesen öltenek testet. Hatásukra Ádám újra cselekvõ hõs lesz, rendíthetetlen meggyõzõdéssel áll a nagy eszmék szolgálatába, a forradalmi nép élére. Éva két, egymástól eltérõ alakban szerepel itt: a büszke márkinõ a szépség a költészet varázsát rejti magában s felkelti Dantonban is a tisztultabb érzelmeket; a durva forradalmárnõ Évától borzongva fordul el. Ádám sorsa ezúttal is a bukás, mégis lelkesülten ébred fel álmából. Ez az egyetlen szín, melyet nem a csalódás, a kiábrándulás, hanem a bizakodás hangjai követnek. Szerkezetileg is elkülönül ez a szín a többitõl: álom az álomban. Így teszi lehetõvé Madách a történeti színek következetességét: e szerint ugyanis Ádámnak minden színbõl csalódottan kell távoznia.
X. Prága II.: Az újra fellelkesült Ádám, Kepler szerepében hittel, bizalommal tekint a jövõbe: miután felvilágosítja legjobb tanítványát a korabeli tudomány értéktelenségérõl, újult erõvel indul el abba az új világba, mely szent eszméit megvalósítja.
XI. London: A londoni szín már Madách jelenét mutatja be, a kapitalizmus korát. Ádám itt sem aktív hõs, csupán szemlélõdõ, szemtanú. A Tower magasából bizakodva figyeli a nyüzsgést, a londoni vásárt, közelrõl nézve azonban undorral fordul el tõle. A táncosok, koldusok, katonák, kéjhölgyek viselkedése kiábrándítja. Csak a négy tanuló hazáért való lelkesedését tartja „kedves látványnak” e „lapos világban”. De felnõve ezekbõl a gyerekekbõl lesznek azok a gyárosok, akiknek embertelen cinizmusa felháborítja. A „szent költészet” már teljesen eltûnt, mindenütt a „haszonlesés” ólálkodik. A jelenben Madách a szabadság, egyenlõség, testvériség eszméinek elárulását látja csak. Minden áruvá vált s csõdbe jutottak az egyes életsorsok is. Éva alakja itt is eléggé összetett. A nõ „bûne” itt is a koré, mely a szerelmet áruvá aljasította, Éva mégis megõrizte tisztaságát s lepereg róla a kor szennye. A szín szereplõi maguk ássák meg sírjukat, s egymás után beléje ugranak. Csak Éva nem zuhan a pusztulásba, õ felemelkedik. A szerelem, a költészet és az ifjúság szépsége diadalmaskodott a londoni vásár zûrzavara s a halál törvénye felett. Ádám a szín végén – reménykedve – egy olyan világba vágyik, melyben a „tudomány eszmél” s hol az „értelem virraszt”. Bizakodással folytatja történelmi útját.
XII. Falanszter: Ez a szín – az író jelenéhez viszonyítva – már a jövõbe mutat. Ettõl kezdve új kérdés lép a nagy eszmék helyébe: a determinizmus, vagyis a természeti végzet és a szabad akarat kérdése. Ádám kezdetben itt is lelkesedik. Ez az eszme a „megélhetés”, az élet megmentése a földön. A tudomány célszerûsége uralkodik a falanszterben. Ez a célszerûség azonban gátat szab az egyéniségnek, elpusztít minden szépséget és jóságot. Eltûnt a család, tiltják az érzelmeket, a szerelem pedig a „múlt kísértete”. Az embereknek nincs nevük, számokkal jelölik õket. Foglalkozásukat koponyaalkatuk (frenológia) alapján döntik el. Igaz, megvalósult az „egyenlõség” és a „testvériség”: egyenruhát hordanak az emberek, senki sem éhezik és nem szenved anyagi hiányt. Nincsenek társadalmi különbségek, nincs erõszakszervezet, katonaság, s a fegyverek ismeretlenek. Mégis boldogtalan, sõt embertelen világ ez: mindenkinek rossz. Ám mindezt a megmaradás kényszere hozta létre, a természeti végzettel való szembeszegülés parancsa. Ádám újra csalódott a tudomány rideg racionalista rendjében. El akar szakadni a földtõl, annyi veresége színhelyétõl.
XIII. Az ûr: Ádám Lucifer segítségével az ûrbe repül. Egyre magasabbra emelkedik, a természeti végzet elõl menekül. Elvágyódik a föld körébõl, de vissza is sírja azt, fáj tõle elszakadnia. Tovább száguld fölfelé, majd egy hirtelen sikoltással megmerevedik. Lucifer úgy gondolja, megdöntötte az Úr világát, megsemmisítette az embert. Ádám a Föld szellemének hívó szavára újraéled. Lucifer mind hatásosabb érvei ellenére is visszavágyódik a földre, s a küzdelmet választja annyi kiábrándító veresége dacára is. Az ûr-jelenet a Tragédia több fontos kérdésére ad „választ”- a maga módján. Ádám a küzdelmet az élet s az ember lényegének tartja, a tétlen semmittevést, a közönyös belenyugvást pedig a legnagyobb bûnnek. Ádám hite, idealizmusa nem törik meg: bármilyen hitvány is eszméje, mégis lelkesítette, „elõre vitte az embernemet”. Ez is a Tragédia egyik lényeges üzenete.
XIV. Eszkimó-világ: Az ember nem tudta legyõzni a természeti végzetet, a tudomány nem menthette meg a földi életet. Az Egyenlítõ táján valaha virult az élet, most már csak tengõdik a lét: az ember állattá silányult, erkölcsileg és fizikailag elkorcsosult. Ádámot Istennek hiszik, hozzá könyörögnek élelemért. Ádám riadtan tekint szét, itt már nem születhetnek új eszmék. Vége az életnek, ez az emberi történelem legutolsó, szégyenletes felvonása. Lucifer érvei meggyõzõek: az ember tehetetlen, sorsát nem irányíthatja. Miután Ádám undorodva bontakozik ki Éva karjaiból, véget ér az álom.
XV. A Paradicsomon kívül: Az álmából felébredt Ádám és Lucifer vitája folytatódik az utolsó színben is. Ádám a szabad akaratra hivatkozik: csak tõle függ. hogy életét másképpen irányítsa. Lucifer ellenérvei lefegyverzõek: az egyén ugyan szabad, de az egész táj determinált, meghatározott törvények eszköze. Ádám végsõ kétségbeesésében öngyilkos akar lenni: õ az elsõ ember a világon, s ha meghal, megakadályozza a jövõt. Nem él már benne törhetetlen hite, hiszen ezt az eszkimó-szín kiábrándító világa teljesen érvénytelenítette. A kétségbeesés szirtfokáról most Éva anyasága szólítja vissza az életbe. Ádám áldozata most már hiábavaló volna, halálával sem tudná megsemmisíteni az életet. Megadja magát, s belátja, hogy a riasztó kétségek ellenére is vállalnia kell a küzdelmet. Újra kezd reménykedni, kínzó kételyeire az Úrtól várja a választ: „Megy-é elõbbre majdan fajzatom?”. Van-e cél a világtörténelemben, létezik-e folytonos emberi elõbbre jutás, haladás, vagy bizonyos pont után hanyatlás következik. Ezek Ádám legfájóbb gondjai. Gyötrõ kérdéseire nem kap egyértelmû választ. Az Úr csak azzal nyugtatja, hogy küzdelmeiben végig mellette áll majd, s mellette áll majd Éva is, aki ma szerelem, a költészet s az ifjúság vigasztaló volta fogja segíteni. A világ rendjében helye van Lucifernek is. Õ az élesztõ erõ, kijózanító szerepe „szép és nemesnek új csírája lesz”.
Az Úr válasza a Tragédia végszava: „Mondottan ember: küzdj és bízva bízzál!”. Madách tragikusnak látja a történeti színek tanulságát, a mû befejezése mégsem tragikus színezetû. Ez a befejezés azonban szervesen következik a cselekmény egészébõl, hiszen Ádám minden kudarca után újra kezdi harcát. A szüntelen újrakezdésnek s a jobbért való küzdelemnek, a kudarcból fölemelkedõ hõsiessége nemcsak Madách korában volt mozgósító erejû, hanem minden kor számára érvényes tanulság.

A hangoskönyv:

Főcim

Előszó

Első szin

Második szin

Harmadik szin

Negyedik szin

Ötődik szin

Hatodik szin

Hetedik szin

Nyolcadik szin

Kilencedik szin

Tizedik szin

Tizenegyedik szin

Tizenkettedik szin

Tizenharmadik szin

Tizennegyedik szin

Tizenötödik szin