Érettségi tételek A Than Károlyban tanuló 11-12.H tanulóinak

2010. április 15. csütörtök

19 tétel Magyarország a második világháborúban

Filed under: Történelem — dolfi6 @ 11:09

19 tétel Magyarország a második világháborúban

Kronológia:

  • 1920: numerus clausus (zárt szám).
  • Első zsidótörvény (Imrédy alatt fogadták el; 1938): vallási alapon határozza meg, hogy ki zsidó; a sajtó, a színház, a film területén 1949 végéig, a kereskedelemben és az iparban 5 év alatt 20%-ra kellett leszorítani a zsidók arányát.
  • Második zsidótörvény (Teleki idején fogadták el; 1939): harmadíziglen kell igazolni, hogy valaki zsidó vagy sem, szabadfoglalkozású pályákon: max. 6%, ipar, kereskedelem: max. 12%, a zsidó finánctőkére is csapást akart mérni.
  • 1941 végén elfogadták a harmadik zsidótörvényt, megteltek az internálótáborok és megkezdték a munkaszolgálatos egységek szervezését. A zsidó – ’nem zsidó’ házasságot és nemi kapcsolatot is megtiltja; fajgyalázásnak titulálja.
  • 1943 ’IV’. Földjük sem lehet.

Mindez történik 1920 és 1944 között csonka Magyarország területén, de hatással van a magyarlakta területek összességére is; fontos az 1938-as megnagyobbított Magyarország is. A Tanácsköztársaság „dicsőséges 131 nap”-ja után (1919. március 21.-július 31.) erős zsidóellenes hangulat uralkodott az országban köszönhetően a vörös terror ésszerűtlen intézkedéseinek. 1919. május-júniusában a „monitor-lázadás” és a paraszt felkelések vetítették előre a későbbi választ a szélsőbal csapásra.
Az 1920-as békeszerződések után Teleki Pált kérte fel Horthy Miklós kormányalakításra. Az új kormány első intézkedései között szerepelt egy, az értelmiségi túlképzés csökkentését célzó törvény, a numerus clausus, amibe a nemzetgyűlés jobb- és szélsőjobboldali kisebbsége nemzetiségi megszorításokat erőszakolt. A törvény előírta, hogy a felsőoktatási intézményekbe az országban élő „népfajok és nemzetségek” országos arányszámuknak megfelelően kerüljenek felvételre. Ez a törvény mindenekelőtt a zsidó származású magyarokat juttatta hátrányos helyzetbe: célja a zsidók visszaszorítása a magyar értelmiségi rétegből a Szegedi gondolat jegyében. Az elkövetkező évek a Bethleni konszolidáció jegyében teltek: a magyarországi általános igény a politikában az I. világháború után elvesztett területek visszaszerzése volt. Az 1929-1932-es világválság munkanélküliséget és elégedetlenséget szült, aminek hatására tovább folytatódott az I. világháború után kezdődött jobbratolódás, de az erős középosztálynak köszönhetően nem fordul át se szélsőjobba, se szélsőbalba.
Az 1930-as évekre Magyarország kényszerpályára került: a revíziót csak az antant ellenében Németországgal és Olaszországgal szövetkezve lehet megvalósítani. Magyarországra mégsem jellemző a német „zsidóellenesség”; még 1944-ben is Judapestnek hívták Budapestet.
Darányi Kálmán miniszterelnöksége alatt (1936. október – 1938. május) Németország fokozódó nyomásának ellensúlyozására kísérletet tettek a Londonhoz és Párizshoz fűződő kapcsolatok erősítésére. A magyar-német kapcsolatok romlása a kisantantot tárgyalásokra ösztökélte, de megoldás nem születhetett az érdekek összeférhetetlensége miatt. A miniszterelnök a szélsőjobboldal megosztására törekvő politikája buktatta meg, amikor Hubay Kálmánnal egyezséget kötött.
A miniszterelnök-váltás idején tárgyalta a parlament az első zsidótörvényt, amit már Imrédy Béla alatt – sokak tiltakozása ellenére – szavaztak meg (1938). A törvény célja – csakúgy, mint előbb a numerus claususé – is az volt, hogy a zsidók tűnjenek el a magyar gazdasági életből. Az orvosi, mérnöki, ügyvédi kamarákban nem haladhatták meg a zsidók a 20 %-ot. Ennek ellenére a kamarán kívül maradt zsidóság nem halt éhen köszönhetően a szakmai szolidaritásnak: név által átruháztak a munkákat.
Ezt követte a felsőházi törvény módosítása: a zsidó vallás megtűrt vallássá minősült át, ezért a két főrabbi kikerült a felsőházból. Miután a parlament a miniszterelnök házszabály-módosítási kísérletét leszavazta, Imrédy lemondott. Teleki kérésére azonban Horthy még egyszer bizalmat adott neki, de az újraválasztott miniszterelnök nem tanult hibáiból. Imrédy csupán hatalma megerősítésére törekedett szervezeti úton. Közben pedig a nyilasmozgalom egyre féktelenebbé vált: 1939 februárjában robbantásos merényletet követtek el a Dohány utcai zsinagóga ellen. Imrédy helyzete tarthatatlanná vált, ezért zsidó dédszülőjére hivatkozva lemondatták a németbarát politikust. Teleki Pál feladatának tekintette az előretörő szélsőséges erők visszaszorítását és a békés revízió folytatását.
1939 májusában elfogadta a parlament a még Imrédy által beterjesztett második zsidótörvényt, amely faji alapon különböztette meg a zsidóknak minősülőket. Ez a törvény már az állami és köztisztviselőket is sújtotta. A nagyhatalmak közti feszültség növekedését Magyarországon az egyre erőteljesebb német és szélsőjobboldali nyomás jelezte.

A harmadik zsidótörvény Bárdossy miniszterelnöksége alatt született 1941 augusztusában, ami megtiltotta a zsidók és nem zsidók közti házasságot. 1941-ben 20 ezer zsidót deportáltak galíciai hadműveleti területekre. Bárdossy németbarát politikája után Horthy Kállay Miklóst nevezte ki miniszterelnöknek, hogy lazítson a Németországhoz fűző kötelékeken, és kapcsolatot teremtsen a szövetséges hatalmakkal. 1942 októberében Berlin azt követelte, hogy Magyarországon távolítsák el a zsidókat a gazdasági és kulturális életből; tegyék kötelezővé számukra a sárga csillag viselését, és kezdjék meg munkatáborba szállításukat, hiszen a környező országokban (Szlovákia, Románia, Horvátország) mindez már megtörtént, és ezekből az országokból mintegy 100 ezer zsidó menekült már hazánkba. A kormány visszautasította a követeléseket.
Hitler nyomására Horthy menesztette Kállay-t és kinevezte az új, németbarát kormányt Sztójay Döme miniszterelnökségével. 1944. március 19-én a németek megszállták Magyarországot, letartóztatták a baloldali és ellenzéki politikusokat; feloszlatták a kisgazdapártot, a szociáldemokrata pártot, betiltották a baloldali és demokratikus lapokat.
Áprilisban megkezdték a zsidóknak minősítettek gettókba gyűjtését, május-júniusban pedig német koncentrációs táborokba hurcolták a vidéki zsidóságot. 1944. június végéig Magyarország területéről több mint félmillió magyar zsidót hurcoltak el német koncentrációs táborokba. Budapest több mint 200 ezer zsidó lakosának elhurcolását azonban Horthy megakadályozta. Horthy aktívan visszatérve a politikai életbe Sztójayt leváltotta, és Lakatos Gézát nevezte ki helyére. Előbb Szovjet segítséggel próbált kilépni a háborúból, majd katonai vonalon szervezte meg a kiugrást. 1944. október 15-én bejelentette a kiugrást, arra azonban nem számított, hogy a németbarát és nyilas tisztek oly mértékben vannak jelen mindenütt, hogy tervét meghiúsíthatják. Október 16-án kicsikarták proklamációja visszavonását, és Szálasi Ferenc kormányfővé történő kinevezését. Az ország középső és nyugati részén ezzel kezdetét vette a nyilas rémuralom. Hadszíntérré vált az ország, és megsemmisült a nemzeti vagyon 40%-a. A főváros gettóba kényszerített több mint 200 ezres zsidóságának közel felét elpusztították. Egy részük a Duna-parti gyilkosságok áldozata lett, másokat gyalogmenetben indítottak az ausztriai és németországi táborokba. E halálmenetek során vesztették életét Radnóti Miklós, Sárközi György és Szerb Antal is.
Összességében a háború alatti ország területről több mint 550 ezer, a trianoni ország területekről közel 300 ezer zsidónak minősített magyar állampolgárt pusztítottak el a nácik és a nyilasok.

Vázlat:

  • 1919 után a belpolitika főbb irányzatai:
    • Tanácsköztársaság: a kommunista párt jelentős része zsidó politikus.
    • a trianoni területelcsatolás és a kommunista kormány tevékenysége az egész nemzetből zsidó-ellenes hangulatot vált ki
    • keresztény nemzeti kurzus: a belpolitika fő irányzata; ehhez kapcsolódóan revizionizmus, és irredentizmus.
  • Németország felé elkötelezettség
    • Németországban a zsidók nem megbízhatók®nem dolgozhatnak
    • vannak kivételek (Richter Gedeon; Weiß Manfréd): a német revíziót teljes német tőkével akarja Hitler megvalósítani: célja a Nagynémet egység létrehozása.
  • ®zsidókat érintő törvények:
    • numerus clausus és a zsidó-törvények
  • 1944 – német megszállás®szuveneritás elvesztése
    • megjelölés
    • javak beszolgáltatása
    • munkaszolgálat, deportáció, gettó
  • zsidómentés
    • a katolikus püspöki kar elítélő levele
    • Raoul Wallenberg, Joó Sándor

Háttér:
Magyarország társadalmának 5%-a volt izraelita; akik a gazdaságban foglaltak el fontos pozíciókat. A pénztőkések gazdasági és politikai hatalmát a szélsőjobboldal előretörése és a zsidótörvények így egyre jobban megtépázták. A jórészt zsidó származású nagytőkések gazdasági érdekeltségeiket 1944-ig még megőrizték, de a gazdaság irányítását át kellett engedniük a „keresztény középosztály” képviselőinek.

Magyarország politikai irányzatai közül az urbánusok és a nyilasok álltak közel az antiszemitizmushoz.

Az urbánusok részben szociáldemokrata, részint polgári gyökerekkel rendelkeztek. Kifogásolták a népiek korszerűsítési elképzeléseit; a nemzeti eszmények ápolásában pedig mindenek előtt a szélsőséges nacionalizmus és antiszemitizmus lehetőségét látták.

A nyilasok, vagy nemzetiszocialisták a világválság idején jelentek meg Magyarországon. Több apró, náci mintára szerveződő csoportból tömörültek össze 1935 után Szálasi Ferenc köré, aki 1935-ben megalapította a Nemzet Akaratának Pártját. Szálasinak soha nem sikerült igazi egységet teremtenie, szerveződését 1938-ban háromévi fegyházzal „értékelték”. Ekkor Hubay Kálmán kezébe került a mozgalom irányítása, aki az 1939-es választásokon sikerre vitte a Nyilaskeresztes Pártot: megszerezte a képviselői helyek 19%-át.

Munkaszolgálat: fizetést kapnak érte, nem csak háborús időben kell. Régen köztörvényes bűnözőknek vagy azoknak, akik megtagadják a háborús szolgálatot. Később kommunistáknak, szociáldemokrata-vezetőknek, zsidóknak.

Revizionizmus: általánosan: mozgalom, irányzat valamely döntés felülvizsgálatára. Rokon a restaurációval. Magyarországon az I. világháború után törekvés a trianoni határok felülvizsgálata: nem mondanak le a határon túli magyarokról, és az 1920-as területekről. Londonban ellenzéki csoportosulás támogatja a magyarországi revizionizmust. A bécsi döntések is a revizionizmus megvalósítását támogatták.

Gettó: zsidótelep.

Monitor-lázadás: nevét a monitor nevű gyorsmozgású hadihajótípusról kapta. A lázadásban ugyanis két őrnaszád és egy monitor hajó is részt vett: egy laktanyát kezdtek el bombázni. A júniusban történő felkelés innen kapta nevét.

Szegedi gondolat: fajvédők: célja a keresztény nemzeti kurzus állandósítása. A tanácsköztársaság leverése után politikai hegemónia megszerzése Horthy vezetésével. „Szegedi”: Horthy itt szervezte meg, és innen irányította tiszti különítményét.

Keresztény nemzeti kurzus: a magyarság erősítésére. Keresztény = nem zsidó; nemzeti = magyar kultúra mellett.

Irredentizmus: visszaállítani mindazt a területi egységet, ami Magyarországnak volt. A magyarországi revizionista törekvések gyűjtő politikai irányzata az I. világháború után. A Kis-antant megpróbálja derékba törni ezeket a törekvéseket.

Bethleni konszolidáció: 1921-ben Gróf Bethlen István lett a miniszterelnök 10 évre: elkötelezett jobboldali keresztény politikus. A bethleni konszolidációt (helyrehozatal) 1927-ig ’ számítjuk ’, és legfőbb tevékenysége a gazdaság, társadalom, infrastruktúra ’ helyreállítási’, illetve Trianon felülvizsgálata, a revizionizmus.

Holocaust: eredetileg: tűzben elégő áldozat. Később: zsidók megsemmisítése.

Raoul Wallenberg: svéd diplomata. A nyilas rémuralom alatt a zsidókon védlevelek és útlevelek hamisításával segített.

8 tétel XVIII századi magyar társadalom

Filed under: Történelem — dolfi6 @ 11:04

8 tétel. XVIII századi magyar társadalom

Demográfia: Az emberi népességek, összetételük, területi elhelyezkedésük és változásaik számszerű elemzésével foglalkozó tudomány.
Népességpusztulás
A XVII- XVIII. század háborús évtizedeiben a Magyarországot ért csapások közül a legsúlyosabb következményekkel járó és hosszútávon a legnagyobb kihatású az emberveszteség, a népességpusztulás volt. A háborúk okozta szenvedések és károk – falvak kiirtása, emberek legyilkolása vagy rabságba hurcolása, éhínségek, járványok – jelentősen megváltoztatták Magyarország demográfiai arculatát; hatásai legerősebben a Hódoltságban és Erdélyben jelentkeztek, de érezhetőek voltak a Királyi Magyarország területén is.
területi vonatkozások
Egész területek váltak lakatlanná a seregek nyomán, a Délvidéken a Maros vonalától délre, a Dél-Dunántúlon és a Duna mentén egészen Pest térségéig teljes volt a népességvesztés; a mai Magyarország területén, a Felvidék déli részein és az Erdélyi-medencében is jelentős népességvesztés történt. (Az Alföldön 1 fő/km² átlagos népsűrűség volt jellemző, Erdélyben ugyanez a mutató 25-30 fő/km² volt.) Ezek a területek többnyire alacsony domborzattal, viszonylag jó megközelíthetőséggel rendelkeztek, vagy – mint például a Duna mente – hadi utak mentén helyezkedtek el. A jelentős pusztulástól csak a magasabban fekvő, nehezen megközelíthető vidékek (mocsarak, lápok, sűrűségek) menekedtek meg, melyek kiestek a hadak vonulási útjából: a Felvidék északi részei, az Erdélyi-szigethegység, Kárpátalja, illetve a belső területnek számító Székelyföld és Szászföld. időbeli vonatkozások
A 150 éves török uralom során a legnagyobb népességpusztulással leginkább az elhúzódó harcok jártak: visszafordíthatatlan folyamatokat okozott az 1593-1606 között zajló tizenöt éves háború, majd a török kiűzésének jó másfél évtizedes időszaka (1683-99). A Rákóczi-szabadságharc (1703-11) tanulságainak levonását követően a Habsburg uralkodók igyekeztek helyreállítani a megbomlott egyensúlyt, az ország újbóli betelepítésén fáradoztak, s mindenirányú fejlődését segítették elő. Az új rend (felvilágosult abszolutizmus) gyors bevezetése miatt kialakuló elégedetlenséget elfojtották, az országon belüli parasztfelkeléseket időben leverték (Maros-Körös köze 1735, Nyugat-Dunántúl 1765-66, Erdély 1784).
a veszteségek nagysága
A veszteségek nagyságáról nincsenek pontos adataink. A pusztulás mértéke máig vitatott, hiszen népszámlálást először a XVIII század végén tartottak Magyarországon, s így főként a török adóösszeírások, a defterek adataira támaszkodva a történeti demográfia kutatói inkább csak becslésekkel dolgozhatnak. Míg korábban a XVI. század eleji népességet 3,5-4 millióra, esetenként 4,5 millióra becsülték, addig az újabb elemzések csak 3,3-3,5 millió fővel számolnak. Így az 1711-es népesedési mélyponton meghatározott 4 millió főhöz képest beszélhetünk enyhe csökkenésről, stagnálásról, illetve az újabb kutatásoknak megfelelően lassú növekedésről.
Mindazonáltal nem vitatott, hogy a két évszázad alatt Magyarország vérvesztesége rendkívül jelentős volt. Ezt jól mutatja az a tény is, hogy Európa népessége a korszakban átlagosan közel 60%-kal növekedett, azaz Magyarország népessége kedvezőbb körülmények között hozzávetőleg másfélszeresére nőhetett volna, ahelyett, hogy stagnált vagy enyhén csökkent, illetve enyhén nőtt. A nagyarányú magyar népességvesztéssel és az ezzel párhuzamos jelentős európai népességnövekedéssel a magyarok számaránya is csökkent Európában: az ország népességének arány a kontinens lakosságában 6%-ról 4%-ra csökkent. Tovább árnyalja a képet az a tény, hogy a stagnáló népességszám magában foglalja a két évszázad jelentős mennyiségű román és szláv bevándorlóit is.
Népességmozgás
A nagyarányú népességpusztulás hatására komoly változások, mozgások indultak el Magyarország demográfiájában, melyeknek három formája alakult ki: a népesség belső mozgása, a népesség kintről történő bevándorlása (öntevékeny betelepülés) és a tudatos, szervezett betelepítés.
a népesség belső mozgása (migráció)
Még a török kiűzése előtt, a harcokkal egy időben kialakult a népesség egyfajta mozgása Magyarország határain belül, melynek köszönhetően alapvetően megváltozott a háborús pusztítások által leginkább érintett térségek településszerkezete. A tizenöt éves háború visszavonhatatlan változásokat hozott e téren is: az Alföld egykori aprófalvainak népe, a Temesközben és a hadi utak mentén fekvő falvak lakossága a nagyobb biztonságot nyújtó településekre menekült, melyek így idővel óriásfalvakká, később mezővárosokká nőtték ki magukat. Az aprófalvak, a jobban veszélyeztetett kisebb települések így teljesen elpusztultak, miközben lassan kialakult egy új társadalmi réteg, a mezővárosok polgársága.
Az aprófalvak pusztulásánál azonban jelentősebb volt a belső népességmozgás (migráció) azon fajtája, mely a háborúk elmúltával komoly szerepet játszott a ritkán lakott területek benépesítésében. Mivel a pusztítások nem egyenletesen érintették az ország területét, a jórészt sértetlenül maradt hegyvidékek népsűrűsége magasabb volt, s így ezen országrészek lakossága a völgyek, dombságok és sík földterületek felé indult meg. Ezt a hatalmas népességmozgást a hegyvidékek kevés és rossz minőségű termőföldjének korlátozott eltartó képessége indokolta, s a gyéren lakott területeken fellépő munkaerőhiány, s az ott biztosított kedvezmények (pl. átmeneti adómentesség) ösztönözték.
Az ország ritkán lakott belső vidékeit elsősorban az Észak-Dunántúlról és az Alföld peremvidékeiről érkező magyar jobbágyok népesítették be. A szlovák jobbágyok egyrészt az elvándorló magyarok helyére költöztek, másrészt – a magyar jobbágyokhoz hasonlóan – az Alföld szabad földterületein települtek le. Kisebb mértékű volt a szlovákhoz hasonló ruszin (rutén) népmozgás. Hosszabb távon súlyos következményekkel járt a védett hegyvidékek románságának belső vándorlása is, akik a völgyek és az Alföld irányában mozogva a XVIII. század végére túlsúlyba kerületek Dél-Erdélyben, az Erdélyi-szigethegységben és a Temesköz vidékén.
A belső mozgások következtében a
Kárpát-medence belseje felé húzódott vissza a magyar etnikai határ, ugyanakkor megmaradt az ország középső részének magyar jellege.
bevándorlás
A bevándorlás öntevékeny betelepülés volt, azaz az ország határai mentén élő idegen ajkú népcsoportok a szabad földterületeket, a munkaerőhiánnyal küzdő magyar nemesek átmeneti engedményeit szem előtt tartva önként települtek be Magyarországra, ahol – a továbbra is török hódoltságban lévő Balkán országaival ellentétben – a békés munka, a nyugodt, rendezett élet lehetősége volt biztosítva.
Kezdetben csupán délről indult meg a bevándorlás szerbek, bosnyákok, szlavónok, horvátok és vlachok (románok) részéről, majd északról csehek, lengyelek és ruszinok érkeztek. A szerbek (korabeli nevükön rácok) a Bácskában telepedtek le. A románok (korabeli nevükön oláhok) a török vazallus dunai fejedelemségekből, Havasalföldből és Moldvából nagyszámban vándoroltak be erdélyi területekre, s ennek is köszönhető, hogy az 1700-as évek végére több helyen többségbe kerültek. A csehek, lengyelek és ruszinok a Felvidék északi részein telepedtek le, s később beolvadtak a szlovák nyelvű népességbe.
betelepítés
A tudatos, szervezett betelepítés kisebb részben a magyar földbirtokosok, nagyobb részben a bécsi udvar irányításával folyt. Míg a birtokosoknak a munkaerő pótlására volt szükségük ahhoz, hogy a termelés szintje elérje a békés évtizedek szintjét, addig az államot az adóalap növelése, a gazdaság talpra állítása vezette. Ennek értelmében a magyar földesurak – a korszak szellemének megfelelően – etnikai szempontok figyelembe vétele nélkül telepítettek le és láttak el munkával szláv és román jobbágyokat. I. Lipót a török kiűzése után mintegy 100 000 menedéket kérő szerbet telepített le a későbbi Határőrvidék területén, s egyházi autonómiájukért cserébe a török határ védelmét bízta rájuk.
Az udvar elsősorban azonban katolikus németeket költözetett Magyarországra, ami a korszakban nem elhanyagolható felekezeti szempontokat is figyelembe véve a saját hatalmának erősítését, bázisának növelését jelentette. A betelepülő katolikus németséget már a XVIII században sváboknak nevezték el, „Sváb Törökország” volt a neve a Tolna és Baranya vidékén létre jövő összefüggő német tömbnek, sváb települések keletkeztek Buda környékén, a Bakony, a Vértes és a Pilis hegyeken, sváb szigetek alakultak ki Bácskában és Bánátban is. A német telepeseket az udvar komoly engedményekkel ösztönözte (pl. adómentesség hat évre), sőt, egyes helyeken (pl. Bánát) előre felépített és berendezett falvak várták az idegeneket.
Az egyes nemzetiségek a XVIII században Magyarországon
románok
A XVIII. század folyamán a románság nagy számban vándorolt be Havasalföldből és Moldvából Erdélybe, s Székelyföld kivételével Erdélyben többnyire túlsúlyba is kerültek. Így a század végére a román lett a legnagyobb nemzetiség Magyarországon: az ország lakosságának 13,7%-át tette ki.
Román etnikai tömbök Erdélyben, a Partiumban és a Temesközben alakultak ki, de még a leginkább román többségű területeken is keverten helyezkedett el a magyar, a német és a román nemzetiség.
A románok csonka társadalmat alkottak: a túlnyomórészt parasztságból álló etnikumban csak igen vékony vezető réteg jelent meg, kis számú egyházi, nemes és polgár. (Csonka társadalom: olyan társadalmi szerkezet, amelyből hiányzik valamelyik társadalmi réteg. A horvátokat kivéve az összes magyarországi nemzetiségre ez volt jellemző.)
A görög katolikus püspökség székhelye Balázsfalva, míg a görögkeleti (ortodox) püspökség székhelye Szeben lett
, s mivel a románság vezetésében első számú hely jutott a papságnak, mindkét város fontos központja lett a későbbi román nemzeti mozgalmaknak. németek
A németség volt Magyarországon a második legnagyobb nemzetiség (11,6%), azonban nem beszélhetünk róluk mint egységes etnikumról: a magyarországi németség a XVIII századtól három viszonylag jól elkülöníthető csoportra oszlott.
A
szabad királyi városok német polgárai és az erdélyi szász polgárok (Szepesség, Szászföld) döntő többsége egyaránt evangélikus volt, és városi polgári életmódot éltek, jellemzően iparos, kereskedő vagy valamilyen értelmiségi mesterséget űztek.
A bécsi udvar által nagy számban betelepített svábok nagyobb tömbökben, etnikai szigetekben helyezkedtek el Magyarországon (Tolna és Baranya megye, Buda környéke, Bakony, Vértes, Pilis tája, Bácska, Bánát). Zömében egynemű paraszti társadalmat alkottak, és a katolikus vallást gyakorolták.
szlovákok
A harmadik legnagyobb nemzetiség (10,2% a XVIII . század végén) Észak-Magyarországon, a Felvidéken került túlsúlyba, de jelentős etnikai szigetek jöttek létre a migráció következtében az ország belsőbb területein is (pl. Buda és Pest környéke, Békés megye).
A szlovákok is csonka társadalmat alkottak, hiszen túlnyomórészt jobbágyi sorban éltek, csak vékony polgári réteggel rendelkeztek (polgárság, kispolgárság a városokban), a szlovák származású kis- és középnemesek jobbára a magyar nemesség részének tekintették magukat. A kedvezőtlen adottságú terület (magas hegyek, hűvös völgyek, rossz termőföld) nem tudta eltartani a növekvő népességet, így a férfiak gyakran idénymunkák elvállalására kényszerültek, vagy mesteremberként járták a birodalmat (drótostótok, üvegestótok). A későbbiekben kibontakozó nemzeti mozgalmukat nem segítette saját, különálló egyház: az egyes tájak vallási viszonyainak megfelelően a magyarokkal keveredve katolikusok vagy evangélikusok voltak.
horvátok
Annak ellenére, hogy a horvát csak a negyedik legnagyobb nemzetiség volt Magyarországon (9,1%), a magyar közjog egyedül Horvátországot ismerte el különálló országnak Magyarországon belül, s egyedül a horvát nemesség számított valódi nemesi nemzetnek a magyar nemességen kívül. Kiemelt helyzetük történeti okokkal magyarázható.
Területi autonómiájuknak is köszönhetően egyedül a horvátok alkottak teljes társadalmat a magyarországi nemzetiségek között, hiszen a népes parasztság mellett kis számú polgárság és értelmiség, valamint rendi öntudattal bíró nemesség képezte társadalmukat. A horvátok katolikusok voltak, s a zágrábi püspökség kapcsolta egyházukat Rómához.
szerbek
A szerbek 6,5%-kal részesedtek Magyarország lakosságából a XVIII . század végén, amihez jócskán hozzájárult, hogy a század folyamán a szabad földterületek, a nyugodt munka és a rendezett élet csábítására jelentős számban vándoroltak be a török hódoltságban maradt Szerbiából. Az ország déli részén, a Határőrvidéken éltek Bácska, Bánság és Szerémség területén egy nagyobb tömbben magyarokkal és németekkel keveredve, illetve jelentős szerb etnikai szigetek jöttek létre Szlavónia és Horvátország déli részein is a horvát többségi lakosság közé ékelve.
A szerbeké is csonka társadalom volt: hiányzott a nemesi réteg, csoportjaik irányítása így elsősorban görögkeleti papságukhoz és – a Határőrvidék következtében – a szerb katonai vezetőkhöz köthető. A Határőrvidék közvetlenül a bécsi Haditanács igazgatása alá tartozott, így Magyarországtól független volt, s lakói nem kerültek földesúri függésbe. I. Lipóttól kapott egyházi autonómiájuk is megerősítette különállásukat, így a karlócai érsekség nemzeti fejlődésük központját képezte a későbbiekben.
ruszinok
A ruszin (rutén, kárpátukrán) nemzetiség Északkelet-Magyarország hegyvidékén élt, s az ország lakosságának 3,4%-t tette ki. A jobbágyi tömegek mellől a nemesség és a polgárság rétege teljesen hiányzott, vezetőik a görög katolikus papság soraiból kerültek ki.
zsidók
A XVIII. század második felében Galíciából sok szegény, míg a Lajtántúlról (Morvaországból) kevés gazdag zsidócsalád vándorolt be Magyarországra. Mivel földtulajdonnal nem rendelkezhettek, s számos foglakozást nem gyakorolhattak, a magyar társadalomban hiányzó pozíciókat töltötték be, elsősorban a kereskedelemben. cigányok
A cigányság a XV-XVI. századtól települt be kelet felől, számaránya azonban még a XVIII. Században is csekély volt Magyarországon. A vándorló életmódot folytató etnikumot drasztikus módszerekkel próbálták asszimilálni (nyelv betiltása, gyermekek elvétele szüleiktől); a század első felében a vármegyék időszakonként elüldözték őket területükről, a század második felében kísérletet tettek letelepítésükre.
A népességmozgások következményei
A szervezett és az öntevékeny betelepülésekkel a magyarság számaránya a XVIII századi Magyarországon jelentősen csökkent. Ehhez még a betelepülések előtt hozzájárult, hogy a népességvesztés legnagyobb mértékben eleve a többnyire síkvidéken, dombságokon vagy völgyekben élő magyarságot érte, míg az idegen ajkúak többsége a jórészt érintetlen hegyvidékeken lakott. Így a két tényező hatására a XV. századi 80%-ról 40-42%-ra esett vissza a magyarság számaránya az országban a történeti demográfia becslései szerint.
Az etnikai összetétel és arány megváltozásával Magyarország soknemzetiségű állammá vált, ami egyben multikulturalitást is jelentett. A nemzetállamok létrehozásában később a XIX-XX. Században komoly gondot okozott, hogy Magyarország a XVIII . századra nemcsak soknemzetiségű, de kevert nemzetiségű lett, azaz az egyes nemzetiségek keverten helyezkedtek el. Az etnikai tömbök határai egymásba fonódtak, etnikai szigetek jöttek létre, nem lehetett egyetlen vonallal szétválasztani a különböző nemzetiségeket. (Gyakran egy falun belül is egymás mellett éltek több nemzet tagjai.)
Ugyanakkor a XVIII . század végéig a nemzetiségek egymás mellet élése nem vezetett komolyabb ellentétekhez. A nacionalizmus még nem terjedt el Magyarországon, a fő azonosulási pont továbbra is a társadalmi helyzet és a felekezeti hovatartozás volt; a nemzettel való azonosulás helyett még az országgal való azonosulás („hungarus”-tudat) volt jellemző. (A Horea és Closca-féle 1784-es román parasztfelkelés volt a Kárpát-medencében az első, ahol nemzeti szempontok is fölmerültek.)
A népességmozgások legfőbb kedvező hatása – és egyben szükségessége – az volt, hogy az ország újra benépesült, az ország népessége „regenerálódott”, a munkaerőhiány megszűnt, így biztosítva volt a gazdasági fejlődés alapja.
Népességnövekedés
Az első magyarországi népszámlálás II. József uralkodása alatt, 1787-ben zárult le, s eredménye azt mutatja, hogy az ország népessége kevesebb, mint egy évszázad folyamán megkétszereződött. Az 1711-es 4 millió körüli népességhez képest 1787-ben a lakosság száma megközelítette a 10 millió főt. A békés évtizedek, a gazdaság helyreállása, az éhínségek megszűnése, a nélkülözések és járványok csökkenése jól látható módon meghozta gyümölcsét. A nagyarányú népességnövekedés egyszerre volt köszönhető a betelepüléseknek és kisebb részben a jelentős népszaporulatnak.
Összegzés
A XVI-XVII. század török- és Habsburg-ellenes harcai, valamint a Rákóczi-szabadságharc rendkívül tekintélyes népességvesztéssel járt Magyarországon. A XVII. Században meginduló migráció, a belső népességmozgás, a külső öntevékeny bevándorlás és a szervezett betelepítés újra benépesítette Magyarországot és megteremtette a gazdasági fejlődés alapját; majd a XVIII. századi népszaporulattal megkétszerezte az ország népességét az 1711-es demográfiai mélyponthoz képest. Az idegen ajkúak bevándorlásával azonban a magyarság számaránya a Kárpát-medencében 50% alá csökkent, ami Magyarország későbbi története folyamán a legsúlyosabb gondok egyikévé vált. Ezért állíthatjuk, hogy a korszak háborúskodásaiban a Magyarországot ért csapások közül a legsúlyosabb következményekkel járó és hosszútávon a legnagyobb kihatású az emberveszteség, a népességpusztulás.

4 tétel

Filed under: Nincs kategorizálva — dolfi6 @ 10:59

4. tétel
Kommunikáció
Az ember kommunikáció nyelvi és nem nyelvi kifejező eszközei

Verba volant, seripta manet.
A szó elszáll, az írás megmarad.

Élő beszéd az írott forma
1. Hangok egymás utánja hallás Látás térbeli benyomás hiszen
időbeli benyomás írásjeleket látok.

2. Múlandó, szűkebb hatáskörű Kevésbé korlátozott időben és
térben

3. Hallgató (vevő) visszajelzésnek A visszajelzés korlátozott,
többféle lehetősége van

késleltetett nyomása van

4. Gyors gondolkodás, azonnali Időt enged a gondolkodásra
szövegezést igényel

5. Többnyire igénytelenebb Megszerkesztett teljes
szabályoktól inkább eltérő mondatokkal él, a szabályokat
nyelven szólal meg inkább betartja

Metakommunikáció

Kommunikációnak nevezzük a teljes közlésrendszert ezen belül a verbális kommunikációnak a szóhoz kötött kifejezés és metakommunikációnak a szavakon túl, ill. azokkal párhuzamosan ható egyéb kifejező megnyilatkoztatások, ilyenek a „ gesztusnyelv”.
– mimika
– általánosabban testbeszéd
– milyen távolságot tart (aura)
– öltözéke

A közlésrendszernek körülbelül a 7% verbális (szó), 38% vokális (hangsúly) és 55% nem verbális. Előfordul, hogy valaki a verbális kommunikációtól eltérően metakommunikál, vagyis a szavai nincsenek szinkronban a testbeszédével. Ahhoz hogy az efféle ellentmondásokat ill. hamisságokat az ember le tudja leplezni jó „ empátiájának” azaz beleérző képességének kell lennie.

2010. április 14. szerda

1., Témakör: Ember és nyelv

Filed under: Nyelvtan,Tételek — dolfi6 @ 21:23

Magyar nyelvtan

1., Témakör: Ember és nyelv

Tétel: Jelek és jelrendszerek, a nyelv mint jelrendszer

2., Témakör: Ember és nyelv

Tétel: A nyelv diakrón és szinkrón változásainak jellemzése példákkal

3., Témakör: Kommunikáció

Tétel: A kommunikációs folyamat tényezői és funkciói, ezek összefüggései a kifejezésmóddal

4. Témakör: Kommunikáció

Tétel: Az emberi kommunikáció nem nyelvi kifejezőeszközei

5., Témakör: A magyar nyelv története

Tétel: A szókészlet eredete, az anyagi és szellemi műveltség bizonyítékai a szókészletben

6., Témakör: A magyar nyelv története

Tétel: A nyelvújítás mibenléte, történelmi, művelődéstörténeti háttere, hatása – példák alapján

7., Témakör: Nyelv és társadalom

Tétel: A társadalmi és a területi nyelvváltozatok és a norma

8. Témakör: Nyelv és társadalom

Tétel: Az egynyelvű szótárak ismerete

9., Témakör: A nyelvi szintek

Tétel: Állítmány, alany, tárgy

10., Témakör: A nyelvi szintek

Tétel: A magyar helyesírás alapelveinek alkalmazása és magyarázata

11., Témakör: Nyelvi szintek

Tétel: A szófajok rendszere és a szóalkotás módjai

12., Témakör: Nyelvi szintek

Tétel: A mondat szerkezete; teljes és hiányos szerkezetű, tagolt, tagolatlan, egyszerű, összetett

13., Témakör: Nyelvi szintek

Tétel: A magánhangzók és a mássalhangzók rendszere; a hangok találkozása

14., Témakör: A szöveg

Tétel: A lineáris és a globális kohézió

15., Témakör: A szöveg

Tétel: A továbbtanuláshoz és a munka világában szükséges szövegtípusok

16., Témakör: A retorika alapjai

Tétel: A nyilvános beszéd, közszereplés főbb nyelvi, viselkedésbeli kritériumai

17., Témakör: A retorika alapjai

Tétel: A témamegjelölő cím mint a globális kohézió eszköze

18., Témakör: Stílus és jelentés

Tétel: A nyelvi jelek csoportjai hangalak és jelentés viszony alapján

19., Témakör: Stílus és jelentés

Tétel: Állandósult szókapcsolatok. Szokványos kifejezésmódok stílusértéke

20., Témakör: Stílus és jelentés

Tétel: A társalgási stílus ismérvei, minősége

Magyar irodalom

I. Témakör: Életművek

1.Tétel: Petőfi történelemszemlélete a forradalmi látomásversekben és Az apostolban

2.Tétel: Arany János balladái

3.Tétel: A szerelmi érzés kifejezése Ady Endre lírájában

4.Tétel: Babits Mihály: Jónás könyve

5.Tétel: Kosztolányi prózája

6. Tétel: József Attila utolsó éveinek lírája

II.Témakör: Portrék

7.Tétel: Mikszáth Kálmán novellisztikája a Jó palócok és a Tót atyafiak kötetek alapján

8.Tétel: Vörösmarty szabadságharc utáni lírája

9.Tétel: Móricz Zsigmond kisepikája

10.Tétel: Idill, fenyegetettség és halál Radnóti negyvenes évekbeli költészetében

III.Témakör: Látásmódok

11.Tétel: Impresszionista látásmód Juhász Gyula vagy Tóth Árpád költészetében

12.Tétel: A humor, mint jellegzetes látásmód Karinthy Frigyes életművében

13.Tétel: Örkény István és a groteszk

IV.Témakör: A kortárs irodalomból

14.Tétel: Mutassa be a mai magyar irodalom egyik kiemelkedő alakját egy jellegzetes művén keresztül

V.Témakör: Világirodalom

15.Tétel: Az antikvitás irodalma: teremtéstörténetek a Bibliában

16.Tétel: A századfordulós modernség irodalma Franz Kafka Az átváltozás c. műve alapján

VI.Témakör: Színház- és drámatörténet

17.Tétel: A görög
tragédia Szophoklész: Antigoné

18.Tétel: Madách: Az ember tragédiája

VII.Témakör: Az irodalom határterülete

19.Tétel: A Nyugat mint folyóirat, program és szellemi közeg

VIII. Témakör: Regionális kultúra

20.Tétel: Budapest versekben

Weöres Sándor

Filed under: Irodalom — dolfi6 @ 13:41

Weöres Sándor (1913-1989) Ezerarcú költő, aki a leg különböző formákban, korokban, szerepekben otthonosan mozog. Szombathelyen született, ott illetve Győr-Sopronban volt középiskolás. 16 éves Weörest, Kosztolányi csodagyereknek nevezte és Rimbaud-hoz hasonlította, aki 16-19 éves kora között írta meg egész életművét.(Kodály egyik versét megzenésítette) A Nyugat 1932-től közölte verseit. Pécset Földrajz és filozófia szakon végzett. 1937-ben Baugarten- díjat kap, amelyen távol keleti utazást tett. 1944-ben megjelenik a Medúza című kötete ( első olyan amely ön azonos hangvételű) Műfordításai: Ó-kínai költészet ,hatással volt rá Shakespeare és Rimbau. Igen sok nyelvből, igen sok kultúrából fordít.

Budapesten lesz könyvtáros, 1947-ben feleségül vette Károlyi Amyt aki költőnő volt. 1951 elvesztette állását. 1968 megjelenik Merülő Saturnus verses kötete, Kossuth-díj 1972-ben Psyche verses regénye,amelyből később filmet is készítettek Psyche Weöres teremtett egy új alakot Lónyay Erzsébetet művésznevén Psychét és megírta életregényét illetve Psyché verseit hiszen költőnő volt. A Psyché 1795-1831 között élt,apja gróf volt, anyja cigánylány. Élete során találkozik Kazinczyval, találkozik Goethe-vel, sőt Beethovennel is. Psyché legjobb barátja Ungárnémeti Tóth László, aki kisköltő volt (valóságos). Psyché megálmodása annak hogy milyen lett volna egy késő rokokó irodalom, egy szabad és független Magyarországon ahol a poétákra , sem a társadalmi és nemzet gondjai megfogalmazására hárul, hanem csak a szerelem, öröm és a bánat, mindennapi megnyilatkozásait kell figyelembe venniük. Merülő Saturnus (T. S. Eliot emlékére) Saturnus kora az aranykort jelenti, a Merülő Saturnus, a távolodó, megszűnő aranykort jelképezi. Eliot, a jelenkort értéktelennek látta, a múltat értékesnek. A Saturnus ünnep: Saturnália olyan ünnep volt amikor az úr és a szolga szerepet cserélt. Az új trend emberei elvették a pásztor nyáját, elkergették a papokat a királyt, a bölcset és a költőt, és hoztak helyettük az erőszak ideológiájának megfelelő kiszolgáló embereket, akik a kiválóan ,megfelelően tevékenykedtek. Arccal a falnak fordítva áll a törőt pásztorbotjával, mint valami elítélt, a csorda a vályúnál tolong, mintha csak az evés érdekelné, pedig sok nagyszerűség van benne. Ha aggodalmainak hangot add a pásztor, agyarat döfnek belé, ezért aztán nem csoda hogy a bánjam-e kérdést háromszor is felhangzik a versben, kifejezvén azt hogy reménye sincs arra hogy változtasson a helyzetén. Olyannak látja az egész rendszert, mint amikor egy vonat a szakadék felé rohan, de nem lehet eldönteni mi várja ottan. Lehetséges, hogy a végső percben megállítják, az is lehet , hogy sín van a szakadék felett,és csak a költő van, ne adj isten a vonat felrepül, így folytatja Ők tudják, nem én,bajuk ha ők sem tudják. Ebből is érződik, hogy nincsen semmi beleszólása az ország dolgainak menetében. A csorda feje a vályúban,nem látják pásztorukat. Erre utal az a sor is amelyben azt mondja hogy itt állok arccal falnak fordítva. Ezzel Platón barlanghasonlatára utal kifejezvén azt hogy a fal felé fordított ember,csak a valóság másolatát láthatja, a tényleges valóságból ki van zárva.

2 és 17. témakörök

Filed under: Nyelvtan — dolfi6 @ 12:16

2. témakör Ember és nyelv

Tétel: A nyelv diakrón és szinkron változásainak jellemzése példákkal.

Egy adott idő, korszak, nyelvállapota a belső rétegzettség ellenére is egységet mutat.
Jegyei alapján meg tudjuk különböztetni más korszakok nyelvállapotától.

Ezt az egységet nevezzük nyelvi szinkróniának vizsgálatát pedig szinkron vizsgálatnak.
A görög eredetű Szün-együtt, Kronosz-idő szó összetétele. A szinkrónia nemcsak jelenre vonatkozhat, hanem más korszakok (századok) nyelvének állapotára is.
A nyelv, mint tudjuk változó rendszer, a változások összefüggnek az életmóddal, társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális élet magatartásával, így a nyelv egy nép történetének, bizonyos fokig, a lenyomata. Az időbeli egység mindig viszonylagos,ezért a nyelvről csak úgy kapunk hitelesebb képet ha fejlődését, változását is áttekintjük. A nyelv időbeli változását a nyelvállapotok egymás uránját, nevezzük diakróniának, a történeti nyelvvizsgálatot pedig diakrón vizsgálatnak.
A változást szintén sajátossága a nyelvnek, amiként az időbeli egység. A nyelvi változásának olyan az üteme, hogy funkciója, vagyis az hogy kommunikálni tudjunk vele, egészséges helyzetekben teljesülni tudd. A nyelv életét tehát az állandóság és a változás kölcsönhatásában jellemzi.
Kialj(szláv)- király
Volto- bolt (olasz)
Né+ember-némber (1416)
Cacaova átl- kakaó (azték) változószó

17. témakör Retorika alapjai

Tétel: A témamegjelölő cím, mint a globális kohézió eszköze

A globális kohézió alapja a téma. Minden szöveg szól valamiről, vagyis van témája. A hozzátartozó szereplők, tárgyak, mintegy behallozzák a szöveget. Velük kapcsolatban beszél el egy történetet, ír le egy jelenséget a beszélő, kifejt valamit, körüljárja a kérdést, pl. a fejezetek témájáról is. Vázlatkészítéskor gyakran úgy járunk el, hogy főbb egységenként keressük meg a témát. A téma folyamatos jelenlétét szolgálják, tehát bizonyos kulcs szavak, előre és visszautalások, illetve az ismétlődések rendszere.
Az írásbeli szövegekben fontos szerepet tölt be a mű címe. A címek nyelvi megformálásuk szerint két félék lehetnek:

szó vagy szókapcsolat szerű

Szó: Himnusz, szókapcsolat: Bűn és bűnhődés, A zabhegyező

mondatszerű címek

Ballada a költészet hatalmáról, Noszti fiú esete Tót marival

És mégis mozog a föld
A cím megszerkeszti a mű tárgyát, szereplőjét, de kiemelhet egy fontos összefüggést is stb. A mondatszerű címek főként a Szépirodalomban használatosak.
A cím szorosabban véve nem a szöveg része, hanem mintegy rámutat a szöveg egészére, és vezet bennünket az írásmű megértésében.
Mind a téma, mind a címe , fogalmát, másképpen kezeljük szépirodalmi alkotásokban.
A műalkotások témájának kihámozása bonyolultabb dolog, mert a nyelvi és a poétikai nyelvrendszer kettősége miatt, a művészi téma mindig, rejtettebb és gyakran többrétegű.

2010. április 13. kedd

14. tétel Németország nagyhatalommá válása

Filed under: Történelem — dolfi6 @ 10:59

14. Németország nagyhatalommá válása

Az egykori Német-Római Birodalom széttagoltságát megpecsételte a vestfáliai béke, területén csaknem 300 kisebb fejedelemség alakult. Napóleon után 1815-ben létrejött a Német szövetség 35 állam és 4 szabad város laza szervezete. A csekély jogkörrel bíró birodalmi gyűlésben az osztrák császár elnökölt, de csak formálisan.
Az egységesítésben az egyik lehetőség volt: Németország egyesítése Ausztria és a katolikus Habsburg-dinasztia vezetésével fog megtörténni. Ezt a megoldást “nagynémet” egységnek nevezik. A Habsburg-dinasztia a német államok laza föderációját képzelte el azért, hogy megtarthassa nem német országait (Magyarország, Észak-Olaszország, Galícia). A német szövetség második legerősebb állama Poroszország volt. Poroszország a brandenburgi választófejedelemség és az egykori német lovagrend területén kialakult porosz hercegség egyesüléséből jött létre a Hohenzollern család uralma alatt. I. Frigyes 1701-ben saját maga tette fejére a koronát. Az új királyságot a jelentősebb európai hatalmak is elismerték.
A másik lehetőség a német egység megvalósítására: Poroszország vezetésével, Ausztria kizárásával, protestáns nemzetállamként “kisnémet egység”- ként történne meg. Magyarország egy harmadik változatban volt érdekelt: abban, hogy Ausztria föloldódjék egy erős, alkotmányos Németországban. Ez ugyanis Magyarország számára azt jelentette volna, hogy elválik Ausztriától, és önálló állammá válik.
Poroszország különösen az 1850-es évek végétől, Franciaország itáliai befolyásának erősödése és a bekövetkező uralkodó váltás hatására aktivizálódott, és az ipari forradalomban élen járó rajnai tartományok is Poroszországhoz tartoztak. Rohamosan bővült – a katonailag is fontos -vasúthálózat. Berlint és Hamburgot valamennyi német nagyvárossal vasút kötötte össze. Hamburg lett a kontinens legnagyobb kikötője. Németország gazdasági egysége megvalósult, de politikai egysége még nem.
Az 1861-tól uralkodó I. Vilmos célként tűzte maga elé a német egység megvalósítását, de a porosz parlamentben I Vilmos hadsereg-fejlesztési terveit sorra leszavazták. 1862 szeptemberében a porosz király Otto von Bismarckot, a porosz junkerek (földbirtokosok) képviselőjét nevezte ki miniszterelnökké. Mivel Bismarck úgy vélte, hogy az egyesítés egyedül “vérrel és vassal” érhető el, első lépésként a parlamenti fölhatalmazás nélkül végrehajtotta a hadsereg fejlesztését, és támadó stratégiát dolgoztatott ki a hadsereg vezérkari főnökével, Moltke-val, bevezették az általános védkötelezettséget, és a legmodernebb haditechnikát alkalmazták (hátultöltős, vontcsövű fegyverek). Tudta azt is, hogy grandiózus terve nagyhatalmi támogatás nélkül nem valósítható meg, ezért az 1863-as lengyel függetlenségi felkelés során felajánlotta Oroszországnak, hogy a felkelőket porosz területen is üldözhetik, miáltal biztosította magának a cár jóindulatát.
A következő lépésben Poroszország “erőt mutatott” a Német Szövetség tagállamai felé, amikor a nagynémet egységgel kísérletező Ferenc József által, császárrá választásának céljából, összehívott frankfurti fejedelmi gyű1ésről tüntetőleg távol maradt, s így nem csak a gyűlést tette eredménytelenné, de meg is alázta az osztrák uralkodót. A vezetésre való alka1masság bizonyításához már csak egy jelentős katonai győzelemre volt szükség, melyre remek alkalmat adott az 1864-es Schleswig-Holstein háború volt. A két német hercegség perszonálunióban volt a dán királysággal. 1863-ban a dán király Dániához csatolta őket. Bismarck azt hirdette, hogy német területet elidegeníteni nem lehet. Ausztria Poroszország mellett beavatkozott. Dánia vereséget szenvedett, a hercegségeket a két győztes fölosztotta, ami ellentétekhez vezetett. Bismarck ekkor nyíltan vallotta, hogy a porosz vezetésű német egység feltétele Ausztria háborús veresége. Az Ausztria elleni háborút Bismarck gondosan előkészítette. Oroszország hálás volt a lengyel felkelőkkel szemben 1863-ban kapott porosz támogatásért. III. Napóleont pedig sikerült meggyőzni arról, hogy csak az észak-német területeket akarja egyesíteni. A Rajna mentén pedig területi engedményeket helyezett kilátásba. 1866. júniusában beállt a hadiállapot a két állam között. Poroszország szövetségesének tudhatta Franciaországot (területi engedmények fejében), Oroszországot (a lengyel felkelők leverésében való segítség folytán), az olaszokat és a magyar emigrációt is. A német államok többsége Poroszország ellen foglalt állást. Poroszország erre a német szövetséget feloszlottnak nyilvánította. Egész Európa Bismarck bukását várta. De a poroszok győzelmet arattak, mivel a porosz hadsereg napok alatt legyőzte Ausztria német szövetségeseit, majd három irányból betört Csehországba.
1866. júl. 3-án Königgratz-Sadowa térségében a Benedek Lajos táborszernagy vezette osztrák főerők, a porosz ismétlőpuskák tüzében egyetlen nap alatt szétolvadtak. Ausztriát nem megsemmisíteni akarta, hanem kizárni az egyesítésből ezért 1866. augusztusában Bismarck és Ferenc József megkötötte a prágai békét, melynek értelmében Ausztria hozzájárul Németország egységesítéséhez (beleegyezik, hogy Poroszország bekebelezze szövetségeseit), illetve Olaszország megkapta Velencét. Poroszország általános választójog létrehozásával létrehozta az Északnémet szövetséget, 20 másik német állam részvételével és 1867-ben megalkották az Északnémet Szövetség alkotmányát, amely Poroszország hegemóniáját rögzítette, vezetője a porosz király, a szövetség kancellárja pedig Bismarck volt. Franciaország semlegességet fogadott az osztrák-porosz háborúban, ezért területeket kapott volna a Rajna bal partján. III. Napóleon területi követeléseit Bismarck azonban visszautasította. A franciák ekkor már Luxemburg megszerzésével is elégedettek lettek volna, de ez reménytelen volt, mivel az 1867-es londoni szerződés óta semleges volt. 1870 nyarán Franciaország hadat üzent. Nem számolhattak azonban azzal, hogy váratlanul a délnémet államok is Poroszország segítségére sietnek. A döntő ütközet 1870. szeptember 2-án zajlott Sedannál, ahol III. Napóleon is fogságba esett. 1870. szeptember 4-én Párizsban kikiáltották a harmadik köztársaságot. Az egyesült német hadak célja innentől kezdve az volt, hogy minél nagyobb területet szakítsanak ki Franciaországból. Hamarosan körülzárták Párizst. A cél Elzász-Lotaringia elszakítása és hatalmas hadisarc kicsikarása volt. 1871. január 18-án német fejedelmek a versailles-i kastély tükörtermében kikiáltották az egységes Német Császárság létrejöttét, melynek császára Hohenzoller I. Vilmos lett. 1871. május 10-én megkötötték a franciákkal a frankfurti békét, melynek értelmében Elzász-Lotaringia Németországhoz került, illetve a franciák 5 milliárd frank hadisarcot kötelesek fizetni. Porosz csapatok addig tartózkodhattak Franciaországban , amíg nem fizették ki a hadisarcot.

Eredmény:

Szövetségi állam lett, Porosz túlsúllyal, amelyben az alkotmány a császárnak nagyhatalmat biztosított.
Új nagyhatalom 1871.évi alkotmány alapján kezdett működni.
Az állam első embere a császár, hatalmát az alkotmány korlátozza.
23 tartomány és 3 szabadváros szövetsége.
Törvényhozói hatalom a Birodalmi Gyűlésé (Reichstag)
A végrehajtói hatalom a kancellár kezében.

18 tétel A magyar társadalom az 1930-as években

Filed under: Történelem — dolfi6 @ 10:54

18 tétel magyar társadalom az 1930-as években

A társadalom rétegződése

Torlódott társadalmi struktúra volt megfigyelhető. A nagybirtokosok szerepe változatlan maradt. Hatalmas tömeget képviselt az agrárproletariátus, megerősödött a módosabb parasztság.
A polgárság létszáma növekedett, alacsony volt a középpolgárság és magas a kispolgárság aránya. A munkásság létszáma is nőtt, összetétele is megváltozott. Csökkent a szakmunkások és nőtt a betanított munkások, és segédmunkások aránya, ami a női munkaerő arányának növekedésével járt. Az alacsonyabb bérezésűek arányának emelkedése miatt átlagosan romlottak a munkások életkörülményei.
Az erősödő középréteg volt az „úri középosztály”, ami követni szerette volna a dzsentri életeszményt. A nemesi származás rendkívül tagolt volt. Ide tartozott az önálló háztartást fenntartó, cselédet is alkalmazó értelmiségitől a középbirtokosig bezárólag mindenki az „úriemberek” világából. Az államhatalom fokozott mértékben kívánt e társadalmi csoportra támaszkodni, de helyzete bizonytalanabbá vált. Megmaradt az úri és a paraszti világ közötti hierarchikus különbség.
Csökk. a parasztság, de még sokan vannak. A nagybirtokosok vannak a legkevesebben, de nekik van a legtöbb földjük. A birtok szerkezet alig változott. Uralkodik a nagybirtok. Nő a parasztgazdaság, a törpebirtokok száma. Úri középosztály a dualizmusban alakul ki, de különbözik a nyugati országokétól. Ott fontos a jövedelem és a képzettség, míg Mo-on a származás is.
A dzsentrik nemesek, se földjük, se pénzük nincs, csak a nevükből éltek régen. Most a név és a hivatal is fontos. A kasztosodás lazul, de fontos még a megszólítás. Kend, tekintetes stb. A rangkórság még megvan.
Középréteg: középbirtokosok, dzsentri, köztisztviselők, Horthy Miklós
Középosztály: értelmiség, katonatisztek, származás, értékrend, életideál kapcs. össze. Az iparos kereskedő nem tartozott ide.
Középtőkések iparral foglalkoztak.
A kispolgárság volt a legnépesebb polgári réteg: kisiparos, kistőkés, kiskereskedő, fuvarosok, vendéglősök. Fegyveres testületek altisztjei, hivatalsegédek, házmesterek, bérlő, fizetésből élők. A kispolgárság a kormányzatot támogatta.
A felső csop a maga kúriáján és a maga földjén élő földbirtokos, egyenes utódai az ősöknek. A 2. réteg a hatósági dzsentri, már eltávolodott az ősök létalapjától, ők hivatalnokok. A 3. csop. a kihullottak, nevük van, így kapnak állást, de hatalom és kormányzás nélkül. Ők a humán értelmiségiek. A csúcson a nagybirtokosok és nagy tőkések voltak. Akik 1000 hold feletti birtokkal rendelkeztek, arisztokrata tulajdonosok voltak: Esterházy, Zichy, Festetics, Pallavicini. Nagybankok, ipari nagyvállalatok elnöksége, igazgatósága adta jövedelmük nagy részét.
A középosztályban sznobok voltak, a felsőbb társ. réteget utánozták. Fontos volt az álromantika, pletykák, hírek, színházi lapok, divat követése. Az úri középosztály nem fogadta be egyenlőként a zsidó középtőkéseket, a parasztság elkülönült.
A nagytőkések, finánctőkések, a legnagyobb bankok és iparvállalatok tulajai zsidó családok voltak. (Chorin, Goldberger, Perényi, Vida) Befolyásuk erős, közéleti szerepük csekély volt. Sokan közülük asszimilálódtak.
Új, falusi kispolgárság alakult ki. A falura kerülő altisztek és kisebb rangú nyugdíjasok elzárkóznak és gőgösek. Megerősödött a polgári és tisztségviselői réteg.
Az alkalmazottak, tisztviselők száma nőtt, a hatalom részesének tekintették magukat. Azok presztízse, akik jövedelmüket iparból, kereskedelemből vagy fizikai munkával szerezték, elmaradt a tisztviselőkétől. Mivel sok volt a zsidó, súlyos politikai és társadalompolitikai probléma adódott.
A parasztság: bérmunkát vállaltak, a földreform javította az életviszonyaikat,
Az ipari munkások és városi munkások sokan voltak, műhelyben, kisiparban dolgoztak.
Zárt osztály volt az arisztokrácia, viszont nehéz volt megmaradni kis- vagy törpebirtokosnak. A paraszttá válás deklasszálódás volt, csak a nincstelenek örültek neki.

A nők helyzete

Kiterjesztették a nőkre is a választójogot. A női szerep megváltozása, a munkába állás, az önálló egzisztencia megteremtésének a lehetőse a felső rétegeket, és az alkalmazotti és munkásrétegeket jellemezte. A női munkaerő az adminisztrációs munkakörökben és a könnyűiparban vált tömegessé, de jelentős szerepet töltött be az oktatásba és az értelmiségi pályán is. Nők: szakmunka, textil, élelmiszeripar, vegyipar, nyomda, ruha.
A női szerep átalakulását segítette elő a népesedési folyamatok megváltozása. Az ország a demográfiai fejlődés újabb szakaszába lépett. A halálozásoknál gyorsabban csökkent a születések száma, így lassult a népességnövekedés üteme.

Életmódváltás

Betegágyi segély, távpénz, betegbiztosítás, fizetett szabadság. Ezeket csak a munkások kapják meg. Fejlődött a technika. Megjelent az autó, rádió, mozi, angolvécé. Divattá vált a nyaralás, a sport. A középrétegek, a kispolgárság és a szakmunkások számára nyílt meg egyre több lehetőség. A mozi és az újságolvasás általánosság vált, de a telefon vagy a balatoni nyaralás még elérhetetlen volt.
Az agrárvilágot kevésbé érintették a változások. A falu és a város között a távolság alig csökkent, sőt egyes térségek lemaradása növekedett. Érzékelhető volt a különbség a fejlettebb Nyugat-Mo. és az elmaradottabb keleti területek között.
Különbözött az öltözködés is. Volt népviselet, ünnepkor, de a szokások határozták meg az öltözködést. Falun a fejkendő volt, a nagyvárosban az úrinők csipkekesztyűt, kalapot és retikült hordtak. A férfiak öltönyt, nyakkendőt, kalapot viseltek. A munkások csak ünnepekkor viselték ezeket.
A szórakozás a mozi, színház, vursli volt, a vendéglők és táncos-zenés kabarék. A sport is kül. volt. Úri sport a lovaglás, golf, tenisz, míg a munkásoké a foci és a turizmus formájában a túrázás. A munkások nyaralni a hegyekbe mentek, a középosztály a Balatonra, az arisztokrácia külföldre.

Az oktatás

A társadalmi felemelkedést az oktatás biztosította. Ezért mind az értelmiségi, mind a felemelkedni vágyó kispolgári és paraszti családok mindent megtettek annak érdekében, hogy gyermekeiket taníttassák. Az érettségi megszerzése az alkalmazotti állás betöltését, a diploma már a középrétegekhez tartozást biztosította, származástól függetlenül. A korszakban nőtt a magasabb iskolai végzettségűek száma. Az iskoláztatás lehetőségének tágulása a középső és alsó szinteken bővítette azok körét, akik a tisztviselők, alkalmazottak közé kerülhettek. A társadalom-felemelkedés csatornái: vagyon felhalmozás, tőkés út, ami megszerezhető a tanulással. Érettségizettek és diplomások száma nőtt. Egyre több jogász, bölcsész, orvos, magánorvos, ügyvédi iroda tulajdonosa lett az értelmiség. A mérnökök, egyetemi tanárok, támogatták az antiszemita propagandát, zsidókat eltávolítják az értelmiségiektől
Az állam kiemelt fontosságot tulajdonított az oktatásnak, s folytatta az oktatási infrastruktúra kiépítését. Növelték az oktatásra szánt összegeket. Nagy léptékű programok végrehajtása fűződik Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter nevéhez. El tudta fogadtatni a politikai elittel, hogy a magyarság felemelése, régi szerepének visszaszerzése csak a népesség kulturális szintjének emelésével, az ún. kultúrfölény fenntartásával lehetséges.
Fontos, hogy erősítsék a nemzeti tudatot, ezért imádsággal kezdődött az oktatás. Képzettebbek vagyunk és nem alábbvalók, mi vagyunk az 1. nép, aki államot alapított a Kárpát-medencében. Nem kell szégyellni, hogy magyarok vagyunk, büszkék legyünk rá. Fontos, hogy Mo-on tanuljunk. Elemi iskolák, népiskolák, tantermek és tanítói lakások építésével a hátrányos helyzetű, kistelepüléseken élő szegénység oktatási lehetőségeit lényegesen javították. Az analfabetizmus harmadára csökkent. Bevezették a kötelező nyolcosztályos általános iskolát.
A középfokú oktatásban is jelentős a fejlődés. Új reprezentatív iskolaépületek létesültek, korszerűsítették a tananyagot, és a magas színvonalú tanári gárdáról is gondoskodtak. Az egyetemi oktatást szintén támogatták, otthont adtak a határváltozások miatt menekülni kényszerülő főiskolák és egyetemek számára. Új egyetemvárosokat teremtettek, és külföldön intézeteket hoztak létre, ahová a kutatók állami ösztöndíjak révén juthattak ki.
Az iskolarendszer ösztöndíj-rendszerrel biztosította a továbbtanulás lehetőségét. Sokan kerültek a világ műszaki és tudományos életének élvonalába, és később többen részesültek Nobel-díjban. Emigrációval, külföldi tanulással sokan szeretek hírnevet: Polányi Károly, Lukács György, Teller Ede, Moholy-Nagy László, Molnár Ferenc. Ők az USA-ba mentek vagy a Szovjetunióba.
Irodalom: nyugat, Babits, Móricz, Kosztolányi, Krúdy, Karinthy, József Attila, Radnóti,
Avantgárd; Szép szó, Válasz, Kelet népe, Magyar csillag
Falukutatók, népi írók: Illyés, Szabó Zoltán
Festészet: Rippl-Rónai, Márffy Ödön, Szőnyi István,
Építkezés: Molnár Farkas, Kozma Lajos
Zene: Bárdos Lajos, Kodály, Bartók, népdalkutatás, néptánc gyűjtés
A zsidó művészeket eltiltották munkájuktól, alig tudtak megélni.

2010. április 12. hétfő

Filed under: Nyelvtan — dolfi6 @ 18:14

14. témakör: A szöveg

Tétel: A lineáris és a globális kohézió (mondatok láncolata)
A nyelv a következő elemekből épül fel: hangok, szavak, mondatok, szöveg.
A szöveg lehet akár egy mondatot tartalmazó pl. fűre lépni tilos illetve akár 100 oldalnyi is pl. Tolsztoj: Háború és béke című regénye.
A lényeg az hogy bármilyen hosszú is ,hogy sem elvenni, sem hozzátenni nem lehet.
A kommunikáció létformája a szöveg. Megvalósítja a beszélő, és a hallgató közötti kapcsolatot a lezártság érzését keltve jelenik meg a beszélők gondolatai. A szöveg nem a mondatok véletlenszerű halmaza, hanem azonos témára vonatkozó mondatok láncolata.
A szöveg összetartó ereje a kohézió, amely kétféle:
Globális, vagyis átfogó, tartalmi és jelentésbeli kapcsolódó elemekkel, illetve lineáris kohézió, amely a folyamatos előrehaladást biztosítja.,grammatikai kapcsolati elemekkel.
1,A szöveg összefüggő és nyelvtani, vagyis grammatikai kapcsolati elemei.

1, A határozott névelő, mert pontosan utal a már előbb megnevezett dologra. Pl. Egy fiú a parkban..A fiú megállt……
2, A kötőszó
A mondat egységeket egymáshoz viszonyítják.pl. Tegnap vásárolni akartam…..de mégsem mentem el mert……
3, Névmás,mert névszókkal helyettesíthető szó. Pl. A barátom középiskolás ő már a harmadik osztályba jár.
Láttam …….magán…..én is olyat szeretnék.

Visszautalás

Előre utalás

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet….fiatalnak,idősnek egyaránt.
4,ragok és jelek
Mondattá fűzik a szavakat, meghatározzák a szavak mondatbéli szerepét.
5,Határozószók és névutók
Szintén utaló és viszonyító feladatott látnak el.pl alatt, felett, mellett
6,Szórend és hangsúly
Holnap megyek moziba (nem máskor)
Moziba megyek holnap (nem máshova)
Holnap megyek moziba, holnapután pedig kirándulok.(sorrend)
2,A szövegösszefüggés megvalósításának jelentésbeli kapcsoló elemei

A szöveget nyelvtani kapcsolódó elemei mellett a közös jelentés a téma azonossága, összefüggővé tenni.
A jelentés szintén kapcsoló elemeket az ismétlődés bonyolult rendszere alkotja
Pl. Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk.
Szóismétlés, szószerkezet ismétlése
Tartalmi megerősítést jelent, illetve az érzelmi töltés fokozatai lehetnek ezek a refrének.
Pl
Szép vagy Alföld legalább nekem szép
Itt ringatták bölcsőm itt születtem
Itt boruljon rám a szemfödél, itt
Domboruljék a sír fölöttem

3. Rokonértelműség az ismétlődés sajátos formája mivel a rokonértelmű szavak azonosak vagy hasonló ill. árnyalati eltérések lehetnek.

4. A nem fogalom, a faj fogalom

Az élőlény szó nem fogalom, az állat fajfogalom.

5,Felsorolás
Rész egész viszony alapján.

Add ki jussomat:
Pénzt, paripát, fegyvert

6. Magyarázó, kiegészítő közbevetések amely szintén

A Lánchíd Széchenyi- a legnagyobb Magyar- kezdeményezésére épül meg.

12 tétel A polgári forradalom Magyarországon

Filed under: Történelem — dolfi6 @ 17:59

12. A polgári forradalom Magyarországon Előzmények A párizsi forradalom híre 1848. március 1-én Pozsonyba érkezett. Kossuth március 3-án az alsótáblán beszédet mondott. Felirati javaslatában jobbágyfelszabadítást, önálló magyar kormányt, polgári reformokat, és alkotmányt követel a Habsburg Birodalom egészének. Az udvar az országgyűlést fel akarja oszlatni, hogy időt nyerjen István nádort és helyetteseit Bécsbe küldik, hogy ne tudja senki összehívni a felsőtáblát. Március 13-án Bécsben kitört a forradalom, ennek hírére március 14-én Kossuth 12 pontját a főrendek elfogadták. Másnap Kossuth 2 gőzhajóval Bécsbe utazik. A bécsi forradalom híre Pesten is meggyorsította az eseményeket. Március 14-én este a Pilvax kávéházban a „márciusi ifjak” elhatározták, hogy követeléseiknek másnap tüntetéssel adnak nyomatékot. Másnap Pest utcáin húszezres tömeg vonult zuhogó esőben. Bécs igyekezett a lehető legszűkebbre vonni a magyar minisztérium hatáskörét, a tárgyaló küldöttség felkészültségének és az őket támogató tömegmozgalmaknak köszönhetően V. Ferdinánd április 11-én szentesítette a törvényeket, és hivatalba léphetett a Batthyány-kormány. A miniszterek többsége az Ellenzéki Párt vezetői közül került ki. Deák Ferenc az igazságügyi, Szemere Bertalan a belügyi, Eötvös József a vallás és oktatásügyi, Klauzál Gábor a földművelés és iparügyi, Kossuth Lajos a pénzügyi, Széchenyi István a közmunkaügyi, Mészáros Lázár hadügyminiszter és Esterházy Pál a „a király személye ” körüli miniszter lett. Az áprilisi törvények Az áprilisi törvények három főbb kérdéskörben kínáltak megoldást a reformkor problémáira. Az állam egységének visszaállítását célozták a Partium visszacsatolásáról, valamint Erdély és Magyarország uniójáról szóló cikkelyek. A feudalizmus megszüntetésének igénye tükröződik az úrbéri terhek és szolgáltatások, az ősiség, az úriszék és a papi tized eltörlésében; ugyanakkor az önálló magyar kormány létrehozása, a népképviseleti országgyű1és, a választójogi törvény, a közteherviselés kimondása, a bevett vallások egyenjogúsítása, a sajtótörvény, a hitelintézet felállítása, a választott testületek útján felállítandó városi önkormányzatok megteremtése már a polgári állam felépítését szolgálták.

  • Magyarország alkotmányos királyság, az azt jelenti, hogy a végrehajtó hatalom a kormány és a király kezében van
  • a kormány a parlamentnek tartozik felelősséggel
  • a király rendeleteihez miniszteri ellenjegyzés szükséges
  • a kormány székhelye Budapest
  • a törvényhozó hatalom az országgyűlés, amelynek évente össze kell ülnie, ez kizárja az abszolutizmus lehetőségét
  • törvény előtti egyenlőség
  • a választójog vagyoni cenzushoz kötése
  • teljes közteherviselés
  • általános és kötelező örökváltság
  • sajtószabadság

Megvalósult az örökváltság, a választójogot alacsony vagyoni határhoz kötötték, megszűnt a cenzúra. Voltak azonban nem rendezett kérdések, mint az Ausztriához fűződő viszony és nem fejezték be a parasztság terheinek felszámolását sem. Nem vonták a törvénykezés körébe a nemzetiségek külön jogait. Az úrbéri viszonyok megszüntetésének hiányosságai voltak, ezekre az ország nagy részére kiterjedő parasztmozgalmak hívták fel a figyelmet. A nemzetiségek területi különállást követeltek. A kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy csak egy politikai nemzet van, a magyar. Ezért a nemzetiségi vezetők egyre inkább Bécs felé fordultak. 1848. június végén megtartották a népképviseleti választásokat, a polgári átalakulás hívei elsöprő győzelmet arattak. Délvidéken júniustól egymást követték a véres összecsapások a szerb fölkelőkkel. Horvátországban Jellasics készülődése is Magyarország ellen irányult. 1848 nyarán a Habsburgok leverik az itáliai forradalmakat, majd teljes felkészültséggel Magyarország ellen fordulnak. Augusztus végén a királyi leirat követelte a magyar hadügy és pénzügyminisztérium beolvasztását a bécsi minisztériumokba. Batthyány és Deák további engedményekre is hajlandóak lettek volna, de a király nem is fogadta őket. Szemere királyi szentesítés nélkül elrendelte az újoncozást. Megkezdték a Kossuth-bankó kibocsátását. Szeptember közepén az ügyeket ideiglenesen továbbvivő kormány mellé hattagú bizottságot: az Országos Honvédelmi Bizottmányt választották, melynek elnöke Kossuth. Szeptember 11-én Jellasics császári altábornagy 35 ezer főnyi seregével átlépte a Drávát, és Pest felé igyekezett. Pest azonban készülődött, a város határában erődítési munkák folytak. Szeptember 29-én Pákozd és Sukoró között, a jórészt újoncokból álló magyar sereg vereséget mért a kétszeres túlerőben lévő ellenségre. Jellasics fegyverszünetet kért, mely alatt Győrön át elhagyta az országot. Október 4-én V. Ferdinánd feloszlatta az országgyűlést, s Jellasicsot kinevezte Magyarország katonai biztosává. Latour hadügyminiszter kiadta a parancsot, hogy valamennyi határ mentén álló császári erő intézzen támadást Magyarország ellen. Erre azonban nem került sor a bécsi nép fölkelése miatt. Móga tábornok követte a visszavonuló Jellasicsot, s október 30-án a magyar sereg átlépte a Lajtát. Az összpontosított császári erők azonban ezen a napon Schwechatnál visszaverték a magyar erőket. A Honvédelmi Bizottmány legfontosabb feladata az erős, rendezett hadsereg megszervezése volt. Nehézséget jelentett a lőszerek, fegyverek és egyenruhák előteremtése. 1848. december 2-án V. Ferdinándot a kamarilla lemondatta. A 18 éves Ferenc Józsefet nyilvánították ki osztrák császárrá és magyar királlyá. Windischgrätz vezetésével a császári fősereg 44 ezer katonájával Magyarországra érkezett. Vele szemben csak 25 ezer főnyi magyar sereg állott Görgei Artúr vezetésével. Perzel Mór december 31-én Mórnál megütközött Windischgrätz seregével, de a többszörös túlerő legyőzte őt. A Honvédelmi Bizottmánnyal az országgyűlés is átköltözött Debrecenbe. Batthyány és Deák felkereste Windischgrätzet, aki feltétel nélküli megadást követelt. Az erdélyi hadsereg új főparancsnoka Bem József karácsonyra visszaszerezte Kolozsvárt. Debrecenben szinte mindent elölről kellett kezdeni, de az országgyűlés ismét működőképessé vált. Felállították a vésztörvényszéket. Dolgozni kezdett a nagyváradi fegyvergyár, működött a bankóprés. Bem 1849 márciusára egész Erdélyből kiverte az osztrák és az első ízben beavatkozó orosz csapatokat. Bem sikeresen egyesítette a korszerű harcászatot a forradalmi hadviselés módszereivel. Támaszkodott, sőt számított a népfelkelésre. A levert nemzetiségi felkelőknek büntetlenséget adott. 1849. március 4-én Olmützben alkotmányt adtak ki (kényszerített), melyben Magyarország elveszti függetlenségét, s Bécs Magyarországot egyszerű tartományként sorolja be. Kossuth Görgeire bízta a fősereget, és 1849.március végén a Tiszánál összevont ötvenezer honvédtámadásba lendült. Alig négy hét alatt a Tiszától Pozsonyig űzték az ellenséget. 1849. április 2-án Gáspár András Hatvannál megverte Windischgrätzet. Ezután a fősereg április 4-én Tápióbicskénél, április 6-án Isaszegnél, április 10-én Vácnál, április 19-én Nagysallónál, április 23-án Komáromnál aratott győzelmet. Az Isaszegi ütközet után Bécs leváltja Windischgrätzet, de a helyébe került Welden se járt több sikerrel. Április 23-án Pest felszabadul. A még meg nem szállt területeken népfelkelés bontakozott ki. Május közepére egész Magyarország területe felszabadult néhány vár kivételével. 1849. április 14-án Kossuth Debrecenben kimondta a Habsburg-ház trónfosztását, Magyarország függetlenségét. Magyarország király nélküli királysággá vált. Az ország élére újra minisztérium került, elnöke Szemere Bertalan lett. Kossuthnak, mint kormányzó elnöknek a hatásköre csökkent. Rendeletei csak miniszteri ellenjegyzéssel voltak érvényesek. Bécs rájött, hogy saját erejéből nem képes legyőzni Magyarországot. Ezért Ferenc József segítséget kért I. Miklóstól. Aki május 9-i kiáltványával tudatta, hogy segít így a magyar szabadságharc véglegesen elszigetelődött, sorsa megpecsételődött. Június elején megkezdi támadását az orosz sereg, míg a császári sereg Haynau vezetésével 160 ezer katonával tör be az országba. Vele szemben a magyar sereg csak 170 ezer katonából állt. A kormány általános népfelkelést hirdetett. Az országgyűlés elfogadta a nemzetiségi törvényt. Bem Erdélyben sokáig tartja az orosz erőket, így a serege felmorzsolódott. Kossuth Dembinskit nevezi ki a fősereg élére. Dembinski feladja a jól kiépített sáncokat Szeged körül, majd visszavonul a számban már nem több osztrák sereg elől. Seregét nem az összpontosítás helyére Aradra, hanem az ellenség kezén lévő Temesvárra vezette. Kossuth Dembinskit leváltja, helyébe Bem kerül. Augusztus 9-én Bem vereséget szenved Haynautól Temesvárnál. A magyar fősereg szétesett, csak Görgei serege volt az egyetlen harcképes. Kossuth augusztus 11-én lemond, s átadja a hatalmat Görgeinek, aki a világosi-síkon augusztus 13-án a feltétel nélkül letette fegyvert. A komáromi vár húszezres seregével, Klapka vezetésével nem adta meg magát. Kiharcolta a várban tartózkodó katonai és polgári személyek bántatlanságát, s csak így tette le a fegyvert október 2-án. Az osztrák vezetés bosszút akart. A fegyverletétel után Haynau szabad kezet kapott. Október 6-án Aradon kivégeztek 13 honvéd főtisztet. Pesten agyonlőtték Batthyányt. A várfogságra ítéltek száma megközelítette a négyszázat. A megfélemlítést kiegészítették a börtönök és a besorozások az osztrák ezredekbe. A magyar szabadságharc elbukott, de a feudális rendszert többé már nem lehetett visszaállítani.

« Newer PostsOlder Posts »

Powered by WordPress