Érettségi tételek A Than Károlyban tanuló 11-12.H tanulóinak

14. Németország nagyhatalommá válása

Az egykori Német-Római Birodalom széttagoltságát megpecsételte a vestfáliai béke, területén csaknem 300 kisebb fejedelemség alakult. Napóleon után 1815-ben létrejött a Német szövetség 35 állam és 4 szabad város laza szervezete. A csekély jogkörrel bíró birodalmi gyűlésben az osztrák császár elnökölt, de csak formálisan.
Az egységesítésben az egyik lehetőség volt: Németország egyesítése Ausztria és a katolikus Habsburg-dinasztia vezetésével fog megtörténni. Ezt a megoldást “nagynémet” egységnek nevezik. A Habsburg-dinasztia a német államok laza föderációját képzelte el azért, hogy megtarthassa nem német országait (Magyarország, Észak-Olaszország, Galícia). A német szövetség második legerősebb állama Poroszország volt. Poroszország a brandenburgi választófejedelemség és az egykori német lovagrend területén kialakult porosz hercegség egyesüléséből jött létre a Hohenzollern család uralma alatt. I. Frigyes 1701-ben saját maga tette fejére a koronát. Az új királyságot a jelentősebb európai hatalmak is elismerték.
A másik lehetőség a német egység megvalósítására: Poroszország vezetésével, Ausztria kizárásával, protestáns nemzetállamként “kisnémet egység”- ként történne meg. Magyarország egy harmadik változatban volt érdekelt: abban, hogy Ausztria föloldódjék egy erős, alkotmányos Németországban. Ez ugyanis Magyarország számára azt jelentette volna, hogy elválik Ausztriától, és önálló állammá válik.
Poroszország különösen az 1850-es évek végétől, Franciaország itáliai befolyásának erősödése és a bekövetkező uralkodó váltás hatására aktivizálódott, és az ipari forradalomban élen járó rajnai tartományok is Poroszországhoz tartoztak. Rohamosan bővült – a katonailag is fontos -vasúthálózat. Berlint és Hamburgot valamennyi német nagyvárossal vasút kötötte össze. Hamburg lett a kontinens legnagyobb kikötője. Németország gazdasági egysége megvalósult, de politikai egysége még nem.
Az 1861-tól uralkodó I. Vilmos célként tűzte maga elé a német egység megvalósítását, de a porosz parlamentben I Vilmos hadsereg-fejlesztési terveit sorra leszavazták. 1862 szeptemberében a porosz király Otto von Bismarckot, a porosz junkerek (földbirtokosok) képviselőjét nevezte ki miniszterelnökké. Mivel Bismarck úgy vélte, hogy az egyesítés egyedül “vérrel és vassal” érhető el, első lépésként a parlamenti fölhatalmazás nélkül végrehajtotta a hadsereg fejlesztését, és támadó stratégiát dolgoztatott ki a hadsereg vezérkari főnökével, Moltke-val, bevezették az általános védkötelezettséget, és a legmodernebb haditechnikát alkalmazták (hátultöltős, vontcsövű fegyverek). Tudta azt is, hogy grandiózus terve nagyhatalmi támogatás nélkül nem valósítható meg, ezért az 1863-as lengyel függetlenségi felkelés során felajánlotta Oroszországnak, hogy a felkelőket porosz területen is üldözhetik, miáltal biztosította magának a cár jóindulatát.
A következő lépésben Poroszország “erőt mutatott” a Német Szövetség tagállamai felé, amikor a nagynémet egységgel kísérletező Ferenc József által, császárrá választásának céljából, összehívott frankfurti fejedelmi gyű1ésről tüntetőleg távol maradt, s így nem csak a gyűlést tette eredménytelenné, de meg is alázta az osztrák uralkodót. A vezetésre való alka1masság bizonyításához már csak egy jelentős katonai győzelemre volt szükség, melyre remek alkalmat adott az 1864-es Schleswig-Holstein háború volt. A két német hercegség perszonálunióban volt a dán királysággal. 1863-ban a dán király Dániához csatolta őket. Bismarck azt hirdette, hogy német területet elidegeníteni nem lehet. Ausztria Poroszország mellett beavatkozott. Dánia vereséget szenvedett, a hercegségeket a két győztes fölosztotta, ami ellentétekhez vezetett. Bismarck ekkor nyíltan vallotta, hogy a porosz vezetésű német egység feltétele Ausztria háborús veresége. Az Ausztria elleni háborút Bismarck gondosan előkészítette. Oroszország hálás volt a lengyel felkelőkkel szemben 1863-ban kapott porosz támogatásért. III. Napóleont pedig sikerült meggyőzni arról, hogy csak az észak-német területeket akarja egyesíteni. A Rajna mentén pedig területi engedményeket helyezett kilátásba. 1866. júniusában beállt a hadiállapot a két állam között. Poroszország szövetségesének tudhatta Franciaországot (területi engedmények fejében), Oroszországot (a lengyel felkelők leverésében való segítség folytán), az olaszokat és a magyar emigrációt is. A német államok többsége Poroszország ellen foglalt állást. Poroszország erre a német szövetséget feloszlottnak nyilvánította. Egész Európa Bismarck bukását várta. De a poroszok győzelmet arattak, mivel a porosz hadsereg napok alatt legyőzte Ausztria német szövetségeseit, majd három irányból betört Csehországba.
1866. júl. 3-án Königgratz-Sadowa térségében a Benedek Lajos táborszernagy vezette osztrák főerők, a porosz ismétlőpuskák tüzében egyetlen nap alatt szétolvadtak. Ausztriát nem megsemmisíteni akarta, hanem kizárni az egyesítésből ezért 1866. augusztusában Bismarck és Ferenc József megkötötte a prágai békét, melynek értelmében Ausztria hozzájárul Németország egységesítéséhez (beleegyezik, hogy Poroszország bekebelezze szövetségeseit), illetve Olaszország megkapta Velencét. Poroszország általános választójog létrehozásával létrehozta az Északnémet szövetséget, 20 másik német állam részvételével és 1867-ben megalkották az Északnémet Szövetség alkotmányát, amely Poroszország hegemóniáját rögzítette, vezetője a porosz király, a szövetség kancellárja pedig Bismarck volt. Franciaország semlegességet fogadott az osztrák-porosz háborúban, ezért területeket kapott volna a Rajna bal partján. III. Napóleon területi követeléseit Bismarck azonban visszautasította. A franciák ekkor már Luxemburg megszerzésével is elégedettek lettek volna, de ez reménytelen volt, mivel az 1867-es londoni szerződés óta semleges volt. 1870 nyarán Franciaország hadat üzent. Nem számolhattak azonban azzal, hogy váratlanul a délnémet államok is Poroszország segítségére sietnek. A döntő ütközet 1870. szeptember 2-án zajlott Sedannál, ahol III. Napóleon is fogságba esett. 1870. szeptember 4-én Párizsban kikiáltották a harmadik köztársaságot. Az egyesült német hadak célja innentől kezdve az volt, hogy minél nagyobb területet szakítsanak ki Franciaországból. Hamarosan körülzárták Párizst. A cél Elzász-Lotaringia elszakítása és hatalmas hadisarc kicsikarása volt. 1871. január 18-án német fejedelmek a versailles-i kastély tükörtermében kikiáltották az egységes Német Császárság létrejöttét, melynek császára Hohenzoller I. Vilmos lett. 1871. május 10-én megkötötték a franciákkal a frankfurti békét, melynek értelmében Elzász-Lotaringia Németországhoz került, illetve a franciák 5 milliárd frank hadisarcot kötelesek fizetni. Porosz csapatok addig tartózkodhattak Franciaországban , amíg nem fizették ki a hadisarcot.

Eredmény:

Szövetségi állam lett, Porosz túlsúllyal, amelyben az alkotmány a császárnak nagyhatalmat biztosított.
Új nagyhatalom 1871.évi alkotmány alapján kezdett működni.
Az állam első embere a császár, hatalmát az alkotmány korlátozza.
23 tartomány és 3 szabadváros szövetsége.
Törvényhozói hatalom a Birodalmi Gyűlésé (Reichstag)
A végrehajtói hatalom a kancellár kezében.

18 tétel magyar társadalom az 1930-as években

A társadalom rétegződése

Torlódott társadalmi struktúra volt megfigyelhető. A nagybirtokosok szerepe változatlan maradt. Hatalmas tömeget képviselt az agrárproletariátus, megerősödött a módosabb parasztság.
A polgárság létszáma növekedett, alacsony volt a középpolgárság és magas a kispolgárság aránya. A munkásság létszáma is nőtt, összetétele is megváltozott. Csökkent a szakmunkások és nőtt a betanított munkások, és segédmunkások aránya, ami a női munkaerő arányának növekedésével járt. Az alacsonyabb bérezésűek arányának emelkedése miatt átlagosan romlottak a munkások életkörülményei.
Az erősödő középréteg volt az „úri középosztály”, ami követni szerette volna a dzsentri életeszményt. A nemesi származás rendkívül tagolt volt. Ide tartozott az önálló háztartást fenntartó, cselédet is alkalmazó értelmiségitől a középbirtokosig bezárólag mindenki az „úriemberek” világából. Az államhatalom fokozott mértékben kívánt e társadalmi csoportra támaszkodni, de helyzete bizonytalanabbá vált. Megmaradt az úri és a paraszti világ közötti hierarchikus különbség.
Csökk. a parasztság, de még sokan vannak. A nagybirtokosok vannak a legkevesebben, de nekik van a legtöbb földjük. A birtok szerkezet alig változott. Uralkodik a nagybirtok. Nő a parasztgazdaság, a törpebirtokok száma. Úri középosztály a dualizmusban alakul ki, de különbözik a nyugati országokétól. Ott fontos a jövedelem és a képzettség, míg Mo-on a származás is.
A dzsentrik nemesek, se földjük, se pénzük nincs, csak a nevükből éltek régen. Most a név és a hivatal is fontos. A kasztosodás lazul, de fontos még a megszólítás. Kend, tekintetes stb. A rangkórság még megvan.
Középréteg: középbirtokosok, dzsentri, köztisztviselők, Horthy Miklós
Középosztály: értelmiség, katonatisztek, származás, értékrend, életideál kapcs. össze. Az iparos kereskedő nem tartozott ide.
Középtőkések iparral foglalkoztak.
A kispolgárság volt a legnépesebb polgári réteg: kisiparos, kistőkés, kiskereskedő, fuvarosok, vendéglősök. Fegyveres testületek altisztjei, hivatalsegédek, házmesterek, bérlő, fizetésből élők. A kispolgárság a kormányzatot támogatta.
A felső csop a maga kúriáján és a maga földjén élő földbirtokos, egyenes utódai az ősöknek. A 2. réteg a hatósági dzsentri, már eltávolodott az ősök létalapjától, ők hivatalnokok. A 3. csop. a kihullottak, nevük van, így kapnak állást, de hatalom és kormányzás nélkül. Ők a humán értelmiségiek. A csúcson a nagybirtokosok és nagy tőkések voltak. Akik 1000 hold feletti birtokkal rendelkeztek, arisztokrata tulajdonosok voltak: Esterházy, Zichy, Festetics, Pallavicini. Nagybankok, ipari nagyvállalatok elnöksége, igazgatósága adta jövedelmük nagy részét.
A középosztályban sznobok voltak, a felsőbb társ. réteget utánozták. Fontos volt az álromantika, pletykák, hírek, színházi lapok, divat követése. Az úri középosztály nem fogadta be egyenlőként a zsidó középtőkéseket, a parasztság elkülönült.
A nagytőkések, finánctőkések, a legnagyobb bankok és iparvállalatok tulajai zsidó családok voltak. (Chorin, Goldberger, Perényi, Vida) Befolyásuk erős, közéleti szerepük csekély volt. Sokan közülük asszimilálódtak.
Új, falusi kispolgárság alakult ki. A falura kerülő altisztek és kisebb rangú nyugdíjasok elzárkóznak és gőgösek. Megerősödött a polgári és tisztségviselői réteg.
Az alkalmazottak, tisztviselők száma nőtt, a hatalom részesének tekintették magukat. Azok presztízse, akik jövedelmüket iparból, kereskedelemből vagy fizikai munkával szerezték, elmaradt a tisztviselőkétől. Mivel sok volt a zsidó, súlyos politikai és társadalompolitikai probléma adódott.
A parasztság: bérmunkát vállaltak, a földreform javította az életviszonyaikat,
Az ipari munkások és városi munkások sokan voltak, műhelyben, kisiparban dolgoztak.
Zárt osztály volt az arisztokrácia, viszont nehéz volt megmaradni kis- vagy törpebirtokosnak. A paraszttá válás deklasszálódás volt, csak a nincstelenek örültek neki.

A nők helyzete

Kiterjesztették a nőkre is a választójogot. A női szerep megváltozása, a munkába állás, az önálló egzisztencia megteremtésének a lehetőse a felső rétegeket, és az alkalmazotti és munkásrétegeket jellemezte. A női munkaerő az adminisztrációs munkakörökben és a könnyűiparban vált tömegessé, de jelentős szerepet töltött be az oktatásba és az értelmiségi pályán is. Nők: szakmunka, textil, élelmiszeripar, vegyipar, nyomda, ruha.
A női szerep átalakulását segítette elő a népesedési folyamatok megváltozása. Az ország a demográfiai fejlődés újabb szakaszába lépett. A halálozásoknál gyorsabban csökkent a születések száma, így lassult a népességnövekedés üteme.

Életmódváltás

Betegágyi segély, távpénz, betegbiztosítás, fizetett szabadság. Ezeket csak a munkások kapják meg. Fejlődött a technika. Megjelent az autó, rádió, mozi, angolvécé. Divattá vált a nyaralás, a sport. A középrétegek, a kispolgárság és a szakmunkások számára nyílt meg egyre több lehetőség. A mozi és az újságolvasás általánosság vált, de a telefon vagy a balatoni nyaralás még elérhetetlen volt.
Az agrárvilágot kevésbé érintették a változások. A falu és a város között a távolság alig csökkent, sőt egyes térségek lemaradása növekedett. Érzékelhető volt a különbség a fejlettebb Nyugat-Mo. és az elmaradottabb keleti területek között.
Különbözött az öltözködés is. Volt népviselet, ünnepkor, de a szokások határozták meg az öltözködést. Falun a fejkendő volt, a nagyvárosban az úrinők csipkekesztyűt, kalapot és retikült hordtak. A férfiak öltönyt, nyakkendőt, kalapot viseltek. A munkások csak ünnepekkor viselték ezeket.
A szórakozás a mozi, színház, vursli volt, a vendéglők és táncos-zenés kabarék. A sport is kül. volt. Úri sport a lovaglás, golf, tenisz, míg a munkásoké a foci és a turizmus formájában a túrázás. A munkások nyaralni a hegyekbe mentek, a középosztály a Balatonra, az arisztokrácia külföldre.

Az oktatás

A társadalmi felemelkedést az oktatás biztosította. Ezért mind az értelmiségi, mind a felemelkedni vágyó kispolgári és paraszti családok mindent megtettek annak érdekében, hogy gyermekeiket taníttassák. Az érettségi megszerzése az alkalmazotti állás betöltését, a diploma már a középrétegekhez tartozást biztosította, származástól függetlenül. A korszakban nőtt a magasabb iskolai végzettségűek száma. Az iskoláztatás lehetőségének tágulása a középső és alsó szinteken bővítette azok körét, akik a tisztviselők, alkalmazottak közé kerülhettek. A társadalom-felemelkedés csatornái: vagyon felhalmozás, tőkés út, ami megszerezhető a tanulással. Érettségizettek és diplomások száma nőtt. Egyre több jogász, bölcsész, orvos, magánorvos, ügyvédi iroda tulajdonosa lett az értelmiség. A mérnökök, egyetemi tanárok, támogatták az antiszemita propagandát, zsidókat eltávolítják az értelmiségiektől
Az állam kiemelt fontosságot tulajdonított az oktatásnak, s folytatta az oktatási infrastruktúra kiépítését. Növelték az oktatásra szánt összegeket. Nagy léptékű programok végrehajtása fűződik Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter nevéhez. El tudta fogadtatni a politikai elittel, hogy a magyarság felemelése, régi szerepének visszaszerzése csak a népesség kulturális szintjének emelésével, az ún. kultúrfölény fenntartásával lehetséges.
Fontos, hogy erősítsék a nemzeti tudatot, ezért imádsággal kezdődött az oktatás. Képzettebbek vagyunk és nem alábbvalók, mi vagyunk az 1. nép, aki államot alapított a Kárpát-medencében. Nem kell szégyellni, hogy magyarok vagyunk, büszkék legyünk rá. Fontos, hogy Mo-on tanuljunk. Elemi iskolák, népiskolák, tantermek és tanítói lakások építésével a hátrányos helyzetű, kistelepüléseken élő szegénység oktatási lehetőségeit lényegesen javították. Az analfabetizmus harmadára csökkent. Bevezették a kötelező nyolcosztályos általános iskolát.
A középfokú oktatásban is jelentős a fejlődés. Új reprezentatív iskolaépületek létesültek, korszerűsítették a tananyagot, és a magas színvonalú tanári gárdáról is gondoskodtak. Az egyetemi oktatást szintén támogatták, otthont adtak a határváltozások miatt menekülni kényszerülő főiskolák és egyetemek számára. Új egyetemvárosokat teremtettek, és külföldön intézeteket hoztak létre, ahová a kutatók állami ösztöndíjak révén juthattak ki.
Az iskolarendszer ösztöndíj-rendszerrel biztosította a továbbtanulás lehetőségét. Sokan kerültek a világ műszaki és tudományos életének élvonalába, és később többen részesültek Nobel-díjban. Emigrációval, külföldi tanulással sokan szeretek hírnevet: Polányi Károly, Lukács György, Teller Ede, Moholy-Nagy László, Molnár Ferenc. Ők az USA-ba mentek vagy a Szovjetunióba.
Irodalom: nyugat, Babits, Móricz, Kosztolányi, Krúdy, Karinthy, József Attila, Radnóti,
Avantgárd; Szép szó, Válasz, Kelet népe, Magyar csillag
Falukutatók, népi írók: Illyés, Szabó Zoltán
Festészet: Rippl-Rónai, Márffy Ödön, Szőnyi István,
Építkezés: Molnár Farkas, Kozma Lajos
Zene: Bárdos Lajos, Kodály, Bartók, népdalkutatás, néptánc gyűjtés
A zsidó művészeket eltiltották munkájuktól, alig tudtak megélni.

12. A polgári forradalom Magyarországon Előzmények A párizsi forradalom híre 1848. március 1-én Pozsonyba érkezett. Kossuth március 3-án az alsótáblán beszédet mondott. Felirati javaslatában jobbágyfelszabadítást, önálló magyar kormányt, polgári reformokat, és alkotmányt követel a Habsburg Birodalom egészének. Az udvar az országgyűlést fel akarja oszlatni, hogy időt nyerjen István nádort és helyetteseit Bécsbe küldik, hogy ne tudja senki összehívni a felsőtáblát. Március 13-án Bécsben kitört a forradalom, ennek hírére március 14-én Kossuth 12 pontját a főrendek elfogadták. Másnap Kossuth 2 gőzhajóval Bécsbe utazik. A bécsi forradalom híre Pesten is meggyorsította az eseményeket. Március 14-én este a Pilvax kávéházban a „márciusi ifjak” elhatározták, hogy követeléseiknek másnap tüntetéssel adnak nyomatékot. Másnap Pest utcáin húszezres tömeg vonult zuhogó esőben. Bécs igyekezett a lehető legszűkebbre vonni a magyar minisztérium hatáskörét, a tárgyaló küldöttség felkészültségének és az őket támogató tömegmozgalmaknak köszönhetően V. Ferdinánd április 11-én szentesítette a törvényeket, és hivatalba léphetett a Batthyány-kormány. A miniszterek többsége az Ellenzéki Párt vezetői közül került ki. Deák Ferenc az igazságügyi, Szemere Bertalan a belügyi, Eötvös József a vallás és oktatásügyi, Klauzál Gábor a földművelés és iparügyi, Kossuth Lajos a pénzügyi, Széchenyi István a közmunkaügyi, Mészáros Lázár hadügyminiszter és Esterházy Pál a „a király személye ” körüli miniszter lett. Az áprilisi törvények Az áprilisi törvények három főbb kérdéskörben kínáltak megoldást a reformkor problémáira. Az állam egységének visszaállítását célozták a Partium visszacsatolásáról, valamint Erdély és Magyarország uniójáról szóló cikkelyek. A feudalizmus megszüntetésének igénye tükröződik az úrbéri terhek és szolgáltatások, az ősiség, az úriszék és a papi tized eltörlésében; ugyanakkor az önálló magyar kormány létrehozása, a népképviseleti országgyű1és, a választójogi törvény, a közteherviselés kimondása, a bevett vallások egyenjogúsítása, a sajtótörvény, a hitelintézet felállítása, a választott testületek útján felállítandó városi önkormányzatok megteremtése már a polgári állam felépítését szolgálták.

• Magyarország alkotmányos királyság, az azt jelenti, hogy a végrehajtó hatalom a kormány és a király kezében van
• a kormány a parlamentnek tartozik felelősséggel
• a király rendeleteihez miniszteri ellenjegyzés szükséges
• a kormány székhelye Budapest
• a törvényhozó hatalom az országgyűlés, amelynek évente össze kell ülnie, ez kizárja az abszolutizmus lehetőségét
• törvény előtti egyenlőség
• a választójog vagyoni cenzushoz kötése
• teljes közteherviselés
• általános és kötelező örökváltság
• sajtószabadság

Megvalósult az örökváltság, a választójogot alacsony vagyoni határhoz kötötték, megszűnt a cenzúra. Voltak azonban nem rendezett kérdések, mint az Ausztriához fűződő viszony és nem fejezték be a parasztság terheinek felszámolását sem. Nem vonták a törvénykezés körébe a nemzetiségek külön jogait. Az úrbéri viszonyok megszüntetésének hiányosságai voltak, ezekre az ország nagy részére kiterjedő parasztmozgalmak hívták fel a figyelmet. A nemzetiségek területi különállást követeltek. A kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy csak egy politikai nemzet van, a magyar. Ezért a nemzetiségi vezetők egyre inkább Bécs felé fordultak. 1848. június végén megtartották a népképviseleti választásokat, a polgári átalakulás hívei elsöprő győzelmet arattak. Délvidéken júniustól egymást követték a véres összecsapások a szerb fölkelőkkel. Horvátországban Jellasics készülődése is Magyarország ellen irányult. 1848 nyarán a Habsburgok leverik az itáliai forradalmakat, majd teljes felkészültséggel Magyarország ellen fordulnak. Augusztus végén a királyi leirat követelte a magyar hadügy és pénzügyminisztérium beolvasztását a bécsi minisztériumokba. Batthyány és Deák további engedményekre is hajlandóak lettek volna, de a király nem is fogadta őket. Szemere királyi szentesítés nélkül elrendelte az újoncozást. Megkezdték a Kossuth-bankó kibocsátását. Szeptember közepén az ügyeket ideiglenesen továbbvivő kormány mellé hattagú bizottságot: az Országos Honvédelmi Bizottmányt választották, melynek elnöke Kossuth. Szeptember 11-én Jellasics császári altábornagy 35 ezer főnyi seregével átlépte a Drávát, és Pest felé igyekezett. Pest azonban készülődött, a város határában erődítési munkák folytak. Szeptember 29-én Pákozd és Sukoró között, a jórészt újoncokból álló magyar sereg vereséget mért a kétszeres túlerőben lévő ellenségre. Jellasics fegyverszünetet kért, mely alatt Győrön át elhagyta az országot. Október 4-én V. Ferdinánd feloszlatta az országgyűlést, s Jellasicsot kinevezte Magyarország katonai biztosává. Latour hadügyminiszter kiadta a parancsot, hogy valamennyi határ mentén álló császári erő intézzen támadást Magyarország ellen. Erre azonban nem került sor a bécsi nép fölkelése miatt. Móga tábornok követte a visszavonuló Jellasicsot, s október 30-án a magyar sereg átlépte a Lajtát. Az összpontosított császári erők azonban ezen a napon Schwechatnál visszaverték a magyar erőket. A Honvédelmi Bizottmány legfontosabb feladata az erős, rendezett hadsereg megszervezése volt. Nehézséget jelentett a lőszerek, fegyverek és egyenruhák előteremtése. 1848. december 2-án V. Ferdinándot a kamarilla lemondatta. A 18 éves Ferenc Józsefet nyilvánították ki osztrák császárrá és magyar királlyá. Windischgrätz vezetésével a császári fősereg 44 ezer katonájával Magyarországra érkezett. Vele szemben csak 25 ezer főnyi magyar sereg állott Görgei Artúr vezetésével. Perzel Mór december 31-én Mórnál megütközött Windischgrätz seregével, de a többszörös túlerő legyőzte őt. A Honvédelmi Bizottmánnyal az országgyűlés is átköltözött Debrecenbe. Batthyány és Deák felkereste Windischgrätzet, aki feltétel nélküli megadást követelt. Az erdélyi hadsereg új főparancsnoka Bem József karácsonyra visszaszerezte Kolozsvárt. Debrecenben szinte mindent elölről kellett kezdeni, de az országgyűlés ismét működőképessé vált. Felállították a vésztörvényszéket. Dolgozni kezdett a nagyváradi fegyvergyár, működött a bankóprés. Bem 1849 márciusára egész Erdélyből kiverte az osztrák és az első ízben beavatkozó orosz csapatokat. Bem sikeresen egyesítette a korszerű harcászatot a forradalmi hadviselés módszereivel. Támaszkodott, sőt számított a népfelkelésre. A levert nemzetiségi felkelőknek büntetlenséget adott. 1849. március 4-én Olmützben alkotmányt adtak ki (kényszerített), melyben Magyarország elveszti függetlenségét, s Bécs Magyarországot egyszerű tartományként sorolja be. Kossuth Görgeire bízta a fősereget, és 1849.március végén a Tiszánál összevont ötvenezer honvédtámadásba lendült. Alig négy hét alatt a Tiszától Pozsonyig űzték az ellenséget. 1849. április 2-án Gáspár András Hatvannál megverte Windischgrätzet. Ezután a fősereg április 4-én Tápióbicskénél, április 6-án Isaszegnél, április 10-én Vácnál, április 19-én Nagysallónál, április 23-án Komáromnál aratott győzelmet. Az Isaszegi ütközet után Bécs leváltja Windischgrätzet, de a helyébe került Welden se járt több sikerrel. Április 23-án Pest felszabadul. A még meg nem szállt területeken népfelkelés bontakozott ki. Május közepére egész Magyarország területe felszabadult néhány vár kivételével. 1849. április 14-án Kossuth Debrecenben kimondta a Habsburg-ház trónfosztását, Magyarország függetlenségét. Magyarország király nélküli királysággá vált. Az ország élére újra minisztérium került, elnöke Szemere Bertalan lett. Kossuthnak, mint kormányzó elnöknek a hatásköre csökkent. Rendeletei csak miniszteri ellenjegyzéssel voltak érvényesek. Bécs rájött, hogy saját erejéből nem képes legyőzni Magyarországot. Ezért Ferenc József segítséget kért I. Miklóstól. Aki május 9-i kiáltványával tudatta, hogy segít így a magyar szabadságharc véglegesen elszigetelődött, sorsa megpecsételődött. Június elején megkezdi támadását az orosz sereg, míg a császári sereg Haynau vezetésével 160 ezer katonával tör be az országba. Vele szemben a magyar sereg csak 170 ezer katonából állt. A kormány általános népfelkelést hirdetett. Az országgyűlés elfogadta a nemzetiségi törvényt. Bem Erdélyben sokáig tartja az orosz erőket, így a serege felmorzsolódott. Kossuth Dembinskit nevezi ki a fősereg élére. Dembinski feladja a jól kiépített sáncokat Szeged körül, majd visszavonul a számban már nem több osztrák sereg elől. Seregét nem az összpontosítás helyére Aradra, hanem az ellenség kezén lévő Temesvárra vezette. Kossuth Dembinskit leváltja, helyébe Bem kerül. Augusztus 9-én Bem vereséget szenved Haynautól Temesvárnál. A magyar fősereg szétesett, csak Görgei serege volt az egyetlen harcképes. Kossuth augusztus 11-én lemond, s átadja a hatalmat Görgeinek, aki a világosi-síkon augusztus 13-án a feltétel nélkül letette fegyvert. A komáromi vár húszezres seregével, Klapka vezetésével nem adta meg magát. Kiharcolta a várban tartózkodó katonai és polgári személyek bántatlanságát, s csak így tette le a fegyvert október 2-án. Az osztrák vezetés bosszút akart. A fegyverletétel után Haynau szabad kezet kapott. Október 6-án Aradon kivégeztek 13 honvéd főtisztet. Pesten agyonlőtték Batthyányt. A várfogságra ítéltek száma megközelítette a négyszázat. A megfélemlítést kiegészítették a börtönök és a besorozások az osztrák ezredekbe. A magyar szabadságharc elbukott, de a feudális rendszert többé már nem lehetett visszaállítani.

11.tétel A reformmozgalom kibontakozása

Gróf Széchenyi István 1791-ben született Bécsben. Apja gróf Széchényi Ferenc, felvilágosult szellemű jozefinista (a Nemzeti Múzeum (1802) és a Nemzeti Könyvtár megalapozása). Anyja gróf Festetich Júlia, aki megalakítja Keszthelyen az első magyar gazdasági főiskolát (Georgikon). István gyermekéveit Nagycenken és Bécsben töltötte. Ezután 22 éves korában katonáskodott, és részt vett – futárként – az 1813-as “népek csatájában” (Lipcse). Ezután eltávolodott a katonai pályától, és elkezdte élni az átlagos ifjú arisztokraták fényűző életét. Ezt a fajta életmódot azonban csömör követte, és Széchenyi felismerte hazája elmaradottságát. Ebben az időben európai körutakra utazott. Főleg Angliát látogatta, ahova barátja, Wesselényi Miklós kísérte el. Itt a lótenyésztés és versenyeztetés, az ipar fejlettsége és a Parlament volt rá nagy hatással. Felismerte továbbá hogy a centrumterületek (=Anglia) fejlettségben messze a perifériák (=Magyarország) előtt jártak. Ekkor fogalmazódott meg életcélja: “Mióta élek kimondhatatlan vágy létezik bennem Magyarország kifejtésére”. Rendkívül lelkesen vetette bele magát a teendőkbe, és még Matternich-el is felvette a kapcsolatot, aki megkedvelte. Széchenyi bízott továbbá Bécs támogatásában is, törekvései azonban nem hoztak sok eredményt. Ezután a 20-as években gyakorlati törekvései váltak meghatározóvá: a lótenyésztéssel és versenyeztetéssel kezdett foglalkozni, ezért megalapította a Nemzeti Lovardát, 1827-ben alapította meg az angol klubok mintájára a Nemzeti Kaszinót, ami a formálódó reformellenzék központjává vált. Hasonló kaszinók alakultak az ország többi városában (pl.: Debrecenben) a 30-as évek legelején.

Hitel: Ezt követően ismét elméleti munkássága lett a meghatározó. 1830. január 28-án megjelent “Hitel” című műve. Ennek előzménye 1828-as hitelkérelme volt. Egy osztrák banktól akart kölcsönt (10000 Ft-ot) felvenni, ám kérelmét elutasították, mondván, hogy nincs kellő biztosítéka. A magyar nemesi birtokokat ugyanis a fiscalitás (a kincstár joga a család kihalása esetén) és az ősiség törvénye (aviticitas) miatt a birtokosok nem adhatták el birtokaikat, a család kihalása után pedig földjük visszaszállt az uralkodóra (Ez 1351-tõl, Nagy Lajos óta így volt). A “Hitelben” Széchenyi a magyar gazdasági és politikai életre koncentrált.
A gazdaság fejlesztése tehát szerinte létkérdés, ugyanis a dekonjunktúra időszaka a magyar nemesség nagy részét fenyegette. A gazdaság tőkés átalakulásához azonban hitelre volt szükség, amit szinte lehetetlenné tett az életben lévő fiscalitás és az ősiség törvénye. Ezeket tehát el kell törölni, és biztosítani kell a nemtelenek birtokvásárlási jogát (Jus proprietatis), melynek eredményeképpen a föld polgári tulajdonná válik. Ezen kívül szorgalmazta a jobbágyfelszabadítást, melynek révén a parasztok felszabadulnak a földesúr gazdasági és személyi fennhatósága alól. Ezt Széchenyi önkéntes örökváltság formájában képzelte el, vagyis a paraszt a földesúr által megállapított összeg egyszeri kifizetésével válthatta volna meg magát. Ezután a paraszt földjének tulajdonosává, vagy bérlőjévé vált volna. A robotot pedig ezután a parasztok a bérmunkával helyettesítették volna. Széchenyi ezeket a reformokat az arisztokrácia vezetésével képzelte el, ehhez azonban növelni kellett a közműveltséget, mivel szerinte egy ország fejlettsége a kiművelt emberfők számától függ. A “Hitel” megbolydította a magyar politikai életet: sokan támogatták, de számos ellenzője is akadt, például a konzervatívok, és a felvilágosult rendi nacionalista irányzatú csoportok. Az ellenzők körébe tartozott például gróf Dessewffy József is. Dessewffy attól félt, hogy a nemesi kiváltságok eltörlése veszélyeztetheti a nemzet stabilitását. Dessewffy a fő problémának a kettős vámrendszert tartotta.

Világ: Széchenyi erre válaszul adta ki “Világ” (itt világosság) című munkáját, melyben részletesebben taglalta nézeteit, főleg a parasztságra nézve. Ezt tragikusan időszerűvé tette az 1831–ben kitört felvidéki parasztfelkelés.

Stádium: 1833-ban látott napvilágot harmadik jelentős műve, a “Stádium”. Ebben végleg rendezi, és pontokba foglalja gondolatait. Kifejti, hogy a reformokat három téren kell elvégezni:

• Gazdasági téren: hitel biztosítása , az ősiség és a fiscalitás eltörlése , a Jus proprietatis bevezetése , az infrastruktúra fejlesztése valamint az ipari szabad verseny biztosítása
• Társadalmi téren: a törvény előtti egyenlőség biztosítása , a törvényes pártvéd kialakítása és a közteherviselés kialakítását akarta elérni, amely a társadalmi jogegyenlőséghez és a feudális viszonyok eltörléséhez vezet.
• Politikai téren: ide sorolható a társadalmi téren tervezett összes újítás, valamint a magyar nyelv ügye , helytartótanács egyedüli irányításának elve és a nyilvánosság biztosítása a törvényhozás minden területén .
  Széchenyi ezeket az újításokat a Habsburg Birodalmon belül képzelte el, irtózott minden elszakadási kísérlettől és radikalizmustól. Ennek arisztokrata származása volt az oka, és az, hogy Széchenyi látta, hogy nincs komoly esélyük a magyaroknak a Habsburgok ellen.
  Gyakorlati tevékenysége:
  Vásárhelyi Pál tervei alapján és Széchenyi kezdeti irányításával valósult meg a Tisza szabályozása. Ezután Széchenyi részt vett még a Duna szabályozásában is és megalapította az első magyar gőzhajózási társaságot (Első Dunagőzhajózási Társaság), ami a Dunán és a Balatonon indult be. Ezen kívül az õ kezdeményezésére létesítettek Óbudánál téli kikötőt, és egy gőzgéppel működő hengermalmot is felépítettek. Szorgalmazta továbbá a magyarországi selyemhernyó tenyésztés elterjesztését, és a takarékpénztárak felállítását.
  Egyik jelentős eredménye a Lánchíd megépíttetése volt, amely William (Thierney) Clark tervei alapján, Adam Clark kivitelezésében készült el (1842 augusztus 24 – 1849. november 21.). A Lánchíd azért is jelentős volt, mert ez ütött először rést a nemesi adómentességen, ugyanis a hídpénzt mindenkinek fizetnie kellett. A hidat 1849-ben Haynau avatta fel.

Széchenyi reform koncepciójára jellemző volt:

• A reformokat az arisztokrácia vezetésével akart bevezetni. Az arisztokraták jó része azonban érzéketlen volt törekvéseivel szemben, hiszen az nekik többet ártott, mint használt.
• Továbbá, Bécs együttműködésével képzelte el a reformokat. Bécs azonban hátráltatta a folyamatot, Széchenyi hite viszont az udvarban ennek ellenére sem rendült meg.
• Evolúciószerű lassú fejlődést képzelt el, ám a jelentkező problémák túlságosan lelassították a reformfolyamatokat. 1840-ben a reformellenzék élére a már radikálisabb Kossuth Lajos állt
  A 30-as években jellemzővé vált a reformmozgalmak kibontakozása, melynek külső és belső okai, feltételei is voltak.
  Külső okok: 1830-ban forradalom tört ki Párizsban, továbbá Lengyelországban és Belgiumban. A Szent Szövetség ennek hatására meggyengült, s így Bécs enyhébb politizálásra kényszerült, s így a hazai politikai erők mozgástere bővült.
  Belső okok: Ezek világítanak rá a reformok szükségességére. Ilyen például Széchenyi “Hitel”-e, amely mozgásba lendítette a hazai politikai közgondolkodást. Egy másik esemény is meghatározó volt, ez pedig az 1830 tavaszán kibontakozott kolerajárvány volt. A betegség ellen nem tudtak hatékonyan védekezni, ezért karanténokat és vesztegzárakat alakítottak ki, valamint Bizmuttal fertőtlenítették a kutakat.
  Probléma: A karanténok és vesztegzárak elzárták a felvidéki szlovák zselléreket az alföldi alakalmi munkalehetőségektől, s így az éhhalál fenyegette őket. Az elégedetlenség másik kiváltója a fertőtlenítőszer szakszerűtlen adagolása volt. A bizmutport ugyanis néhol túladagolták, ami betegségekhez vezetett. Ezt a parasztok úgy értékelték, hogy az urak meg akarják mérgezni a népet, s ezért több megyében is kaszára kaptak az elkeseredett emberek. Ez egy parasztfelkelést eredményezett 1831-ben, ám ezt hamar leverték.
  A nemesség azonban megrémült, hiszen világossá vált előttük, hogy a könnyen befolyásolható parasztságot akár ellenük is tudja fordítani az udvar. A reformok tehát elkerülhetetlenek voltak.
  Széchenyi és Kossuth ellentéte: Széchényit az egész ország tisztelte gyakorlati tevékenységéért, ám õ nem adta fel elképzeléseit, de az idő túllépett rajta. Ennek az elképzelésének Kossuth tevékenysége merőben ellent mondott. Széchenyi a “Kelet népe” című művével indította meg a harcot 1841-ben. Õ igazából Kossuth Béccsel szembeforduló gyors és radikális reformprogramját ellenezte, de csak Kossuth modorát merte támadni, mondva, hogy a szívekhez szól az ész helyett, érzelmeket korbácsol, s így az evolúció helyett revolúciót idéz elő. Kossuth tiszteletteljesen válaszolt az őt ért vádakra 1841-ben a “Felelet a kelet népére” című művével. Fenyegetően szólt továbbá az arisztokráciához, mondva: “Veletek, általatok, ha tetszik; nélkületek, ellenetek, ha kell”. A közvélemény Kossuth programja mellé állt, s így Széchenyi elszigetelődött.

10. tétel A francia polgári forradalom

Előzmények
XIV. Lajos halálát követően a régi rendszer és az abszolutizmus, mint kormányzati forma válságba került. A Napkirály súlyosan eladósodott és a háborús kudarcok következtében tekintélyét vesztett államot hagyott utódaira. XV. Lajos (1715-1774) az állam irányítását, kegyencnőire Mme Pompadour-ra és Mm Dubarry-re hagyta, az őt követő XVI. Lajos (1774-1792), jó szándékú de erélytelen férfi volt, aki csinos de korlátolt feleségének Marie Antoinette-nek szeszélyei és esztelen pazarlása miatt rombolta a királyi udvar tekintélyét. A rosszul kivetett és behajtott adók rendszere a XVIII. század végére megbénította a királyságot. A társadalom jogilag rendekre tagolódott: a papságra, a nemességre, és a közrendűekre ( III. rend). Ez a kiváltságok szerinti felosztás azonban már nem fejezte ki a tényleges gazdasági- társadalmi erőviszonyokat. A nemesség helyzetük javítása érdekében bírálták az uralkodót és a rendi gyűlés összehívását követelték. Rég elfeledet kiváltságok újjáélesztésével is próbálkoztak, amivel maguk ellen hangolták a parasztság, a polgárság és az értelmiség jelentős részét. A nyolcvanas évek közepére egyértelművé vált, hogy az Ancien Régime fennállásának legnagyobb pénzügyi válságával küzd, 1788-ban bekövetkezet az államcsőd

. XVI. Lajos rákényszerült, hogy adózásra kérje a nemességet. A nemesség ellenállt, és százhetvenöt év szünet után kikényszerítette a Rendi Gyűlés összehívását.
A forradalom előkészítő szakasza (1789. május 5.-től 1789 július 14)

Az általános Rendi Gyűlés összehívásának hírére szerte az országban gyűléseket tartottak, röpiratok ezreit írták, amiben követelték az emberi szabadságjogok biztosítását, az adórendszer és az egyházszervezet megreformálását. 1789. május 5-én Versailles-Ben megnyílt a rendi gyűlés. A király kénytelen volt beleegyezni, hogy a harmadik rend annyi képviselők küldhessen a gyűlésbe, mint a két kiváltságos rend együttesen., miután fejenkénti szavazást és együttes ülést követeltek a király feloszlatta a gyűlést és bezárazta a termet. A képviselők válaszul a közeli labdaházba vonultak, ahol alkotmányozó nemzetgyűlésé alakultak át. A király azonban Párizs köré zsoldos katonákból álló csapatokat vont, és július 12-én megtörtént az első összecsapás, majd pedig július 14-én a párizsiak elfoglalták a zsarnokság jelképét a Bastille t. Egész Franciaországban lejátszódót a városok forradalma, teljes volt a létbizonytalanság elkövetkezet a nagy félelem időszaka. Az események hatására augusztus 4-én a kiváltságosok lemondtak előjogaikról, és augusztus 26-án kiadták az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát. XVI. Lajos mindkettőt visszautasította, melynek hatására október 5-én asszonyok menete a fővárosba kényszerítette a királyt, aki ott felesküdött a törvényekre. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés megszüntette a céheket, felszámolta a belső vámokat, bevezették a assignátákat ( utalvány), mely később papírpénzként funkcionált. A tényleges hatalmat a választott képviselőkből álló törvényhozás kezébe tették le, megvalósították a törvény előtti egyenlőséget, a közteherviselést, a szólás – és sajtószabadságot. A királytól megtagadták a hatalomból való tényleges részesedését, aki 1791-ben családjával együtt megpróbált megszökni Párizsból, ám felismerték és visszavitték. Ezzel kiéleződött a belpolitikai helyzet, amit tovább fokozott az 1791. aug.27-es osztrák és poroszuralkodó által kiadott pillnitz-i nyilatkozat, mely beavatkozással fenyegetett. Az uralkodó girondiakból álló (köztársasági érzetű-baloldal) álló kormányt nevezett ki, amely 1792.ápr.20-án hadat üzent Ausztrának és Poroszországnak. Az országban folyt az agitáció a törvényhozó gyűlés ellen, a király megvétózta a gyűlés határozatait. 1792. aug. 10.-én a tömegek ismét az utcára vonultak, elfoglalták a Tüilériákat, a király hatalmát felfüggesztették és a Temple börtönbe zárták családjával együtt.
A girondista köztársaság szakasza (1792.aug.10 – 1793. jún.2)

A megalakuló új kormányban, a Végrehajtó Tanácsban és a nemzetgyűlésben a griondisták voltak többségben, míg a párizsi községtanácsot a jakubinusok (Robespierre – Marat –Danton ) irányították. Megalapították a nemzeti konventet, általános választójog alapján, a hadsereghez pedig forradalmi biztosokat küldtek.1792.szept.2.-án a valmy domboknál a francia csapatok megállították a porosz sereget, majd ugyan ezen a napon a nemzeti konvent kikiáltotta a köztársaságot. 1973 jan.-ban elkezdődött a király pere, ahol Capet Lajos-t mint egyszerű állampolgárt halálra ítélték, és 1793.jan.21.-én guillootine kivégezték.
A valmy győzelem után megkezdődött a forradalom keresztes hadjárata, az expanzió. A francia csapatok elfoglalták Savolát, győzelmet arattak Jemppaes –nél, elfoglalták Belgiumot és átkeltek a Rajnán. Válaszul Anglia , Spanyolország, Poroszország, Hollandia, Ausztria és Piemont létrehozták az első koalíciót. A külpolitikai problémák és a belső válság miatt, a konvent ülései egyre viharosabbak lettek. A jakubinusok fontos intézkedéseket sürgettek, ám a girondisták ellenszegültek. Ennek hatására 1793,jún.2.-án fegyveresek körülvették a konventet, megszavazták a griondisták letartóztatását majd többségüket hamarosan kivégezték.
A jakubinus diktatúra szakasza (1793.jún.2- 1794.júl.27.)

Franciaországot minden irányból ellenséges seregek ostromolták, s hamarosan kirobbant a vendée-i parasztfelkelés is. A jakubinusok erre válaszul korlátozták a szabadságjogokat és március 10.-én létrehozták a rendkívüli törvényszéket, és a hatalmat a Közjóléti Bizottság kezébe helyezték. Intézményesítették a terrort, a köztársaság ellenfeleit kivégezték. Nem volt se védelem, se tárgyalás és az ítélet ellen fellebbezni sem lehetett. 1793 júliusában elfogadták a jakubinus alkotmányt, újjászervezték a hadsereget, bevezették a forradalmi időszámítást. Leverték a belső lázadást, és a külső ellenséget a határokon kívülre szorították. A katonai győzelem feleslegessé tette a diktatúrát, a terror azonban tovább folytatódott. Robespierre a szilárd kormányzás érdekében végezni akart a politikai ellenfeleivel, ezért vád alá helyezte és kivégeztette Dantont és társait, de ezzel a lépésével elszigetelődött. 1794. júl.27.-én (thremidor 9.-én)
a konvent vád alá helyezte és alkonyatkor Robespierre-t , 21 társával együtt kivégezték.
A thermidori köztársaság szakasza

Robespierre bukása után kicsúszott a konvent irányítása a jakubinusok kezéből, s az országban megkezdődött a leszámolás a terroristákkal. A polgárság azonban se királyt, se terrort nem akart. Feloszlott a konvent, helyét a kétkamarás törvényhozó testület foglalta el. A külpolitikát a folyamatos hódítások jellemezték, jelszó a természetes határok visszaállítása lett. Mivel 1795-ben Poroszország békét kötött Francia országgal, így a fő ellenség Anglia és Ausztria lett. A polgárság érdekei védelmében a személyi hatalom mögött sorakozott fel, a döntő szó a hadseregé lett. Bonaparte Napóleon 1799. nov. 9.-én (burmaire 18-án) államcsínyt hajtott végre , majd katonáival szétkergette az Ötszázak Tanácsát, és mint első konzul , Franciaország diktátora lett. Franciaország békére vágyott, így Napóleonnak győzelmes békét kellet kötnie Angliával és Ausztriával. 1800-ban Marengónál megverte az osztrák főerőket, és visszahódította Itáliát, ezután 1801-ben Ausztria, majd 1802-ben Anglia elfogadta a francia békét. Napóleon a polgári jogrend felépítését akarta befejezni. Hozzá járult a katolikus egyház ujjászervezéséhez, megszerkesztette a polgári törvénykönyvet (Code Civil, Code Napóleon), majd 1804-ben császárrá koronáztatta magát. Újjászervezte a területi közigazgatást és földhivatalokat, és értékálló pénzt hozott forgalomba.
Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata
(Déclaration des droits de l’homme et du citoyen)
Kiadta a francia Nemzetgyűlés 1789. augusztus 26-án
A francia nép Nemzetgyűlésben összeült képviselői abban a meggyőződésben, hogy a közszerencsétlenségeknek, s a kormányok romlásának egyedül való oka az ember jogainak nem ismerésében, feledésében vagy megvetésében rejtezik, elhatározták, hogy ünnepélyes nyilatkozatban terjesztik elő az ember természetes, elidegeníthetetlen és megszentelt jogait, avégből, hogy a társadalom tagjait ez az állandóan szemük előtt lebegő Nyilatkozat szüntelenül emlékeztesse jogaikra és kötelességeikre, valamint avégből, hogy a törvényhozó és a végrehajtó hatalom cselekedetei, minden politikai intézmény céljával bármely pillanatban összehasonlíthatók lévén, nagyobb tiszteletben részesüljenek, s végül avégből. hogy a polgároknak ezentúl immár egyszerű és kétségbevonhatatlan elveken nyugvó követelései mindenkor az alkotmány s közjólét fenntartását szolgálják.

Következésképp tehát a Nemzetgyűlés a Legfelsőbb Lény jelenlétében és oltalma alatt ezennel elismeri és kinyilatkoztatja az ember és a polgár alább következő jogait.

1. Minden ember szabadnak s jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulhatnak.
2. Minden politikai társulás célja az ember természetes és elévülhetetlen jogainak megőrzése. E jogok: a szabadság, a tulajdon, a biztonság s az elnyomatással szembeni ellenállás.
3. Minden szuverenitás elve természeténél fogva a nemzetben lakozik; sem testület, sem egyén nem gyakorolhat hatalmat, ha (az) nem határozottan tőle ered.
4. A szabadság annyit jelent, hogy mindent szabad, ami másnak nem árt. Az egyes ember természetes jogainak gyakorlása tehát nem ütközhetik más korlátokba, mint azokba, amelyek a társadalom más tagjai számára ugyan-e jogok élvezetét biztosítják; s e korlátokat csakis a törvény határozhatja meg.
5. A törvénynek csak a társadalomra nézve ártalmas dolgok megtiltására van joga. Amit a törvény nem tilt, azt senki nem akadályozhatja meg, s amit a törvény el nem rendel, arra senkit kényszeríteni nem lehet.
6. A törvény a közakarat kifejezése; alkotásában minden polgárnak joga van személyesen vagy képviselői révén közreműködni. A törvény egyformán törvény mindenki számára, akár védelmez, akár büntet. S mivelhogy a törvény előtt minden polgár egyenlő, tehát minden polgár egyformán alkalmazható minden közhivatalra, állásra és méltóságra, erényeik s képességeik különbözőségén kívül egyéb különbséget nem ismerve.
7. Vád alá helyezni, letartóztatni s fogvatartani bárkit is csak a törvény által meghatározott esetekben s a törvény által előírt formák között lehet. Mindenki büntetendő, aki önkényes rendelkezéseket szorgalmaz, kiad, végrehajt vagy végrehajtat. Viszont minden polgárnak, akit a törvény értelmében megidéznek vagy őrizetbe vesznek, haladéktalanul engedelmeskednie kell, s ha ellenállást tanúsít, ezzel bűnösnek vallja magát.
8. A törvény csak szigorúan és nyilvánvalóan szükséges büntetési tételeket állapít meg, s büntetéssel sújtani senkit másként nem lehet, mint a bűncselekmény elkövetése előtt meghozott és kihirdetett, valamint szabályszerűen alkalmazott törvény értelmében.
9. Mindaddig, amíg bűnössé nem nyilvánítják, minden ember ártatlannak vélelmezendő. Ha tehát letartóztatása mégis elkerülhetetlenné válik, a törvénynek szigorúan meg kell torolnia minden olyan keményebb rendszabályt, amelyet a szökés megakadályozásának szükségessége nem indokol.
10. Senkit meggyőződései s vallási nézetei miatt háborgatni nem szabad, feltéve, hogy e meggyőződések s nézetek megnyilvánulása a törvény által megszabott közrendet nem zavarja.
11. A gondolatok és vélemények szabad közlése az emberek egyik legértékesebb joga; ennél fogva minden polgár szabadon szólhat, írhat s nyomtathat ki bármit, felesőséggel tartozván viszont e szabadsággal való visszaéléssel a törvény által meghatározott esetekben.
12. Az ember és a polgár jogainak biztosítása karhatalom fenntartását teszi szükségessé. E karhatalomnak tehát az összesség hasznára kell szolgálnia, nem pedig azoknak külön céljaira, akiknek személyére a karhatalom rábízatik.
13. A karhatalom és a közigazgatás költségeinek fedezésére nélkülözhetetlenül szükséges mindenkinek közös hozzájárulása; s e hozzájárulást, kinek-kinek képessége szerint, a polgárok összessége közte egyenlően kell elosztani.
14. A polgároknak saját személyükben vagy képviselőik útján joguk van a közös hozzájárulás szükségességét megállapítani, s ezt szabadon megszavazni, valamint felhasználását nyomon követni, s meghatározni mennyiségét, alapját, elosztását, behajtását és időtartamát.
15. A társadalomnak joga van a közigazgatás minden tisztviselőjét számadásra vonni.
16. Az olyan társadalomnak, melyből e fogok biztosítékai hiányoznak, s ahol a törvényhozó és végrehajtó hatalom szétválasztását nem hajtották végre, semmiféle alkotmány nincs.
17. Tulajdonától – lévén a tulajdonjog szent és sérthetetlen – senki meg nem fosztható, legfeljebb csak olyan esetekben, amikor ezt a közösség érdekéből fakadó nyilvánvaló, törvényes úton megállapított szükségesség követeli meg – ám ekkor is csak igazságos és előzetes kártalanítás fejében.

9.tétel Az USA kialakulása

A világ nagy része a XVIII. században Európa gyarmata lett. A franciákkal vívott gyarmati háborúból Anglia került ki győztesen.
Az észak-amerikai angol gyarmatok

A XVIII. századra Észak Amerikában, – Kanadától Floridáig – 13 angol gyarmat jött létre. Míg a déli gyarmatok királyi vagy magántulajdonban voltak, az északiak önkormányzattal rendelkező kolóniák. Ide először az Angliában üldözött puritánok települtek, akik I. Károly üldöztetése elől menekültek az 162O-as években (Mayflower), magukkal hozták az önigazgatás és a szabad vélemény nyilvánítás igényét. Északon a farmergazdálkodás vert gyökeret. A farmer tulajdonával szabadon rendelkezett. Délen a néger rabszolgákkal dolgoztató ültetvényes rendszer terjedt el. Megkezdődött azonban az amerikai belső piac kialakulása. Kanadából fenyegető francia “pápista” veszély is szükségessé tette a gyarmatok szövetkezését. Első kezdeményezője BENJAMIN FRANKLIN.
Anglia és a gyarmatok viszonya kiéleződik:

Amerika a XVIII. század vége felé még mezőgazdasági jellegű, de északon ígéretes ipar is kibontakozott. Anglia észak-amerikai kolóniáit nyersanyagtermelő és árufelvevő piacoknak tekintette. Az angol parlament által megszavazott adókat és vámokat az amerikaiak törvénytelennek tekintették, mert a parlamentben nem volt képvise1őjük. Bojkottálták az angol árukat, az adók, illetékek fizetését pedig megtagadták. A kormány meghátrált, és visszavonta a sérelmezett vámokat, de fönntartotta az angol parlament adókivetési jogát. Ezt az elvet hirdette az egyedül meghagyott teavám. Állandósultak a fegyveres összecsapások. 1774. szeptemberében Philadelphiában összeült az amerikai gyarmatok első kongresszusa. III. György angol király kijelentette, hogy az amerikai kormányzat a lázadás állapotában van. 1775. árpilis 19-en Lexingtonnál eldördült az első sortűz. Még ezen a napon Concordnál az összehívott fegyveres farmerek megfutamították az angol katonaságot. Kitört a függetlenségi háború.
Függetlenségi Nyilatkozat

1776. július 4-én a kongresszus elfogadta a Függetlenségi Nyilatkozatot. Megszületett az új
független állam az Amerikai Egyesült Államok. A Függetlenségi Nyilatkozat fogalmazványát Thomas Jefferson, a mozgalom polgári demokratikus szárnyának vezetője készítette. Ennek első fogalmazványa elvetette a rabszolgaságot, és ezt is az angolok bűnei közé sorolta, mert a délen dolgozó ültetvényesek rabszolgákkal dolgoztattak angol piacra. Később ezt a cikkelyt törölték, mert csak így biztosíthatták részvételűket a függetlenségi háborúban. A deklarációt alátámasztó elvek John Locke, angol filozófus tollából származnak. Locke szerint az embereket megilletnek bizonyos istenadta jogok, amelyek elidegeníthetetlenek, vagyis a kormányok nem tagadhatják meg. Tehát a kormány a néptől kapja hatalmát, ha visszaél vele a népnek jogában áll azt leváltani.
A természetjog fogalma:a biztonságos élethez való jog, a tulajdonhoz és a tulajdon védelméhez való jog, a szabadsághoz való jog(a gondolat, a lelkiismeret, a vallás szabadságát jelenti)
Társadalmi szerződés:Az ember a természeti jogainak egy részét(a szabadság és tulajdon)önkéntes szerződésben átruházza az államra. Az így létrehozott társadalmi szerződést a népnek joga van felbontani, tehát az uralkodói hatalom nem istentől ered, hanem megbízás útján keletkezik.
A függetlenségi harc győzelme: Az erőviszonyok az angoloknak kedveztek. Hatalmas seregük, flottájuk és korlátlan pénzügyi hitelük volt angoloknak. Az amerikaiak mindezekben szűkölködtek, és még a lojalistákkal (a királyhoz hü), hazai árulókkal is meg kellett küzdeniük. A patrióták forradalmi serege azonban nagy erkölcsi fölényben volt az angol sereggel szemben. Ügyesen alkalmazták az indiánoktól eltanult szétszórt alakzat taktikáját. A lakosságra mindenütt számíthattak. Bár az angolok bevették New Yorkot, amely a háború végéig a kezükön maradt, mégis az első jelentős győzelmet a felkelők aratták 1777-ben, ahol Saratogánál fegyverletételre kényszeríttették az angolokat. Ezután a győzelem után Franciaország szövetséget kötött az Amerikai Egyesült Államokkal. A szövetséghez később csatlakozott Spanyolország, majd Hollandia is. Az amerikai hadsereg diadalmasan nyomult előre. 1781-ben Yorktown mellett francia segítséggel Washington bekerítette és felszámolta az utolsó harcképes angol hadsereget. 1783-ban a Versailles-ben megkötött békében Anglia kénytelen volt elismerni az Egyesült Államok függetlenségét.
A függetlenségi háború jelentősege és az amerikai alkotmány:
Az amerikai kolóniák sikeres harca egyszerre volt polgári forradalom és függetlenségi háború, amely a kortárs Európa a felvilágosodás eszméinek gyakorlati alkalmazásának értékelt. A függetlenség elnyerése után azonban nyitva maradt a kérdés: a közös intézmények és törvények, valamint az egységes amerikai nemzet. 1787-ben összeült a szövetségi (alkotmányozó) gyűlés, és megalkotta az Egyesült Államok alkotmányát, melyet 1791-ben egészítettek ki. A végrehajtó hatalom a négy évre választott elnök kezében összpontosult. A törvényhozó hatalom a választott képviselők alkotta képviselőházat és a szenátust (együttesen: a kongresszust) illette. Számos biztosíték gondoskodott a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalom szétválasztásáról és egyensúlyáról, a sajtó szabadságát és az egyházak az államtól való elválasztását. A világ legrégibb érvényben lévő alkotmánya kedvező föltételeket teremtett a szabad vállalkozás, a tőkés gazdaság “amerikai” ütemű fejlődése és a polgári demokrácia kibontakozása számára.
Összefoglalva:
Az észak-amerikai angol kolóniák társadalmi fejlődésükben arról a szintről indultak, melyet Anglia addig elért. A gazdasági-társadalmi változások kulcsa a szabad farm és farmer. Anglia gyarmati szerepet szánt Amerikának, korlátozta az ipart és erősítette a feudális elemeket. A függetlenségi harc kivívta az egyéni szabadságjogokat és elhárította az akadályokat a tőkés gazdaság zavartalan fejődése elől: polgári forradalom zajlott le.
Montesquie-ői elvek alapján működnek a következő hatalmak
Törvényhozói hatalom – Szövetségi szint
Két házból áll:
Szenátus : államonként 2 képviselő (felsőház)
Képviselőház: közvetlenül választott képviselők (alsóház)
Végrehajtói hatalom – Szövetségi szint (adminisztrációnak nevezik):
Főnök az ELNÖK(négy évre választják) : Vétó joggal rendelkezik, mely 6 hónapig érvényes, még-egyszer már nem utasíthatja vissza a beadványt. Politikailag a Kongresszus ellenőrzi, de jogilag a Legfelső Bíróság.
Központja Washingtonban van.
4 minisztérium: külügy, hadügy, pénzügy, külker.
Erős elnöki funkció. Több minisztérium van, de a többinél a helyi szinten (állam) erős a döntéshozás.
Bírói hatalom:
1.) Legfelsőbb bíróság, mely 9 főből áll. Amíg el tudja látni a feladatát addig, dolgozik. Leváltják, vagy
Lemond. Ellenőrzi az elnököt és a kongresszust is. Az elnök nevezi ki őket.
2.) Szövetségi bíróság
3.) Hadbíróság
Államonként van törvényhozás. A helyi (szövetségi szinten kívüli) törvényhozás.
Kormányzati szint: Kormányzó az államok szélén, állampolgár választja 4 évente.
Állami bíróság – megyei bíróság – kerületi bíróság.
A bíró a levezető + 12 tagú esküdtszék + vádló és védőügyvéd.
Elnökválasztás: minden 4. év november első hete – elektori választás
Az elektorok az elnökválasztók. Az győz, aki több elektort visz.

AZ USA MEGALAKULÁSA ÉS ALKOTMÁNYA

A győztes háború után a legfontosabb feladat a gyarmatok egymás közti viszonyának rendezése volt. Az 1787.-ben Philadelphiában összegyűlt alapító atyák két elképzelés között kellett hogy válasszanak. A föderalisták (pl. Washington) az erős, gyarmatok feletti központi kormányzatot, ezzel szemben az Anti föderalisták (pl. Jefferson) a gyenge központi kormányzatot és nagyfokú állami szuverenitást pártolták. Sikerült kompromisszumot kötni és szeptemberben megszületett az első modern, a hatalommegosztás elvére épülő, köztársasági alkotmány.
Az alkotmány értelmében az Unió felel a honvédelemért, a külpolitikáért, a pénzügyekért és a külkereskedelemért. A többi terület az egyes államok hatáskörébe tartozik. A Szövetség élén az erős hatalommal rendelkező elnök áll, ő a hadsereg és a milícia parancsnoka, ő nevezi ki a minisztereket, a bírákat, és a magasabb rangú diplomatákat, valamint ő irányítja a külpolitikát. A miniszterek neki felelősek, miniszterelnöki funkció nem létezik. Az elnököt az államok lakói négyévente közvetve, elektorok útján választják. A hagyomány szerint az elnök egyszer újraválasztható. A törvényhozó hatalmat a Szenátusból és a Képviselőházból álló kétházas kongresszus gyakorolja.
A Szenátus élén az alelnök áll, tagjai a szenátorok, akiknek kétharmadát kétévente újraválasztják. A testület kétharmados többség esetén felelősségre vonhatja az elnököt. A Képviselőházba, melynek fő feladata a törvényalkotás, az egyes államok lakosságuk számarányában küldhetnek képviselőket. A két ház által elfogadott törvényjavaslatokat az elnök vagy szentesíti, vagy vétót emel ellenük, de eme jogával csak korlátozottan élhet.
A bírói hatalom a Legfelső Bíróság kezében van, élén az elnök által élethosszig kinevezett főbíró áll.
Fontos megjegyezni, hogy minden államnak saját törvényhozása és kormányzata van. Az alkotmány módosítása kiegészítésekkel történik. Az első tíz, az egyes állampolgárok jogait tartalmazó ún. Bill of Rights már 1791-ben elkészült. Napjainkra a kiegészítések száma 22-re bővült.

17 tétel: A nemzeti szocializmus

Előzmények:
A versaillesi béke német lakta területeket is elcsatolt, Németország gazdaságát megbénító jóvátételt és katonai korlátozást írt elő .
1918-ban a németek vereséget szenvedtek à polgári demokratikus forradalom robbant ki Németországban
november 9-én megbukott a Hohenzollern-dinasztia, II. Vilmos lemond, a szélsőségesek erősek
1919 januárban Berlinben a kommunisták megpróbálják átvenni a hatalmat, de leverik őket, és vezetőit meggyilkolják
Karl Liebknecht
Rosa Luxemburg
Választások à szociáldemokrata-polgári koalíció jön létre
A nemzetgyűlés Weimarban ülésezett à 1919-33: weimari köztársaság
Hibája, hogy sok kispárt van a parlamentben, mert nincs parlamenti küszöb
Megalakul az NSDAP- Nemzetiszocialista Német Munkás párt
Vezetője Adolf Hitler
Az 1923-as müncheni „sörpuccs”-ot leverték, Hitler börtönbe kerül, ahol megírja a Mein Kampf-ot
A náci ideológia forrásai:

Két mozgalom összekapcsolásából alakult ki.

1. Az osztrák pángermánizmus.
2. Antiszemitizmus (=zsidógyűlölet)

Ideológiáját Hitler a Mein Kampf-ban határozta meg, célja: a Versailles-i béke minden korlátozásának felszámolása
Fajelmélet: az emberiséget nem egységes fajnak, hanem magasabb és alacsonyabb rendűnek tekinti Elmélete szerint az élet szüntelen harc, amelyben az erősebb győz, a gyengébb elpusztul (szociáldarvinizmus).
Az élettérért (Lebensraum) minden fajnak egymással harcot kell vívnia.
Fajelmélete szerint vannak magasabb rendű, azaz árja fajok, ezek pl. a germánok. A német nép pedig az uralkodó nép.
Másodrendű rokon népek a dánok, a hollandok.
Alacsonyabb rendű fajok a rabszolganépek (latin népek, szlávok, afrikaiak, ázsiaiak).
Kiirtandó fajok a zsidók és a cigányok.
A zsidóságot tekintette a legalacsonyabb rendű fajnak és ezzel együtt a legveszélyesebbnek is. Azért, mert mindenütt jelen vannak.
Elveti a liberalizmust, a szocializmust és a keresztény vallást. Vallásellenessége abból fakad, hogy a vallás és az egyház egy egységesítő erőt jelent.
Német (Übermensch – felsőbbrendű)
A rokon nyugati germán népek
Segédnépek
Szolganépek (szláv)
Zsidók, cigányok à kiirtandók
Szerinte a zsidók nem vallás, hanem uralkodásra szövetkezett faj
Élettér-elmélet: Németország vissza akarja csatolni a német lakta területeket
Anschluss: Ausztria, majd Európa meghódítása à egy világbirodalom létrehozása Liberalizmus-, és demokráciaellenesség
Szociális demagógia: minden rétegnek helyzete javítását ígéri, nem törődve az ellentétekkel.
Propaganda: (a rendszer népszerűsítéséhez, önmaga éltetéséhez; a vallásgyakorlás korlátozása.)egy ellenség ellen irányul .
Eszközei:Hitler a modern propaganda eszközeit használta, ideológiájának, kampányának. Ezek többek közt a rádió, különböző filmek és a tömegpárt. Mind-mind a társadalom szimpátiájának megszerzését szolgálták.
A nácik ideológiájában mindig jelen voltak az antiszemitizmus, az antibolsevizmus és az antiliberalizmus elemei. Ezek mind-mind eszközei voltak az ellenségkép kialakításának a Harmadik Birodalomban.
Szimbólumok:
Horogkereszt. A szvasztika keresztből alakult ki (indiai nap szimbólum).
Himnusz: 3. strófa.
Köszönésük: -Heil Hitler! (Ave Caesar!).
Hitler hatalomra jutása:
A háború alatt kimerült német hátország lakóit a versailles-i békeszerződésben foglalt jóvátétel összege még nagyobb szegénységbe sújtotta. Emellett súlyos volt az elcsatolt területek (Saar-vidék, Elzász-Lotaringia, Dan-zig, Felső-Szilézia, stb.) és a teljes megaláztatás miatti trauma is Þ visszavágás gondolata Þ azt az erőt támogatják, amelyik ezt próbálja megvalósítani Þ fasiszták népszerűsége (élettér-elmélet).
A gazdaságilag kimerült ország önerőből nem tudott a fejlődés útjára lépni. Ezt segítette a ’23-as Dawes-terv, ami népszövetségi kölcsönökkel próbálta a német (és a K.-Eu.-i) gazdaságot beindítani. A tőkeinjekció hatása nem maradt el: ’24-25-ben megindul a termelés növekedése, ‘29-ig mérs. gazd.-i fejl. figyelhető meg.
Hitler 1924-ben szabadult a börtönből és röviddel ezután újjáalakította pártját, a náci pártot. Hitler, aki végig- harcolta az I.vh.-t, a háború után került kapcsolatba a munkáspárttal, melynek tagja, majd ’21-től vezetője volt. A párt az ő javaslatára vette fel az NSDAP (Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) nevet.
A ’20-as évek közepétől a Weimari köztársaság nyugalmi időszakát élte. Látványos gazdasági fejlődésen ment keresztül az ország, mely a szocialista elméleten alapuló tervszerű mozzanatoknak is köszönhető volt. Németország így bekapcsolódott a modernizáció újabb hullámába. A gazdasági stabilizáció nyugalmat hozott a belpolitikában is. Az erős baloldalt (SDP, KDP) – mely hajlandó volt együttműködni a középpártokból szervezett koalícióval – egy erős jobboldal ellensúlyozott. 1925-ben meghalt Ebert, és a szélsőjobboldali erők Hindenburgot juttatták a birodalmi elnöki székbe. Ekkor érte el első sikerét a Stresemanni külpolitika, mely elismertette Németország egyenjogúságát. Az 1928-as választásokon szintén Stresemann javaslatára helyreállították a szociáldemokrata-polgári koalíciót.
1929-ben elfogadták a Young-tervet, melyben meghatározták a német jóvátételt, amit 1988-ig kellett kifizetniük. Ennek hatására a német belpolitikai feszültté vált.A gazdasági helyzet reménytelensége a politikai egyensúlyt és a törvényes rendet is felborította. Egyre nagyobb teret kaptak a szélsőségek, és rendszeressé váltak a kommunista – SA összecsapások. Ez a zűrzavaros helyzet, kedvező volt a náciknak.
A náci párt az 1932 júliusi választásokon 37,4%-ot szerezett, s így a legerősebb parlamenti páttá váltak. Népszerűségük ilyen arányú növekedéséhez hozzájárult, hogy a társadalom nagy része félt egy baloldali forradalomtól, s ezért inkább a jobboldalt támogatták, valamint az, hogy a nácik radikális válságmegoldó programot dolgoztak ki, ami tetszett a sok millió munkanélkülinek. További támogatottságra tettek szert azzal, hogy 1931-ben sikerült megegyezniük a nagytőkésekkel. A megállapodásban ígéretet tettek, hogy nyíltan harcolnak a kommunisták ellen, és csökkentik a nagytőkével szembeni támadást. Ekkor alakult ki a két tőke fogalma: az egyik az építő árja tőke, a másik pedig a romboló zsidó tőke.
32-ben tehát a nácik megnyerték a választásokat. Ezt megelőzően Hitler harcba szállt a birodalmi elnöki címért, de Hindenburgot választották meg ismét. A birodalmi elnöknek Hitler győztes pártját kellett volna megbíznia a kormányalakítással, ám a parlament nem fogadta el a nácik programját, ezért Hindenburg, Kurt von Schleichner tábornoknak adott megbízást. Ő azonban nem tudott stabil kormányt felállítani, ezért megpróbálta felvenni a kapcsolatot a nácikkal.Hitler viszont csak a kancellári címet lett volna hajlandó elfogadni, ezért Schleichner megpróbálta megosztani a nácikat. Tárgyalásokat kezdett Gregor Strasserral, aki a párt tekintélyes vezetője volt, de Hitlerrel ellenkező, szocialista nézeteket vallott. Hitler, Strasser tárgyalásait árulásnak minősítette, és megfosztotta minden pártbeli tisztségétől. A párt megosztás tehát sikertelenül végződött. Schleicher még rövid ideig próbálta stabilizálni kormányát, de nem sikerült. A kudarc után szükségállapot bevezetését javasolta Hindenburgnak, de ő ezt elutasította, ezért Schleicher lemondott.
A nácik uralma Németországban:
Hindenburg 1933. január 30-án kinevezte kancellárrá Adolf Hitlert, aki koalíciós kormánya élén kezdte meg kancellárságát. Hatalomra jutását követően szinte rögtön új választásokat írt ki, 1933. március 5-re. Célja, hogy a parlamentben megszerezze a ²/₃-os többséget. A szavazás előtt február 27-én kigyulladt a parlament épülete, a Reichstag. A gyújtogatással a nácik a kommunistákat vádolták, s erre hivatkozva a választásokon szerzett 13,3%-os eredményüket megsemmisítették. A 43,9%-os többséget szerző nácik az újonnan megválasztott parlament elé beterjesztették a felhatalmazási törvényjavaslatot, ami biztosította Hitlernek a rendeleti kormányzást. Ezt a képviselők a szociáldemokraták kivételével megszavazták. Megnyílt az út a totális diktatúra felé.
Hitler betiltotta a szociáldemokrata-, majd a polgári pártokat is, és 1933 nyarára egypártrendszert alakított ki. 1933. novemberére újabb szavazást írt ki, melyen már csak a nácik indulhattak, így a szavazatok 92,2%-át szerezték meg. Ezzel megvalósult a náci diktatúra.
A nemzetiszocialista hatalomátvétel után Hitler a párton belüli ellentétek felszámolására koncentrált. A legfőbb problémát Strasser és a Röhm vezette SA jelentette, akik egyre jobban követelték a második forradalom megvalósítását. Röhm ezen kívül az SA-t a hadsereg helyébe akart állítani, ami Hitler legfőbb támaszának számított akkor. A két náci erő között meglehetősen feszültté vált a viszony. Ilyen előzmények után került sor a „hosszú kések éjszakájára”, 1934. június 29-30-án. Ezen az éjszakán Hitler parancsára meggyilkolták az SA vezetőit, köztük Ernst Röhmöt is, valamint Strassert és Schleichert is. Az akciót az újonnan létrehozott náci elitalakulat, a Himler vezette SS (Schutzsaffek = védcsapad) valamint a Gestapo (Geheime Staatspolizei = titkos állami rendőrség) hajtotta végre. Ezzel az SS átvett az SA feladatát, amit a közvélemény örömmel fogadott, hiszen az elhatalmasodott SA egy új forradalommal fenyegetett.
1934 augusztusában meghalt Hindenburg elnök, s ekkor Hitler megszüntette a birodalmi elnöki címet, és mint birodalmi vezér (Führer), magához ragadta az államfői hatalmat.
Az egypólusú hatalom kiépítése:
Németországban ezt követően az erőszakszervek hatalmas teret nyertek. Ilyen volt például az Abwehr, ami a hadseregen belüli biztonsági egysége volt, az SS, vagyis az új rohamosztag (fekete ingesek) az SD: a frakciókat és szervezeteket ellenőrző szolgálat, valamint a Gestapo, az állami titkosrendőrség. Ezek a szervek törvénytelenségek sorát bizonyították rá koholt vádak alapján a rendszer politikai és ideológiai ellenfeleire. Megkezdődött a fasiszta terror. Ekkor hozták létre az első munkatábort, Dachau-ban.
Megszületnek a zsidótörvények, melyek kitiltották a zsidókat a bizalmi állásokból és boltjaikat meg kellett jelölniük. 1938. november 8-ról 9-re virradó éjszaka volt a „kristályéjszaka” („Kristal nacht). Ezen az éjjelen SS alakultatok zsinagógákat és zsidó boltokat vertek szét és gyújtottak fel. A zsidókkal szembeni kegyetlenségek következtében megindult az emigrációs hullám.

16. Magyarország az első világháború után

A Tanácsköztársaság bukása után Peidl Gyula szakszervezeti kormánya visszaállította a polgári demokráciát, de öt nappal később lemondatták, és helyére Friedrich István került. Közben augusztus 4-én a román hadsereg bevonult Budapestre. 1919 novemberétől a tényleges hatalom, így a Nemzeti Hadsereg irányítása Horthy Miklós és szegedi ellenkormány kezében volt. 1919. november 16-án Horthy Miklós bevonult Budapestre. Horthy fegyveres különítményei hatalmuk alá vonták az egész Dunántúlt, kegyetlenül lemészárolták a volt kommunista vezetőket, a fehérterror több mint 1000 áldozatot követelt. Az ellenforradalom győzelme azt jelentette, hogy olyan erők kerültek a hatalomra, akik nemcsak a proletárdiktatúrát, hanem a polgári demokráciát is elutasították.

Az új kormány

A győztes nagyhatalmak szerették volna a magyar helyzetet rendezni, de Magyarországnak 1919 májusa óta nem volt a külföldiek által elismert kormánya. Hosszadalmas tárgyalások után sikerült egy átmeneti koalíciót létrehozni, ennek értelmében Horthy elismerte a megalakítandó polgári kormányt. Ezzel egy időben a románokat kötelezték, hogy vonuljanak ki a Duna-Tisza közéről.
Augusztus 24-én megalakult a Huszár Károly vezette nemzeti koncentrációs kormány, ami magába tömörítette valamennyi jelentős politikai irányzat képviselőit.
1920. januárjában Apponyi György vezetésével elutazott a magyar békeküldöttség Párizsba. A magyar delegáció bemutatta az ún. vörös térképet, mely a térség nemzetiségi viszonyait ábrázolta, de a győztes hatalmak terveiken már nem voltak hajlandóak változtatni.

Választások, az államforma kérdése

1920 januárjában tartott választáson Nagyatádi Szabó István Kisgazdapártja szerezte meg a győzelmet, néhány mandátummal megelőzve a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártját. 1920. február 16-án ült össze az új nemzetgyűlés, melynek első feladata az államforma és az államfői tisztség kérdésének megoldása volt. A köztársaság államformáját nem fogadták el, így maradt a királyság visszaállítása. A király személyét illetően nem tudtak döntést hozni, ezért megállapodtak, hogy az államfői feladatok ellátását a nemzetgyűlés által megválasztott kormányzóra bízzák. Március 1.-én, Horthy Miklóst kormányzóvá választották Magyarország államformája, pedig királynélküli alkotmányos királyság lett.

A trianoni békeszerződés

Az ország külpolitikai elismerése csak akkor valósulhatott meg, ha a magyarok aláírják a békeszerződést. Mivel a magyar delegáció semmiféle változtatást nem tudott elérni, ezért nem maradt más hátra, mint az aláírás. 1920. június 4-én a versailles-i Trianon kastélyban aláírták a békeszerződést.
A béke értelmében Magyarország területe 325 ezer km²-ről (Horvátországgal együtt, nélküle 282 ezer) 93 ezerre (33%) csökkent. A lakosok száma 18,2 millióról 7,6 millióra (36%) változott. Így mintegy 3,3 millió magyar került a határon túlra. Csehszlovákia megkapta Észak-Magyarországot és Kárpátalját. Románia bekebelezhette Erdélyt, valamint a Tiszántúl és a Bánság keleti felét. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megkapta Bácskát, Dél­-Baranyát, a Muraközt és Bánság nyugati felét. Ausztria az Őrvidéket (Burgenland) kapta meg.
Az eredeti tervek szerint Sopron is Ausztriához került volna, de Prónay Pál és Héjjas Iván civil alakulataival megakadályozta, hogy az osztrák csendőrség átvegye a területet. Az olasz diplomácia támogatásával a magyar kormánynak sikerült elérnie, hogy népszavazás döntsön Sopron városának és 6 környező községének hovatartozásáról. A népszavazáson a lakosság 65 %-a a Magyarországhoz tartozás mellett voksolt. Sopron ekkor megkapta a 1eghűségesebb város címet.

A magyar haderőlétszámát 35 ezer főre korlátozták, ezen kívül jóvátételt is kellett fizetni, melynek összegéről később döntöttek.
A békeszerződéssel az ország gazdasági javainak jó része került a szomszédos országok tulajdonába. Az infrastruktúra széttöredezett, nagy múltú történelmi városok szakadtak el hazánktól. Trianon negatív hatása nemcsak újabb háborúba sodorta az országot, hanem mai napig tartó nemzetiségi problémák forrásává is vált.
A szomszédos országok magyarsága
A Párizs környéki békét aláíró országok vállalták, hogy kisebbségvédelmi szerződésekben biztosítják az egyes nemzetiségiek jogait, vagyis teljes jogú állampolgárként ismerik el a nemzetiségieket, s bizonyos kollektív jogokat is adnak nekik.
Trianon következményei:

– területvesztés
– lakosság csökkenése
Megszorítások:

– a magyar haderő létszámát 35000 főre korlátozták
– nem volt légierő
– jóvátételt kellett fizetnünk, mivel az I. Világháborúban a vesztes oldalon álltunk.

Gazdasági következmény:

– népesség vesztés, amely piacvesztéssel is járt, a Kisantant gyakorlatilag elzárta Magyarországot.
– infrastruktúra megváltozása (a külső gyűrű elvesztése, központosított lett a maradék ország vezetése)
– bányák elvesztése — az utódállamok (id. Románia, Szlovákia, stb…) réz, vas, olaj, só, arany, ezüst — kezére kerültek.
– legjobban termő földek — Bácska, Bánát — ezeket mind elvették tőlünk, leginkább Romániához csatolták.
– Kárpát medence szerves összefüggése a központi alfölddel, és a perifériás területek közötti szétszakadás.
– Az utódállamokból túl sokan érkeztek Budapestre — megoldatlan nehézségek, mint pl.:
Lakás, munkahely, energia, stb… Túl nagy lett Budapest súlya Magyarország gazdaságában.
A trianoni békeszerződés tragédia volt a magyar nép életében. Negatív hatásai nem csak egy újabb háborúba sodorták Magyarországot, hanem jelenleg is súlyos nemzetiségi problémák forrásai.

15. Az első világháború jellege, jellemzői

A második ipari forradalom eredményei megteremtették néhány országnak, többek között az Egyesült Államoknak, Németországnak és Japánnak, a gyors fejlődés lehetőségét.
Jelentős mértékben fejlődött az iparuk, a XX. század elejére szűknek bizonyultak nemzeti piacaik, ezért külső piacok megszerzése fontos pontjává vált politikájuknak. A klasszikus gyarmatosítás azonban már lezajlott, nemigen maradt szabad terület az új gyarmatosítók számára, ezért felmerült a világ területi újrafe1osztásának az igénye. Másik oka a világháború kitörésének a Balkánon a nemzeti államok kérdésének megoldatlansága. Utoljára, de nem utolsósorban a német-francia ellentét is hozzájárul a világháború kirobbanásához.

Szövetségi rendszerek

A versengésének eredménye a szövetségi rendszerek kialakulása lett. Először Németország törekvéseit koronázta siker, 1879-ben Bismarck elképzelései szerint megkötötték a kettős szövetséget Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia között. 1882-ben létrejött a hármas szövetség, a központi hatalmak szövetsége Németország az Osztrák-Magyar Monarchia és Olaszország részvételével. 1893-ban kötött szövetséget Oroszország és Franciaország, ezt kiegészítette az Entente Cordiale (antant — szívélyes megegyezés) az angol-francia egyezmény. Oroszország és Anglia 1907-es katonai szövetségével zárult a rendszer. Mindkét szövetségnek vannak erős és gyenge pontjai. A központi hatalmak szövetségének kedvezett az államok földrajzi helyzete, azaz hogy összefüggő terület, így könnyebb a csapatok mozgatása, az élelem- és a fegyverszállítás. Hátránya, hogy ezen országoknak nincsenek gyarmataik, ezért nem rendelkeznek számottevő tartalékkal. Mivel a központi hatalmak Franciaország és Oroszország között helyezkednek el, ezért előreláthatólag többfrontos háborút kell vívniuk. Az antant előnye, hogy óriási gyarmatbirodalommal rendelkezik, ami szinte kimeríthetetlen nyersanyagbázist jelent számukra. A gyarmataik védelme érdekében igen komoly hadiflottát alakítottak ki, ezért tengeren erősebb pozícióba kerülhetnek. Itt a politikai rendszerek szilárdabbak, és nagy pénzügyi tartalékokkal rendelkeznek, mert az Egyesült
Államok Angliát támogatja hitelekkel. Az antant hátránya, hogy területük szétszórtan helyezkedik el, egy nagy erejű, gyors támadással legyőzhetők a szárazföldi hadseregük gyengesége miatt.
A németek 1905-re kidolgozták a Schlieffen-féle haditervüket. Eszerint a németek lerohanják Belgiumot, majd Franciaország ellen indítanak támadást, ahol legyőzik az egyesített angol-francia seregeket. Eközben a Monarchia megtámadja Szerbiát, ezután a két hadsereg egyesül és együttesen vonulnak Oroszország ellen. Az egész támadást negyven napra tervezték, tehát egy villámháborúra készültek fel. A német magabiztosságot fokozta, hogy a központi hatalmak ténylegesen felkészültek a háborúra, viszont az antant csak védekezésre rendezkedett be, de ők is folyamatosan fokozták hadseregeik ütőképességét.

Új típusú hadviselés:

A világháború frontjait egymással szemben húzódó lövészárokrendszerek alkották, ahol állóháború alakult ki.
Megjelentek a nagy tűerejű fegyverek, a géppuska, páncélosok, harckocsi. A háború második felében jelentős szerepet játszottak a repülőgépek, tengeralattjárók bevetése. A harckocsit az új találmány angol fedőneve a tank, az angolok vetették be először. A repülőt kezdetben csak felderítésre használták, majd a fedélzeti gépfegyverekkel légi csatákat vívtak, s bombázták egymás állását.
Miután a rövidnek vélt háború elhúzódott, a győzelem nemcsak a katonák közötti harc kimenetelétől függött, hanem az őket ellátó hátországok teljesítőképességétől is.
A hagyományos gazdálkodást felváltotta a hadigazdálkodás. Ebben a versenyben a gyengébb gazdasággal rendelkezők egyre inkább kimerültek. Az ellátás romlott, az emberek nyomorogtak. Először legkevesebb tartalékkal rendelkező Oroszország omlott össze, majd az Osztrák-Magyar- Monarchiában és Németországban is mutatkoztak jelei.
Nagyhatalmi ellentétek:

Német –francia.

Franciaország jelentős gyarmattartó, gyarmatbirodalmának kiterjesztése és megvédése a cél.
Európában az 1870/71-es francia –porosz háborúban elvesztett kontinentális vezető szerepének visszaszerzése, visszavágás Németországnak (revánspolitika), Elzász-Lotaringia visszaszerzése. Az egyre erősödő Németország komoly veszélyt jelentett a francia gyarmatbirodalomra. Tudta hogy diplomáciai úton nem sikerül az ellentéteket tisztázni, ezért németellenes szövetségi rendszer kialakítását tűzte ki célul.
Németország gyarmatbirodalma kiterjedése korlátozott. Fokozott fejlődő ipara újabb nyersanyagbázist, munkaerőt és piacot igényel. A német vezetés a századfordulón már nyílt birodalomépítő politikát folytatott. Nyilvánvalóbbá vált, hogy előbb-utóbb fegyverbe fog.

Monarchia-Oroszország:

A soknemzetiségű monarchiában a birodalom határain túl nemzetállammal rendelkező nemzetiségek-, mint a románok és a szerbek- már a háború előtt is anyaországaik felé tekintettek. A z orosz politikai propagandának fontos része a pánszlávizmus, a világon élő összes szláv nép egyesítése. A krími háborúban elvesztette hatalmi presztízsét.
Oroszország a balkán felé akart előretörni, ezzel veszélyeztette az Osztrák-Magyar-monarchiát.