Érettségi tételek A Than Károlyban tanuló 11-12.H tanulóinak

11.tétel A reformmozgalom kibontakozása

Gróf Széchenyi István 1791-ben született Bécsben. Apja gróf Széchényi Ferenc, felvilágosult szellemű jozefinista (a Nemzeti Múzeum (1802) és a Nemzeti Könyvtár megalapozása). Anyja gróf Festetich Júlia, aki megalakítja Keszthelyen az első magyar gazdasági főiskolát (Georgikon). István gyermekéveit Nagycenken és Bécsben töltötte. Ezután 22 éves korában katonáskodott, és részt vett – futárként – az 1813-as “népek csatájában” (Lipcse). Ezután eltávolodott a katonai pályától, és elkezdte élni az átlagos ifjú arisztokraták fényűző életét. Ezt a fajta életmódot azonban csömör követte, és Széchenyi felismerte hazája elmaradottságát. Ebben az időben európai körutakra utazott. Főleg Angliát látogatta, ahova barátja, Wesselényi Miklós kísérte el. Itt a lótenyésztés és versenyeztetés, az ipar fejlettsége és a Parlament volt rá nagy hatással. Felismerte továbbá hogy a centrumterületek (=Anglia) fejlettségben messze a perifériák (=Magyarország) előtt jártak. Ekkor fogalmazódott meg életcélja: “Mióta élek kimondhatatlan vágy létezik bennem Magyarország kifejtésére”. Rendkívül lelkesen vetette bele magát a teendőkbe, és még Matternich-el is felvette a kapcsolatot, aki megkedvelte. Széchenyi bízott továbbá Bécs támogatásában is, törekvései azonban nem hoztak sok eredményt. Ezután a 20-as években gyakorlati törekvései váltak meghatározóvá: a lótenyésztéssel és versenyeztetéssel kezdett foglalkozni, ezért megalapította a Nemzeti Lovardát, 1827-ben alapította meg az angol klubok mintájára a Nemzeti Kaszinót, ami a formálódó reformellenzék központjává vált. Hasonló kaszinók alakultak az ország többi városában (pl.: Debrecenben) a 30-as évek legelején.

Hitel: Ezt követően ismét elméleti munkássága lett a meghatározó. 1830. január 28-án megjelent “Hitel” című műve. Ennek előzménye 1828-as hitelkérelme volt. Egy osztrák banktól akart kölcsönt (10000 Ft-ot) felvenni, ám kérelmét elutasították, mondván, hogy nincs kellő biztosítéka. A magyar nemesi birtokokat ugyanis a fiscalitás (a kincstár joga a család kihalása esetén) és az ősiség törvénye (aviticitas) miatt a birtokosok nem adhatták el birtokaikat, a család kihalása után pedig földjük visszaszállt az uralkodóra (Ez 1351-tõl, Nagy Lajos óta így volt). A “Hitelben” Széchenyi a magyar gazdasági és politikai életre koncentrált.
A gazdaság fejlesztése tehát szerinte létkérdés, ugyanis a dekonjunktúra időszaka a magyar nemesség nagy részét fenyegette. A gazdaság tőkés átalakulásához azonban hitelre volt szükség, amit szinte lehetetlenné tett az életben lévő fiscalitás és az ősiség törvénye. Ezeket tehát el kell törölni, és biztosítani kell a nemtelenek birtokvásárlási jogát (Jus proprietatis), melynek eredményeképpen a föld polgári tulajdonná válik. Ezen kívül szorgalmazta a jobbágyfelszabadítást, melynek révén a parasztok felszabadulnak a földesúr gazdasági és személyi fennhatósága alól. Ezt Széchenyi önkéntes örökváltság formájában képzelte el, vagyis a paraszt a földesúr által megállapított összeg egyszeri kifizetésével válthatta volna meg magát. Ezután a paraszt földjének tulajdonosává, vagy bérlőjévé vált volna. A robotot pedig ezután a parasztok a bérmunkával helyettesítették volna. Széchenyi ezeket a reformokat az arisztokrácia vezetésével képzelte el, ehhez azonban növelni kellett a közműveltséget, mivel szerinte egy ország fejlettsége a kiművelt emberfők számától függ. A “Hitel” megbolydította a magyar politikai életet: sokan támogatták, de számos ellenzője is akadt, például a konzervatívok, és a felvilágosult rendi nacionalista irányzatú csoportok. Az ellenzők körébe tartozott például gróf Dessewffy József is. Dessewffy attól félt, hogy a nemesi kiváltságok eltörlése veszélyeztetheti a nemzet stabilitását. Dessewffy a fő problémának a kettős vámrendszert tartotta.

Világ: Széchenyi erre válaszul adta ki “Világ” (itt világosság) című munkáját, melyben részletesebben taglalta nézeteit, főleg a parasztságra nézve. Ezt tragikusan időszerűvé tette az 1831–ben kitört felvidéki parasztfelkelés.

Stádium: 1833-ban látott napvilágot harmadik jelentős műve, a “Stádium”. Ebben végleg rendezi, és pontokba foglalja gondolatait. Kifejti, hogy a reformokat három téren kell elvégezni:

• Gazdasági téren: hitel biztosítása , az ősiség és a fiscalitás eltörlése , a Jus proprietatis bevezetése , az infrastruktúra fejlesztése valamint az ipari szabad verseny biztosítása
• Társadalmi téren: a törvény előtti egyenlőség biztosítása , a törvényes pártvéd kialakítása és a közteherviselés kialakítását akarta elérni, amely a társadalmi jogegyenlőséghez és a feudális viszonyok eltörléséhez vezet.
• Politikai téren: ide sorolható a társadalmi téren tervezett összes újítás, valamint a magyar nyelv ügye , helytartótanács egyedüli irányításának elve és a nyilvánosság biztosítása a törvényhozás minden területén .
  Széchenyi ezeket az újításokat a Habsburg Birodalmon belül képzelte el, irtózott minden elszakadási kísérlettől és radikalizmustól. Ennek arisztokrata származása volt az oka, és az, hogy Széchenyi látta, hogy nincs komoly esélyük a magyaroknak a Habsburgok ellen.
  Gyakorlati tevékenysége:
  Vásárhelyi Pál tervei alapján és Széchenyi kezdeti irányításával valósult meg a Tisza szabályozása. Ezután Széchenyi részt vett még a Duna szabályozásában is és megalapította az első magyar gőzhajózási társaságot (Első Dunagőzhajózási Társaság), ami a Dunán és a Balatonon indult be. Ezen kívül az õ kezdeményezésére létesítettek Óbudánál téli kikötőt, és egy gőzgéppel működő hengermalmot is felépítettek. Szorgalmazta továbbá a magyarországi selyemhernyó tenyésztés elterjesztését, és a takarékpénztárak felállítását.
  Egyik jelentős eredménye a Lánchíd megépíttetése volt, amely William (Thierney) Clark tervei alapján, Adam Clark kivitelezésében készült el (1842 augusztus 24 – 1849. november 21.). A Lánchíd azért is jelentős volt, mert ez ütött először rést a nemesi adómentességen, ugyanis a hídpénzt mindenkinek fizetnie kellett. A hidat 1849-ben Haynau avatta fel.

Széchenyi reform koncepciójára jellemző volt:

• A reformokat az arisztokrácia vezetésével akart bevezetni. Az arisztokraták jó része azonban érzéketlen volt törekvéseivel szemben, hiszen az nekik többet ártott, mint használt.
• Továbbá, Bécs együttműködésével képzelte el a reformokat. Bécs azonban hátráltatta a folyamatot, Széchenyi hite viszont az udvarban ennek ellenére sem rendült meg.
• Evolúciószerű lassú fejlődést képzelt el, ám a jelentkező problémák túlságosan lelassították a reformfolyamatokat. 1840-ben a reformellenzék élére a már radikálisabb Kossuth Lajos állt
  A 30-as években jellemzővé vált a reformmozgalmak kibontakozása, melynek külső és belső okai, feltételei is voltak.
  Külső okok: 1830-ban forradalom tört ki Párizsban, továbbá Lengyelországban és Belgiumban. A Szent Szövetség ennek hatására meggyengült, s így Bécs enyhébb politizálásra kényszerült, s így a hazai politikai erők mozgástere bővült.
  Belső okok: Ezek világítanak rá a reformok szükségességére. Ilyen például Széchenyi “Hitel”-e, amely mozgásba lendítette a hazai politikai közgondolkodást. Egy másik esemény is meghatározó volt, ez pedig az 1830 tavaszán kibontakozott kolerajárvány volt. A betegség ellen nem tudtak hatékonyan védekezni, ezért karanténokat és vesztegzárakat alakítottak ki, valamint Bizmuttal fertőtlenítették a kutakat.
  Probléma: A karanténok és vesztegzárak elzárták a felvidéki szlovák zselléreket az alföldi alakalmi munkalehetőségektől, s így az éhhalál fenyegette őket. Az elégedetlenség másik kiváltója a fertőtlenítőszer szakszerűtlen adagolása volt. A bizmutport ugyanis néhol túladagolták, ami betegségekhez vezetett. Ezt a parasztok úgy értékelték, hogy az urak meg akarják mérgezni a népet, s ezért több megyében is kaszára kaptak az elkeseredett emberek. Ez egy parasztfelkelést eredményezett 1831-ben, ám ezt hamar leverték.
  A nemesség azonban megrémült, hiszen világossá vált előttük, hogy a könnyen befolyásolható parasztságot akár ellenük is tudja fordítani az udvar. A reformok tehát elkerülhetetlenek voltak.
  Széchenyi és Kossuth ellentéte: Széchényit az egész ország tisztelte gyakorlati tevékenységéért, ám õ nem adta fel elképzeléseit, de az idő túllépett rajta. Ennek az elképzelésének Kossuth tevékenysége merőben ellent mondott. Széchenyi a “Kelet népe” című művével indította meg a harcot 1841-ben. Õ igazából Kossuth Béccsel szembeforduló gyors és radikális reformprogramját ellenezte, de csak Kossuth modorát merte támadni, mondva, hogy a szívekhez szól az ész helyett, érzelmeket korbácsol, s így az evolúció helyett revolúciót idéz elő. Kossuth tiszteletteljesen válaszolt az őt ért vádakra 1841-ben a “Felelet a kelet népére” című művével. Fenyegetően szólt továbbá az arisztokráciához, mondva: “Veletek, általatok, ha tetszik; nélkületek, ellenetek, ha kell”. A közvélemény Kossuth programja mellé állt, s így Széchenyi elszigetelődött.

10. tétel A francia polgári forradalom

Előzmények
XIV. Lajos halálát követően a régi rendszer és az abszolutizmus, mint kormányzati forma válságba került. A Napkirály súlyosan eladósodott és a háborús kudarcok következtében tekintélyét vesztett államot hagyott utódaira. XV. Lajos (1715-1774) az állam irányítását, kegyencnőire Mme Pompadour-ra és Mm Dubarry-re hagyta, az őt követő XVI. Lajos (1774-1792), jó szándékú de erélytelen férfi volt, aki csinos de korlátolt feleségének Marie Antoinette-nek szeszélyei és esztelen pazarlása miatt rombolta a királyi udvar tekintélyét. A rosszul kivetett és behajtott adók rendszere a XVIII. század végére megbénította a királyságot. A társadalom jogilag rendekre tagolódott: a papságra, a nemességre, és a közrendűekre ( III. rend). Ez a kiváltságok szerinti felosztás azonban már nem fejezte ki a tényleges gazdasági- társadalmi erőviszonyokat. A nemesség helyzetük javítása érdekében bírálták az uralkodót és a rendi gyűlés összehívását követelték. Rég elfeledet kiváltságok újjáélesztésével is próbálkoztak, amivel maguk ellen hangolták a parasztság, a polgárság és az értelmiség jelentős részét. A nyolcvanas évek közepére egyértelművé vált, hogy az Ancien Régime fennállásának legnagyobb pénzügyi válságával küzd, 1788-ban bekövetkezet az államcsőd

. XVI. Lajos rákényszerült, hogy adózásra kérje a nemességet. A nemesség ellenállt, és százhetvenöt év szünet után kikényszerítette a Rendi Gyűlés összehívását.
A forradalom előkészítő szakasza (1789. május 5.-től 1789 július 14)

Az általános Rendi Gyűlés összehívásának hírére szerte az országban gyűléseket tartottak, röpiratok ezreit írták, amiben követelték az emberi szabadságjogok biztosítását, az adórendszer és az egyházszervezet megreformálását. 1789. május 5-én Versailles-Ben megnyílt a rendi gyűlés. A király kénytelen volt beleegyezni, hogy a harmadik rend annyi képviselők küldhessen a gyűlésbe, mint a két kiváltságos rend együttesen., miután fejenkénti szavazást és együttes ülést követeltek a király feloszlatta a gyűlést és bezárazta a termet. A képviselők válaszul a közeli labdaházba vonultak, ahol alkotmányozó nemzetgyűlésé alakultak át. A király azonban Párizs köré zsoldos katonákból álló csapatokat vont, és július 12-én megtörtént az első összecsapás, majd pedig július 14-én a párizsiak elfoglalták a zsarnokság jelképét a Bastille t. Egész Franciaországban lejátszódót a városok forradalma, teljes volt a létbizonytalanság elkövetkezet a nagy félelem időszaka. Az események hatására augusztus 4-én a kiváltságosok lemondtak előjogaikról, és augusztus 26-án kiadták az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát. XVI. Lajos mindkettőt visszautasította, melynek hatására október 5-én asszonyok menete a fővárosba kényszerítette a királyt, aki ott felesküdött a törvényekre. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés megszüntette a céheket, felszámolta a belső vámokat, bevezették a assignátákat ( utalvány), mely később papírpénzként funkcionált. A tényleges hatalmat a választott képviselőkből álló törvényhozás kezébe tették le, megvalósították a törvény előtti egyenlőséget, a közteherviselést, a szólás – és sajtószabadságot. A királytól megtagadták a hatalomból való tényleges részesedését, aki 1791-ben családjával együtt megpróbált megszökni Párizsból, ám felismerték és visszavitték. Ezzel kiéleződött a belpolitikai helyzet, amit tovább fokozott az 1791. aug.27-es osztrák és poroszuralkodó által kiadott pillnitz-i nyilatkozat, mely beavatkozással fenyegetett. Az uralkodó girondiakból álló (köztársasági érzetű-baloldal) álló kormányt nevezett ki, amely 1792.ápr.20-án hadat üzent Ausztrának és Poroszországnak. Az országban folyt az agitáció a törvényhozó gyűlés ellen, a király megvétózta a gyűlés határozatait. 1792. aug. 10.-én a tömegek ismét az utcára vonultak, elfoglalták a Tüilériákat, a király hatalmát felfüggesztették és a Temple börtönbe zárták családjával együtt.
A girondista köztársaság szakasza (1792.aug.10 – 1793. jún.2)

A megalakuló új kormányban, a Végrehajtó Tanácsban és a nemzetgyűlésben a griondisták voltak többségben, míg a párizsi községtanácsot a jakubinusok (Robespierre – Marat –Danton ) irányították. Megalapították a nemzeti konventet, általános választójog alapján, a hadsereghez pedig forradalmi biztosokat küldtek.1792.szept.2.-án a valmy domboknál a francia csapatok megállították a porosz sereget, majd ugyan ezen a napon a nemzeti konvent kikiáltotta a köztársaságot. 1973 jan.-ban elkezdődött a király pere, ahol Capet Lajos-t mint egyszerű állampolgárt halálra ítélték, és 1793.jan.21.-én guillootine kivégezték.
A valmy győzelem után megkezdődött a forradalom keresztes hadjárata, az expanzió. A francia csapatok elfoglalták Savolát, győzelmet arattak Jemppaes –nél, elfoglalták Belgiumot és átkeltek a Rajnán. Válaszul Anglia , Spanyolország, Poroszország, Hollandia, Ausztria és Piemont létrehozták az első koalíciót. A külpolitikai problémák és a belső válság miatt, a konvent ülései egyre viharosabbak lettek. A jakubinusok fontos intézkedéseket sürgettek, ám a girondisták ellenszegültek. Ennek hatására 1793,jún.2.-án fegyveresek körülvették a konventet, megszavazták a griondisták letartóztatását majd többségüket hamarosan kivégezték.
A jakubinus diktatúra szakasza (1793.jún.2- 1794.júl.27.)

Franciaországot minden irányból ellenséges seregek ostromolták, s hamarosan kirobbant a vendée-i parasztfelkelés is. A jakubinusok erre válaszul korlátozták a szabadságjogokat és március 10.-én létrehozták a rendkívüli törvényszéket, és a hatalmat a Közjóléti Bizottság kezébe helyezték. Intézményesítették a terrort, a köztársaság ellenfeleit kivégezték. Nem volt se védelem, se tárgyalás és az ítélet ellen fellebbezni sem lehetett. 1793 júliusában elfogadták a jakubinus alkotmányt, újjászervezték a hadsereget, bevezették a forradalmi időszámítást. Leverték a belső lázadást, és a külső ellenséget a határokon kívülre szorították. A katonai győzelem feleslegessé tette a diktatúrát, a terror azonban tovább folytatódott. Robespierre a szilárd kormányzás érdekében végezni akart a politikai ellenfeleivel, ezért vád alá helyezte és kivégeztette Dantont és társait, de ezzel a lépésével elszigetelődött. 1794. júl.27.-én (thremidor 9.-én)
a konvent vád alá helyezte és alkonyatkor Robespierre-t , 21 társával együtt kivégezték.
A thermidori köztársaság szakasza

Robespierre bukása után kicsúszott a konvent irányítása a jakubinusok kezéből, s az országban megkezdődött a leszámolás a terroristákkal. A polgárság azonban se királyt, se terrort nem akart. Feloszlott a konvent, helyét a kétkamarás törvényhozó testület foglalta el. A külpolitikát a folyamatos hódítások jellemezték, jelszó a természetes határok visszaállítása lett. Mivel 1795-ben Poroszország békét kötött Francia országgal, így a fő ellenség Anglia és Ausztria lett. A polgárság érdekei védelmében a személyi hatalom mögött sorakozott fel, a döntő szó a hadseregé lett. Bonaparte Napóleon 1799. nov. 9.-én (burmaire 18-án) államcsínyt hajtott végre , majd katonáival szétkergette az Ötszázak Tanácsát, és mint első konzul , Franciaország diktátora lett. Franciaország békére vágyott, így Napóleonnak győzelmes békét kellet kötnie Angliával és Ausztriával. 1800-ban Marengónál megverte az osztrák főerőket, és visszahódította Itáliát, ezután 1801-ben Ausztria, majd 1802-ben Anglia elfogadta a francia békét. Napóleon a polgári jogrend felépítését akarta befejezni. Hozzá járult a katolikus egyház ujjászervezéséhez, megszerkesztette a polgári törvénykönyvet (Code Civil, Code Napóleon), majd 1804-ben császárrá koronáztatta magát. Újjászervezte a területi közigazgatást és földhivatalokat, és értékálló pénzt hozott forgalomba.
Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata
(Déclaration des droits de l’homme et du citoyen)
Kiadta a francia Nemzetgyűlés 1789. augusztus 26-án
A francia nép Nemzetgyűlésben összeült képviselői abban a meggyőződésben, hogy a közszerencsétlenségeknek, s a kormányok romlásának egyedül való oka az ember jogainak nem ismerésében, feledésében vagy megvetésében rejtezik, elhatározták, hogy ünnepélyes nyilatkozatban terjesztik elő az ember természetes, elidegeníthetetlen és megszentelt jogait, avégből, hogy a társadalom tagjait ez az állandóan szemük előtt lebegő Nyilatkozat szüntelenül emlékeztesse jogaikra és kötelességeikre, valamint avégből, hogy a törvényhozó és a végrehajtó hatalom cselekedetei, minden politikai intézmény céljával bármely pillanatban összehasonlíthatók lévén, nagyobb tiszteletben részesüljenek, s végül avégből. hogy a polgároknak ezentúl immár egyszerű és kétségbevonhatatlan elveken nyugvó követelései mindenkor az alkotmány s közjólét fenntartását szolgálják.

Következésképp tehát a Nemzetgyűlés a Legfelsőbb Lény jelenlétében és oltalma alatt ezennel elismeri és kinyilatkoztatja az ember és a polgár alább következő jogait.

1. Minden ember szabadnak s jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulhatnak.
2. Minden politikai társulás célja az ember természetes és elévülhetetlen jogainak megőrzése. E jogok: a szabadság, a tulajdon, a biztonság s az elnyomatással szembeni ellenállás.
3. Minden szuverenitás elve természeténél fogva a nemzetben lakozik; sem testület, sem egyén nem gyakorolhat hatalmat, ha (az) nem határozottan tőle ered.
4. A szabadság annyit jelent, hogy mindent szabad, ami másnak nem árt. Az egyes ember természetes jogainak gyakorlása tehát nem ütközhetik más korlátokba, mint azokba, amelyek a társadalom más tagjai számára ugyan-e jogok élvezetét biztosítják; s e korlátokat csakis a törvény határozhatja meg.
5. A törvénynek csak a társadalomra nézve ártalmas dolgok megtiltására van joga. Amit a törvény nem tilt, azt senki nem akadályozhatja meg, s amit a törvény el nem rendel, arra senkit kényszeríteni nem lehet.
6. A törvény a közakarat kifejezése; alkotásában minden polgárnak joga van személyesen vagy képviselői révén közreműködni. A törvény egyformán törvény mindenki számára, akár védelmez, akár büntet. S mivelhogy a törvény előtt minden polgár egyenlő, tehát minden polgár egyformán alkalmazható minden közhivatalra, állásra és méltóságra, erényeik s képességeik különbözőségén kívül egyéb különbséget nem ismerve.
7. Vád alá helyezni, letartóztatni s fogvatartani bárkit is csak a törvény által meghatározott esetekben s a törvény által előírt formák között lehet. Mindenki büntetendő, aki önkényes rendelkezéseket szorgalmaz, kiad, végrehajt vagy végrehajtat. Viszont minden polgárnak, akit a törvény értelmében megidéznek vagy őrizetbe vesznek, haladéktalanul engedelmeskednie kell, s ha ellenállást tanúsít, ezzel bűnösnek vallja magát.
8. A törvény csak szigorúan és nyilvánvalóan szükséges büntetési tételeket állapít meg, s büntetéssel sújtani senkit másként nem lehet, mint a bűncselekmény elkövetése előtt meghozott és kihirdetett, valamint szabályszerűen alkalmazott törvény értelmében.
9. Mindaddig, amíg bűnössé nem nyilvánítják, minden ember ártatlannak vélelmezendő. Ha tehát letartóztatása mégis elkerülhetetlenné válik, a törvénynek szigorúan meg kell torolnia minden olyan keményebb rendszabályt, amelyet a szökés megakadályozásának szükségessége nem indokol.
10. Senkit meggyőződései s vallási nézetei miatt háborgatni nem szabad, feltéve, hogy e meggyőződések s nézetek megnyilvánulása a törvény által megszabott közrendet nem zavarja.
11. A gondolatok és vélemények szabad közlése az emberek egyik legértékesebb joga; ennél fogva minden polgár szabadon szólhat, írhat s nyomtathat ki bármit, felesőséggel tartozván viszont e szabadsággal való visszaéléssel a törvény által meghatározott esetekben.
12. Az ember és a polgár jogainak biztosítása karhatalom fenntartását teszi szükségessé. E karhatalomnak tehát az összesség hasznára kell szolgálnia, nem pedig azoknak külön céljaira, akiknek személyére a karhatalom rábízatik.
13. A karhatalom és a közigazgatás költségeinek fedezésére nélkülözhetetlenül szükséges mindenkinek közös hozzájárulása; s e hozzájárulást, kinek-kinek képessége szerint, a polgárok összessége közte egyenlően kell elosztani.
14. A polgároknak saját személyükben vagy képviselőik útján joguk van a közös hozzájárulás szükségességét megállapítani, s ezt szabadon megszavazni, valamint felhasználását nyomon követni, s meghatározni mennyiségét, alapját, elosztását, behajtását és időtartamát.
15. A társadalomnak joga van a közigazgatás minden tisztviselőjét számadásra vonni.
16. Az olyan társadalomnak, melyből e fogok biztosítékai hiányoznak, s ahol a törvényhozó és végrehajtó hatalom szétválasztását nem hajtották végre, semmiféle alkotmány nincs.
17. Tulajdonától – lévén a tulajdonjog szent és sérthetetlen – senki meg nem fosztható, legfeljebb csak olyan esetekben, amikor ezt a közösség érdekéből fakadó nyilvánvaló, törvényes úton megállapított szükségesség követeli meg – ám ekkor is csak igazságos és előzetes kártalanítás fejében.

9.tétel Az USA kialakulása

A világ nagy része a XVIII. században Európa gyarmata lett. A franciákkal vívott gyarmati háborúból Anglia került ki győztesen.
Az észak-amerikai angol gyarmatok

A XVIII. századra Észak Amerikában, – Kanadától Floridáig – 13 angol gyarmat jött létre. Míg a déli gyarmatok királyi vagy magántulajdonban voltak, az északiak önkormányzattal rendelkező kolóniák. Ide először az Angliában üldözött puritánok települtek, akik I. Károly üldöztetése elől menekültek az 162O-as években (Mayflower), magukkal hozták az önigazgatás és a szabad vélemény nyilvánítás igényét. Északon a farmergazdálkodás vert gyökeret. A farmer tulajdonával szabadon rendelkezett. Délen a néger rabszolgákkal dolgoztató ültetvényes rendszer terjedt el. Megkezdődött azonban az amerikai belső piac kialakulása. Kanadából fenyegető francia “pápista” veszély is szükségessé tette a gyarmatok szövetkezését. Első kezdeményezője BENJAMIN FRANKLIN.
Anglia és a gyarmatok viszonya kiéleződik:

Amerika a XVIII. század vége felé még mezőgazdasági jellegű, de északon ígéretes ipar is kibontakozott. Anglia észak-amerikai kolóniáit nyersanyagtermelő és árufelvevő piacoknak tekintette. Az angol parlament által megszavazott adókat és vámokat az amerikaiak törvénytelennek tekintették, mert a parlamentben nem volt képvise1őjük. Bojkottálták az angol árukat, az adók, illetékek fizetését pedig megtagadták. A kormány meghátrált, és visszavonta a sérelmezett vámokat, de fönntartotta az angol parlament adókivetési jogát. Ezt az elvet hirdette az egyedül meghagyott teavám. Állandósultak a fegyveres összecsapások. 1774. szeptemberében Philadelphiában összeült az amerikai gyarmatok első kongresszusa. III. György angol király kijelentette, hogy az amerikai kormányzat a lázadás állapotában van. 1775. árpilis 19-en Lexingtonnál eldördült az első sortűz. Még ezen a napon Concordnál az összehívott fegyveres farmerek megfutamították az angol katonaságot. Kitört a függetlenségi háború.
Függetlenségi Nyilatkozat

1776. július 4-én a kongresszus elfogadta a Függetlenségi Nyilatkozatot. Megszületett az új
független állam az Amerikai Egyesült Államok. A Függetlenségi Nyilatkozat fogalmazványát Thomas Jefferson, a mozgalom polgári demokratikus szárnyának vezetője készítette. Ennek első fogalmazványa elvetette a rabszolgaságot, és ezt is az angolok bűnei közé sorolta, mert a délen dolgozó ültetvényesek rabszolgákkal dolgoztattak angol piacra. Később ezt a cikkelyt törölték, mert csak így biztosíthatták részvételűket a függetlenségi háborúban. A deklarációt alátámasztó elvek John Locke, angol filozófus tollából származnak. Locke szerint az embereket megilletnek bizonyos istenadta jogok, amelyek elidegeníthetetlenek, vagyis a kormányok nem tagadhatják meg. Tehát a kormány a néptől kapja hatalmát, ha visszaél vele a népnek jogában áll azt leváltani.
A természetjog fogalma:a biztonságos élethez való jog, a tulajdonhoz és a tulajdon védelméhez való jog, a szabadsághoz való jog(a gondolat, a lelkiismeret, a vallás szabadságát jelenti)
Társadalmi szerződés:Az ember a természeti jogainak egy részét(a szabadság és tulajdon)önkéntes szerződésben átruházza az államra. Az így létrehozott társadalmi szerződést a népnek joga van felbontani, tehát az uralkodói hatalom nem istentől ered, hanem megbízás útján keletkezik.
A függetlenségi harc győzelme: Az erőviszonyok az angoloknak kedveztek. Hatalmas seregük, flottájuk és korlátlan pénzügyi hitelük volt angoloknak. Az amerikaiak mindezekben szűkölködtek, és még a lojalistákkal (a királyhoz hü), hazai árulókkal is meg kellett küzdeniük. A patrióták forradalmi serege azonban nagy erkölcsi fölényben volt az angol sereggel szemben. Ügyesen alkalmazták az indiánoktól eltanult szétszórt alakzat taktikáját. A lakosságra mindenütt számíthattak. Bár az angolok bevették New Yorkot, amely a háború végéig a kezükön maradt, mégis az első jelentős győzelmet a felkelők aratták 1777-ben, ahol Saratogánál fegyverletételre kényszeríttették az angolokat. Ezután a győzelem után Franciaország szövetséget kötött az Amerikai Egyesült Államokkal. A szövetséghez később csatlakozott Spanyolország, majd Hollandia is. Az amerikai hadsereg diadalmasan nyomult előre. 1781-ben Yorktown mellett francia segítséggel Washington bekerítette és felszámolta az utolsó harcképes angol hadsereget. 1783-ban a Versailles-ben megkötött békében Anglia kénytelen volt elismerni az Egyesült Államok függetlenségét.
A függetlenségi háború jelentősege és az amerikai alkotmány:
Az amerikai kolóniák sikeres harca egyszerre volt polgári forradalom és függetlenségi háború, amely a kortárs Európa a felvilágosodás eszméinek gyakorlati alkalmazásának értékelt. A függetlenség elnyerése után azonban nyitva maradt a kérdés: a közös intézmények és törvények, valamint az egységes amerikai nemzet. 1787-ben összeült a szövetségi (alkotmányozó) gyűlés, és megalkotta az Egyesült Államok alkotmányát, melyet 1791-ben egészítettek ki. A végrehajtó hatalom a négy évre választott elnök kezében összpontosult. A törvényhozó hatalom a választott képviselők alkotta képviselőházat és a szenátust (együttesen: a kongresszust) illette. Számos biztosíték gondoskodott a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalom szétválasztásáról és egyensúlyáról, a sajtó szabadságát és az egyházak az államtól való elválasztását. A világ legrégibb érvényben lévő alkotmánya kedvező föltételeket teremtett a szabad vállalkozás, a tőkés gazdaság “amerikai” ütemű fejlődése és a polgári demokrácia kibontakozása számára.
Összefoglalva:
Az észak-amerikai angol kolóniák társadalmi fejlődésükben arról a szintről indultak, melyet Anglia addig elért. A gazdasági-társadalmi változások kulcsa a szabad farm és farmer. Anglia gyarmati szerepet szánt Amerikának, korlátozta az ipart és erősítette a feudális elemeket. A függetlenségi harc kivívta az egyéni szabadságjogokat és elhárította az akadályokat a tőkés gazdaság zavartalan fejődése elől: polgári forradalom zajlott le.
Montesquie-ői elvek alapján működnek a következő hatalmak
Törvényhozói hatalom – Szövetségi szint
Két házból áll:
Szenátus : államonként 2 képviselő (felsőház)
Képviselőház: közvetlenül választott képviselők (alsóház)
Végrehajtói hatalom – Szövetségi szint (adminisztrációnak nevezik):
Főnök az ELNÖK(négy évre választják) : Vétó joggal rendelkezik, mely 6 hónapig érvényes, még-egyszer már nem utasíthatja vissza a beadványt. Politikailag a Kongresszus ellenőrzi, de jogilag a Legfelső Bíróság.
Központja Washingtonban van.
4 minisztérium: külügy, hadügy, pénzügy, külker.
Erős elnöki funkció. Több minisztérium van, de a többinél a helyi szinten (állam) erős a döntéshozás.
Bírói hatalom:
1.) Legfelsőbb bíróság, mely 9 főből áll. Amíg el tudja látni a feladatát addig, dolgozik. Leváltják, vagy
Lemond. Ellenőrzi az elnököt és a kongresszust is. Az elnök nevezi ki őket.
2.) Szövetségi bíróság
3.) Hadbíróság
Államonként van törvényhozás. A helyi (szövetségi szinten kívüli) törvényhozás.
Kormányzati szint: Kormányzó az államok szélén, állampolgár választja 4 évente.
Állami bíróság – megyei bíróság – kerületi bíróság.
A bíró a levezető + 12 tagú esküdtszék + vádló és védőügyvéd.
Elnökválasztás: minden 4. év november első hete – elektori választás
Az elektorok az elnökválasztók. Az győz, aki több elektort visz.

AZ USA MEGALAKULÁSA ÉS ALKOTMÁNYA

A győztes háború után a legfontosabb feladat a gyarmatok egymás közti viszonyának rendezése volt. Az 1787.-ben Philadelphiában összegyűlt alapító atyák két elképzelés között kellett hogy válasszanak. A föderalisták (pl. Washington) az erős, gyarmatok feletti központi kormányzatot, ezzel szemben az Anti föderalisták (pl. Jefferson) a gyenge központi kormányzatot és nagyfokú állami szuverenitást pártolták. Sikerült kompromisszumot kötni és szeptemberben megszületett az első modern, a hatalommegosztás elvére épülő, köztársasági alkotmány.
Az alkotmány értelmében az Unió felel a honvédelemért, a külpolitikáért, a pénzügyekért és a külkereskedelemért. A többi terület az egyes államok hatáskörébe tartozik. A Szövetség élén az erős hatalommal rendelkező elnök áll, ő a hadsereg és a milícia parancsnoka, ő nevezi ki a minisztereket, a bírákat, és a magasabb rangú diplomatákat, valamint ő irányítja a külpolitikát. A miniszterek neki felelősek, miniszterelnöki funkció nem létezik. Az elnököt az államok lakói négyévente közvetve, elektorok útján választják. A hagyomány szerint az elnök egyszer újraválasztható. A törvényhozó hatalmat a Szenátusból és a Képviselőházból álló kétházas kongresszus gyakorolja.
A Szenátus élén az alelnök áll, tagjai a szenátorok, akiknek kétharmadát kétévente újraválasztják. A testület kétharmados többség esetén felelősségre vonhatja az elnököt. A Képviselőházba, melynek fő feladata a törvényalkotás, az egyes államok lakosságuk számarányában küldhetnek képviselőket. A két ház által elfogadott törvényjavaslatokat az elnök vagy szentesíti, vagy vétót emel ellenük, de eme jogával csak korlátozottan élhet.
A bírói hatalom a Legfelső Bíróság kezében van, élén az elnök által élethosszig kinevezett főbíró áll.
Fontos megjegyezni, hogy minden államnak saját törvényhozása és kormányzata van. Az alkotmány módosítása kiegészítésekkel történik. Az első tíz, az egyes állampolgárok jogait tartalmazó ún. Bill of Rights már 1791-ben elkészült. Napjainkra a kiegészítések száma 22-re bővült.

17 tétel: A nemzeti szocializmus

Előzmények:
A versaillesi béke német lakta területeket is elcsatolt, Németország gazdaságát megbénító jóvátételt és katonai korlátozást írt elő .
1918-ban a németek vereséget szenvedtek à polgári demokratikus forradalom robbant ki Németországban
november 9-én megbukott a Hohenzollern-dinasztia, II. Vilmos lemond, a szélsőségesek erősek
1919 januárban Berlinben a kommunisták megpróbálják átvenni a hatalmat, de leverik őket, és vezetőit meggyilkolják
Karl Liebknecht
Rosa Luxemburg
Választások à szociáldemokrata-polgári koalíció jön létre
A nemzetgyűlés Weimarban ülésezett à 1919-33: weimari köztársaság
Hibája, hogy sok kispárt van a parlamentben, mert nincs parlamenti küszöb
Megalakul az NSDAP- Nemzetiszocialista Német Munkás párt
Vezetője Adolf Hitler
Az 1923-as müncheni „sörpuccs”-ot leverték, Hitler börtönbe kerül, ahol megírja a Mein Kampf-ot
A náci ideológia forrásai:

Két mozgalom összekapcsolásából alakult ki.

1. Az osztrák pángermánizmus.
2. Antiszemitizmus (=zsidógyűlölet)

Ideológiáját Hitler a Mein Kampf-ban határozta meg, célja: a Versailles-i béke minden korlátozásának felszámolása
Fajelmélet: az emberiséget nem egységes fajnak, hanem magasabb és alacsonyabb rendűnek tekinti Elmélete szerint az élet szüntelen harc, amelyben az erősebb győz, a gyengébb elpusztul (szociáldarvinizmus).
Az élettérért (Lebensraum) minden fajnak egymással harcot kell vívnia.
Fajelmélete szerint vannak magasabb rendű, azaz árja fajok, ezek pl. a germánok. A német nép pedig az uralkodó nép.
Másodrendű rokon népek a dánok, a hollandok.
Alacsonyabb rendű fajok a rabszolganépek (latin népek, szlávok, afrikaiak, ázsiaiak).
Kiirtandó fajok a zsidók és a cigányok.
A zsidóságot tekintette a legalacsonyabb rendű fajnak és ezzel együtt a legveszélyesebbnek is. Azért, mert mindenütt jelen vannak.
Elveti a liberalizmust, a szocializmust és a keresztény vallást. Vallásellenessége abból fakad, hogy a vallás és az egyház egy egységesítő erőt jelent.
Német (Übermensch – felsőbbrendű)
A rokon nyugati germán népek
Segédnépek
Szolganépek (szláv)
Zsidók, cigányok à kiirtandók
Szerinte a zsidók nem vallás, hanem uralkodásra szövetkezett faj
Élettér-elmélet: Németország vissza akarja csatolni a német lakta területeket
Anschluss: Ausztria, majd Európa meghódítása à egy világbirodalom létrehozása Liberalizmus-, és demokráciaellenesség
Szociális demagógia: minden rétegnek helyzete javítását ígéri, nem törődve az ellentétekkel.
Propaganda: (a rendszer népszerűsítéséhez, önmaga éltetéséhez; a vallásgyakorlás korlátozása.)egy ellenség ellen irányul .
Eszközei:Hitler a modern propaganda eszközeit használta, ideológiájának, kampányának. Ezek többek közt a rádió, különböző filmek és a tömegpárt. Mind-mind a társadalom szimpátiájának megszerzését szolgálták.
A nácik ideológiájában mindig jelen voltak az antiszemitizmus, az antibolsevizmus és az antiliberalizmus elemei. Ezek mind-mind eszközei voltak az ellenségkép kialakításának a Harmadik Birodalomban.
Szimbólumok:
Horogkereszt. A szvasztika keresztből alakult ki (indiai nap szimbólum).
Himnusz: 3. strófa.
Köszönésük: -Heil Hitler! (Ave Caesar!).
Hitler hatalomra jutása:
A háború alatt kimerült német hátország lakóit a versailles-i békeszerződésben foglalt jóvátétel összege még nagyobb szegénységbe sújtotta. Emellett súlyos volt az elcsatolt területek (Saar-vidék, Elzász-Lotaringia, Dan-zig, Felső-Szilézia, stb.) és a teljes megaláztatás miatti trauma is Þ visszavágás gondolata Þ azt az erőt támogatják, amelyik ezt próbálja megvalósítani Þ fasiszták népszerűsége (élettér-elmélet).
A gazdaságilag kimerült ország önerőből nem tudott a fejlődés útjára lépni. Ezt segítette a ’23-as Dawes-terv, ami népszövetségi kölcsönökkel próbálta a német (és a K.-Eu.-i) gazdaságot beindítani. A tőkeinjekció hatása nem maradt el: ’24-25-ben megindul a termelés növekedése, ‘29-ig mérs. gazd.-i fejl. figyelhető meg.
Hitler 1924-ben szabadult a börtönből és röviddel ezután újjáalakította pártját, a náci pártot. Hitler, aki végig- harcolta az I.vh.-t, a háború után került kapcsolatba a munkáspárttal, melynek tagja, majd ’21-től vezetője volt. A párt az ő javaslatára vette fel az NSDAP (Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) nevet.
A ’20-as évek közepétől a Weimari köztársaság nyugalmi időszakát élte. Látványos gazdasági fejlődésen ment keresztül az ország, mely a szocialista elméleten alapuló tervszerű mozzanatoknak is köszönhető volt. Németország így bekapcsolódott a modernizáció újabb hullámába. A gazdasági stabilizáció nyugalmat hozott a belpolitikában is. Az erős baloldalt (SDP, KDP) – mely hajlandó volt együttműködni a középpártokból szervezett koalícióval – egy erős jobboldal ellensúlyozott. 1925-ben meghalt Ebert, és a szélsőjobboldali erők Hindenburgot juttatták a birodalmi elnöki székbe. Ekkor érte el első sikerét a Stresemanni külpolitika, mely elismertette Németország egyenjogúságát. Az 1928-as választásokon szintén Stresemann javaslatára helyreállították a szociáldemokrata-polgári koalíciót.
1929-ben elfogadták a Young-tervet, melyben meghatározták a német jóvátételt, amit 1988-ig kellett kifizetniük. Ennek hatására a német belpolitikai feszültté vált.A gazdasági helyzet reménytelensége a politikai egyensúlyt és a törvényes rendet is felborította. Egyre nagyobb teret kaptak a szélsőségek, és rendszeressé váltak a kommunista – SA összecsapások. Ez a zűrzavaros helyzet, kedvező volt a náciknak.
A náci párt az 1932 júliusi választásokon 37,4%-ot szerezett, s így a legerősebb parlamenti páttá váltak. Népszerűségük ilyen arányú növekedéséhez hozzájárult, hogy a társadalom nagy része félt egy baloldali forradalomtól, s ezért inkább a jobboldalt támogatták, valamint az, hogy a nácik radikális válságmegoldó programot dolgoztak ki, ami tetszett a sok millió munkanélkülinek. További támogatottságra tettek szert azzal, hogy 1931-ben sikerült megegyezniük a nagytőkésekkel. A megállapodásban ígéretet tettek, hogy nyíltan harcolnak a kommunisták ellen, és csökkentik a nagytőkével szembeni támadást. Ekkor alakult ki a két tőke fogalma: az egyik az építő árja tőke, a másik pedig a romboló zsidó tőke.
32-ben tehát a nácik megnyerték a választásokat. Ezt megelőzően Hitler harcba szállt a birodalmi elnöki címért, de Hindenburgot választották meg ismét. A birodalmi elnöknek Hitler győztes pártját kellett volna megbíznia a kormányalakítással, ám a parlament nem fogadta el a nácik programját, ezért Hindenburg, Kurt von Schleichner tábornoknak adott megbízást. Ő azonban nem tudott stabil kormányt felállítani, ezért megpróbálta felvenni a kapcsolatot a nácikkal.Hitler viszont csak a kancellári címet lett volna hajlandó elfogadni, ezért Schleichner megpróbálta megosztani a nácikat. Tárgyalásokat kezdett Gregor Strasserral, aki a párt tekintélyes vezetője volt, de Hitlerrel ellenkező, szocialista nézeteket vallott. Hitler, Strasser tárgyalásait árulásnak minősítette, és megfosztotta minden pártbeli tisztségétől. A párt megosztás tehát sikertelenül végződött. Schleicher még rövid ideig próbálta stabilizálni kormányát, de nem sikerült. A kudarc után szükségállapot bevezetését javasolta Hindenburgnak, de ő ezt elutasította, ezért Schleicher lemondott.
A nácik uralma Németországban:
Hindenburg 1933. január 30-án kinevezte kancellárrá Adolf Hitlert, aki koalíciós kormánya élén kezdte meg kancellárságát. Hatalomra jutását követően szinte rögtön új választásokat írt ki, 1933. március 5-re. Célja, hogy a parlamentben megszerezze a ²/₃-os többséget. A szavazás előtt február 27-én kigyulladt a parlament épülete, a Reichstag. A gyújtogatással a nácik a kommunistákat vádolták, s erre hivatkozva a választásokon szerzett 13,3%-os eredményüket megsemmisítették. A 43,9%-os többséget szerző nácik az újonnan megválasztott parlament elé beterjesztették a felhatalmazási törvényjavaslatot, ami biztosította Hitlernek a rendeleti kormányzást. Ezt a képviselők a szociáldemokraták kivételével megszavazták. Megnyílt az út a totális diktatúra felé.
Hitler betiltotta a szociáldemokrata-, majd a polgári pártokat is, és 1933 nyarára egypártrendszert alakított ki. 1933. novemberére újabb szavazást írt ki, melyen már csak a nácik indulhattak, így a szavazatok 92,2%-át szerezték meg. Ezzel megvalósult a náci diktatúra.
A nemzetiszocialista hatalomátvétel után Hitler a párton belüli ellentétek felszámolására koncentrált. A legfőbb problémát Strasser és a Röhm vezette SA jelentette, akik egyre jobban követelték a második forradalom megvalósítását. Röhm ezen kívül az SA-t a hadsereg helyébe akart állítani, ami Hitler legfőbb támaszának számított akkor. A két náci erő között meglehetősen feszültté vált a viszony. Ilyen előzmények után került sor a „hosszú kések éjszakájára”, 1934. június 29-30-án. Ezen az éjszakán Hitler parancsára meggyilkolták az SA vezetőit, köztük Ernst Röhmöt is, valamint Strassert és Schleichert is. Az akciót az újonnan létrehozott náci elitalakulat, a Himler vezette SS (Schutzsaffek = védcsapad) valamint a Gestapo (Geheime Staatspolizei = titkos állami rendőrség) hajtotta végre. Ezzel az SS átvett az SA feladatát, amit a közvélemény örömmel fogadott, hiszen az elhatalmasodott SA egy új forradalommal fenyegetett.
1934 augusztusában meghalt Hindenburg elnök, s ekkor Hitler megszüntette a birodalmi elnöki címet, és mint birodalmi vezér (Führer), magához ragadta az államfői hatalmat.
Az egypólusú hatalom kiépítése:
Németországban ezt követően az erőszakszervek hatalmas teret nyertek. Ilyen volt például az Abwehr, ami a hadseregen belüli biztonsági egysége volt, az SS, vagyis az új rohamosztag (fekete ingesek) az SD: a frakciókat és szervezeteket ellenőrző szolgálat, valamint a Gestapo, az állami titkosrendőrség. Ezek a szervek törvénytelenségek sorát bizonyították rá koholt vádak alapján a rendszer politikai és ideológiai ellenfeleire. Megkezdődött a fasiszta terror. Ekkor hozták létre az első munkatábort, Dachau-ban.
Megszületnek a zsidótörvények, melyek kitiltották a zsidókat a bizalmi állásokból és boltjaikat meg kellett jelölniük. 1938. november 8-ról 9-re virradó éjszaka volt a „kristályéjszaka” („Kristal nacht). Ezen az éjjelen SS alakultatok zsinagógákat és zsidó boltokat vertek szét és gyújtottak fel. A zsidókkal szembeni kegyetlenségek következtében megindult az emigrációs hullám.

16. Magyarország az első világháború után

A Tanácsköztársaság bukása után Peidl Gyula szakszervezeti kormánya visszaállította a polgári demokráciát, de öt nappal később lemondatták, és helyére Friedrich István került. Közben augusztus 4-én a román hadsereg bevonult Budapestre. 1919 novemberétől a tényleges hatalom, így a Nemzeti Hadsereg irányítása Horthy Miklós és szegedi ellenkormány kezében volt. 1919. november 16-án Horthy Miklós bevonult Budapestre. Horthy fegyveres különítményei hatalmuk alá vonták az egész Dunántúlt, kegyetlenül lemészárolták a volt kommunista vezetőket, a fehérterror több mint 1000 áldozatot követelt. Az ellenforradalom győzelme azt jelentette, hogy olyan erők kerültek a hatalomra, akik nemcsak a proletárdiktatúrát, hanem a polgári demokráciát is elutasították.

Az új kormány

A győztes nagyhatalmak szerették volna a magyar helyzetet rendezni, de Magyarországnak 1919 májusa óta nem volt a külföldiek által elismert kormánya. Hosszadalmas tárgyalások után sikerült egy átmeneti koalíciót létrehozni, ennek értelmében Horthy elismerte a megalakítandó polgári kormányt. Ezzel egy időben a románokat kötelezték, hogy vonuljanak ki a Duna-Tisza közéről.
Augusztus 24-én megalakult a Huszár Károly vezette nemzeti koncentrációs kormány, ami magába tömörítette valamennyi jelentős politikai irányzat képviselőit.
1920. januárjában Apponyi György vezetésével elutazott a magyar békeküldöttség Párizsba. A magyar delegáció bemutatta az ún. vörös térképet, mely a térség nemzetiségi viszonyait ábrázolta, de a győztes hatalmak terveiken már nem voltak hajlandóak változtatni.

Választások, az államforma kérdése

1920 januárjában tartott választáson Nagyatádi Szabó István Kisgazdapártja szerezte meg a győzelmet, néhány mandátummal megelőzve a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártját. 1920. február 16-án ült össze az új nemzetgyűlés, melynek első feladata az államforma és az államfői tisztség kérdésének megoldása volt. A köztársaság államformáját nem fogadták el, így maradt a királyság visszaállítása. A király személyét illetően nem tudtak döntést hozni, ezért megállapodtak, hogy az államfői feladatok ellátását a nemzetgyűlés által megválasztott kormányzóra bízzák. Március 1.-én, Horthy Miklóst kormányzóvá választották Magyarország államformája, pedig királynélküli alkotmányos királyság lett.

A trianoni békeszerződés

Az ország külpolitikai elismerése csak akkor valósulhatott meg, ha a magyarok aláírják a békeszerződést. Mivel a magyar delegáció semmiféle változtatást nem tudott elérni, ezért nem maradt más hátra, mint az aláírás. 1920. június 4-én a versailles-i Trianon kastélyban aláírták a békeszerződést.
A béke értelmében Magyarország területe 325 ezer km²-ről (Horvátországgal együtt, nélküle 282 ezer) 93 ezerre (33%) csökkent. A lakosok száma 18,2 millióról 7,6 millióra (36%) változott. Így mintegy 3,3 millió magyar került a határon túlra. Csehszlovákia megkapta Észak-Magyarországot és Kárpátalját. Románia bekebelezhette Erdélyt, valamint a Tiszántúl és a Bánság keleti felét. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megkapta Bácskát, Dél­-Baranyát, a Muraközt és Bánság nyugati felét. Ausztria az Őrvidéket (Burgenland) kapta meg.
Az eredeti tervek szerint Sopron is Ausztriához került volna, de Prónay Pál és Héjjas Iván civil alakulataival megakadályozta, hogy az osztrák csendőrség átvegye a területet. Az olasz diplomácia támogatásával a magyar kormánynak sikerült elérnie, hogy népszavazás döntsön Sopron városának és 6 környező községének hovatartozásáról. A népszavazáson a lakosság 65 %-a a Magyarországhoz tartozás mellett voksolt. Sopron ekkor megkapta a 1eghűségesebb város címet.

A magyar haderőlétszámát 35 ezer főre korlátozták, ezen kívül jóvátételt is kellett fizetni, melynek összegéről később döntöttek.
A békeszerződéssel az ország gazdasági javainak jó része került a szomszédos országok tulajdonába. Az infrastruktúra széttöredezett, nagy múltú történelmi városok szakadtak el hazánktól. Trianon negatív hatása nemcsak újabb háborúba sodorta az országot, hanem mai napig tartó nemzetiségi problémák forrásává is vált.
A szomszédos országok magyarsága
A Párizs környéki békét aláíró országok vállalták, hogy kisebbségvédelmi szerződésekben biztosítják az egyes nemzetiségiek jogait, vagyis teljes jogú állampolgárként ismerik el a nemzetiségieket, s bizonyos kollektív jogokat is adnak nekik.
Trianon következményei:

– területvesztés
– lakosság csökkenése
Megszorítások:

– a magyar haderő létszámát 35000 főre korlátozták
– nem volt légierő
– jóvátételt kellett fizetnünk, mivel az I. Világháborúban a vesztes oldalon álltunk.

Gazdasági következmény:

– népesség vesztés, amely piacvesztéssel is járt, a Kisantant gyakorlatilag elzárta Magyarországot.
– infrastruktúra megváltozása (a külső gyűrű elvesztése, központosított lett a maradék ország vezetése)
– bányák elvesztése — az utódállamok (id. Románia, Szlovákia, stb…) réz, vas, olaj, só, arany, ezüst — kezére kerültek.
– legjobban termő földek — Bácska, Bánát — ezeket mind elvették tőlünk, leginkább Romániához csatolták.
– Kárpát medence szerves összefüggése a központi alfölddel, és a perifériás területek közötti szétszakadás.
– Az utódállamokból túl sokan érkeztek Budapestre — megoldatlan nehézségek, mint pl.:
Lakás, munkahely, energia, stb… Túl nagy lett Budapest súlya Magyarország gazdaságában.
A trianoni békeszerződés tragédia volt a magyar nép életében. Negatív hatásai nem csak egy újabb háborúba sodorták Magyarországot, hanem jelenleg is súlyos nemzetiségi problémák forrásai.

15. Az első világháború jellege, jellemzői

A második ipari forradalom eredményei megteremtették néhány országnak, többek között az Egyesült Államoknak, Németországnak és Japánnak, a gyors fejlődés lehetőségét.
Jelentős mértékben fejlődött az iparuk, a XX. század elejére szűknek bizonyultak nemzeti piacaik, ezért külső piacok megszerzése fontos pontjává vált politikájuknak. A klasszikus gyarmatosítás azonban már lezajlott, nemigen maradt szabad terület az új gyarmatosítók számára, ezért felmerült a világ területi újrafe1osztásának az igénye. Másik oka a világháború kitörésének a Balkánon a nemzeti államok kérdésének megoldatlansága. Utoljára, de nem utolsósorban a német-francia ellentét is hozzájárul a világháború kirobbanásához.

Szövetségi rendszerek

A versengésének eredménye a szövetségi rendszerek kialakulása lett. Először Németország törekvéseit koronázta siker, 1879-ben Bismarck elképzelései szerint megkötötték a kettős szövetséget Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia között. 1882-ben létrejött a hármas szövetség, a központi hatalmak szövetsége Németország az Osztrák-Magyar Monarchia és Olaszország részvételével. 1893-ban kötött szövetséget Oroszország és Franciaország, ezt kiegészítette az Entente Cordiale (antant — szívélyes megegyezés) az angol-francia egyezmény. Oroszország és Anglia 1907-es katonai szövetségével zárult a rendszer. Mindkét szövetségnek vannak erős és gyenge pontjai. A központi hatalmak szövetségének kedvezett az államok földrajzi helyzete, azaz hogy összefüggő terület, így könnyebb a csapatok mozgatása, az élelem- és a fegyverszállítás. Hátránya, hogy ezen országoknak nincsenek gyarmataik, ezért nem rendelkeznek számottevő tartalékkal. Mivel a központi hatalmak Franciaország és Oroszország között helyezkednek el, ezért előreláthatólag többfrontos háborút kell vívniuk. Az antant előnye, hogy óriási gyarmatbirodalommal rendelkezik, ami szinte kimeríthetetlen nyersanyagbázist jelent számukra. A gyarmataik védelme érdekében igen komoly hadiflottát alakítottak ki, ezért tengeren erősebb pozícióba kerülhetnek. Itt a politikai rendszerek szilárdabbak, és nagy pénzügyi tartalékokkal rendelkeznek, mert az Egyesült
Államok Angliát támogatja hitelekkel. Az antant hátránya, hogy területük szétszórtan helyezkedik el, egy nagy erejű, gyors támadással legyőzhetők a szárazföldi hadseregük gyengesége miatt.
A németek 1905-re kidolgozták a Schlieffen-féle haditervüket. Eszerint a németek lerohanják Belgiumot, majd Franciaország ellen indítanak támadást, ahol legyőzik az egyesített angol-francia seregeket. Eközben a Monarchia megtámadja Szerbiát, ezután a két hadsereg egyesül és együttesen vonulnak Oroszország ellen. Az egész támadást negyven napra tervezték, tehát egy villámháborúra készültek fel. A német magabiztosságot fokozta, hogy a központi hatalmak ténylegesen felkészültek a háborúra, viszont az antant csak védekezésre rendezkedett be, de ők is folyamatosan fokozták hadseregeik ütőképességét.

Új típusú hadviselés:

A világháború frontjait egymással szemben húzódó lövészárokrendszerek alkották, ahol állóháború alakult ki.
Megjelentek a nagy tűerejű fegyverek, a géppuska, páncélosok, harckocsi. A háború második felében jelentős szerepet játszottak a repülőgépek, tengeralattjárók bevetése. A harckocsit az új találmány angol fedőneve a tank, az angolok vetették be először. A repülőt kezdetben csak felderítésre használták, majd a fedélzeti gépfegyverekkel légi csatákat vívtak, s bombázták egymás állását.
Miután a rövidnek vélt háború elhúzódott, a győzelem nemcsak a katonák közötti harc kimenetelétől függött, hanem az őket ellátó hátországok teljesítőképességétől is.
A hagyományos gazdálkodást felváltotta a hadigazdálkodás. Ebben a versenyben a gyengébb gazdasággal rendelkezők egyre inkább kimerültek. Az ellátás romlott, az emberek nyomorogtak. Először legkevesebb tartalékkal rendelkező Oroszország omlott össze, majd az Osztrák-Magyar- Monarchiában és Németországban is mutatkoztak jelei.
Nagyhatalmi ellentétek:

Német –francia.

Franciaország jelentős gyarmattartó, gyarmatbirodalmának kiterjesztése és megvédése a cél.
Európában az 1870/71-es francia –porosz háborúban elvesztett kontinentális vezető szerepének visszaszerzése, visszavágás Németországnak (revánspolitika), Elzász-Lotaringia visszaszerzése. Az egyre erősödő Németország komoly veszélyt jelentett a francia gyarmatbirodalomra. Tudta hogy diplomáciai úton nem sikerül az ellentéteket tisztázni, ezért németellenes szövetségi rendszer kialakítását tűzte ki célul.
Németország gyarmatbirodalma kiterjedése korlátozott. Fokozott fejlődő ipara újabb nyersanyagbázist, munkaerőt és piacot igényel. A német vezetés a századfordulón már nyílt birodalomépítő politikát folytatott. Nyilvánvalóbbá vált, hogy előbb-utóbb fegyverbe fog.

Monarchia-Oroszország:

A soknemzetiségű monarchiában a birodalom határain túl nemzetállammal rendelkező nemzetiségek-, mint a románok és a szerbek- már a háború előtt is anyaországaik felé tekintettek. A z orosz politikai propagandának fontos része a pánszlávizmus, a világon élő összes szláv nép egyesítése. A krími háborúban elvesztette hatalmi presztízsét.
Oroszország a balkán felé akart előretörni, ezzel veszélyeztette az Osztrák-Magyar-monarchiát.