Érettségi tételek A Than Károlyban tanuló 11-12.H tanulóinak

EZ IS
MEGVOLT… MINDENKINEK KÖSZÖNJÜK

Arisztotelész kezdetben elfogadta Platón idealista tanait, melyek annak tudományos ellenfeleivel, a szofistákkal folytatott vitában kristályosodtak ki.

Tény, hogy a szofista filozófia gyakorlatias és lényegre törő, antiidealista, sokszor felvilágosultan vallásellenes képviselői kezdetben sokban hozzájárultak a filozófia és egyes tudományok (retorika, ismeretelmélet, csillagászat, természetfilozófia – és a későbbi természettudományok) fejlődéséhez. A legnagyobb szofisták, vagy az erős szofista hatást mutató cinikus filozófusok azzal, hogy saját maguk is követték azt az életformát, melyet prédikálták (Diogenész pl.), legalább annyira kiérdemlik az utókor megbecsülését életükkel, mint a később ellenfelükké vált Szókratész halálával (akit egyébként a kortársai szintén „szofistának” neveztek, eredetileg ugyanis ez a kifejezés „hozzáértőt”, „tanítót” jelentett); azonban – különösen a poliszrendszer egyre mélyülő válsága, a görög világrend megrendülése idején – a pragmatizmus, ahogyan az nem ritka, szélsőséges relativizmusba torkollott. Az egyik nagy szofista, a szicíliai Gorgiász például a következő, a filozófiában járatlanok számára esetleg abszurdnak tűnő (noha egyébként védhető, és szigorú értelemben véve nem cáfolható) elveket fektette le mint a filozófia alapjait (vagyis inkább mint mindenfajta filozófia megdöntésének alapjait):

1. Semmi sem létezik; minden látszat;
2. Ha létezne is valami, azt nem lehetne megismerni; mert az érzékek csalnak;
3. Ha valami létezne is és talán még megismerhető is lenne, azt úgysem lehetne elmondani, mivel a nyelv közlései és fogalmai szubjektívek (nem a reális fogalmakat adnánk át másoknak, ha ilyenek lennének is, csak a róluk való beszédet), azonkívül változandók, elmosódottak.

Ám ez az ismeretelméleti relativizmus az erkölcs és az értékek relativizálódásával is együtt járt, s nehéz lenne megmondani, melyik volt inkább az ok s melyik inkább a következmény. Sok, a filozófiát pénzforrásnak tekintő, nyerészkedő szofista az előbb említettekkel ellentétben egyáltalán nem szolgált életével semmilyen megbecsülésre, ezzel összefüggésben a „szofista” szó csakhamar olyan jelentést nyert már a korabeli Athénban is, mint aki nyelvi csűrés-csavarásával saját anyagi érdekében kifordítja az igazságot. Nem csodálható, hogy a tudni vágyó fiatal Arisztotelész Athénban a biztos tudást ígérő Platónhoz szegődött inkább, s nem valamelyik szofista retorikatanárhoz. Ahogy már Platón is kifejtette, amikor a szofista Protagorasz azon kijelentését bírálja, miszerint „Minden dolog mértéke az ember”; ilyen elvekre komoly filozófiát építeni nem lehetséges. Az a relativizmus, ami a humánum kizárólagosságára épít, nem csak a tudományt rombolja le, de az erkölcsöt is, vagyis magát a humánumot. Ha minden megrendül, a biztos tudást kell megkeresni. Erre az útra lépett rá Szókratész, ezzel emelkedve szofista kortársai fölé, és ezt az utat folytatta Platón.

Athénban született Kr. e. 427/428-ban

Platón filozófiáját alkotói tevékenységének három korszakában fejtette ki. Ez alapján osztályozzuk műveit is korai dialógusok (szókratikus korszak), középső dialógusok (formatan, politika) és a kései „nagy” dialógusokra.

A szókratikus korszakban Platón filozófiáját úgy értelmezhetjük, mint annak a keresése, hogy hogyan használjuk a szavakat az értelmes gondolkodás során. A szavak értelmes használata magában foglalja azt, hogy nézeteinket alávetjük mások kritikájának, ellenőrizzük az implikációkat, mindez pedig dialógust eredményez. Platón korai dialógusainak egyik jellemzője egy állítás implikációinak a felvázolása azért, hogy leellenőrizhesse, vajon konzisztens-e önmagával és más állításokkal. Az a kérdés, hogy elfogadható-e egy állítás vagy sem, mindaddig nem válaszolható meg, amíg az állítás implikációit és kapcsolatait fel nem tártuk.

A középső dialógusaiban Platón rámutat néhány hiányosságra a hipotetikus és tagadó eljárásban, amelyet a korai dialógusokban Szókratész érvelési módszereként mutatott be. Platón rámutatott, hogy létezik olyan hipotetikus kiindulópont, amelyre intuitív bizonyosság és jó politika építhető.

A késői dialógusok a szűkebb értelemben vett filozófia, a fogalmak elemzéséből áll.

Írásbeli vizsgák: minden tantárgyból szervezünk írásbeli vizsgát. Földrajz tantárgyból a hallgatók házi dolgozatot adnak be. Az írásbeli és a szóbeli vizsgák alatt a 12. évfolyamon nem lesz tanítás az esti tagozaton.

Felügyelet:

  Informatika vizsgák: 21-én szerdán 17-20 óráig a 303. és 304. termekben Galambos Istvánnál és Somogyi Zoltánnál Szóbeli vizsgák: Kötelező szóbeli vizsgát csak magyar nyelv és irodalom, történelem és idegen nyelv tantárgyakból szervezünk. Ezek időpontja 2010. április 26. hétfő 16-20 óráig. A többi tantárgyból lehet vizsgát tenni, amennyiben az írásbeli rosszul sikerült. Ezek időpontját a táblázat mutatja.

  Vizsgabizottságok: ápr. 26. hétfő:

1. Dobos László, Zolnai Zsolt, Barna Róbert – 407.
2. Ihászné Bassola Villő, Lakó Ildikó, Barna Róbert 2. – 408.

ápr. 27. kedd:

1. Fürst Istvánné, Zolnai Zsolt- 407.
2. Aradi Ágnes, Szeli Bernadett, Dobos László, Lőrincz Katalin- 408.
3. Galambos István, Somogyi Zoltán – 304.

ápr. 28. szerda:

1. Szeli Bernadett, Dobos László, Aradi Ágnes – 407.
2. Szilvásy Ildikó, Zolnai Zsolt – 408.
3. Somogyi Zoltán, Galambos István – 304.

12. Y. vizsgái: Írásbeli vizsgák: április 19-23 a tanítási órákon. Ha nincs vizsga, a tanítás folyik. Szóbeli vizsgák: április 26-27-ig, nem tanítunk ezen a két napon a 12. Y. osztályban.

Vizsga helye: 113. terem

Na, fiuk lányok, azzal kezdeném, hogy szeretnék meg mutatni az egy teljesen ingyenes és jogtiszta dolgot, ez pedig nem más, mint a Linux. Aki eddig windowsal nyomult és van kedve és bátorsága annak szívesen segítek meg ismerni a Linux alapjait (miért csak alapok? mert én sem tudok többet) nem hiszem, hogy bárki csalódna, nagyon sok fajta van… Akit érdekel, az keressen engem.

Mindenkit kérek az iskolában való megjelenésre, mivel az érettségire jelentkezni kell, és a papírokat meg kaptuk (akik ott voltak) akik nem az osztályfönöknél kérhetik ezt, az érettségi vizsgák díja KB 25000ft, 30000ft lenne, de a suli nekünk 5000ft kedvezményt add. Na és persze plusz az átlageredmények függvényében a tandíj, ami ugye mindenkinél változik. Kérem azzokat akik nem voltak, keressék tisztelt osztály fönökünkket és érdeklődjenek bővebb információért nála.

Vörösmarty Mihály (1800-1855)

A magyar romantikus költészet legnagyobb alakja, Byronnal, Hugóval, Puskinnal egyszintű költő.

Nyéken született, fiatal korában Székesfehérváron tanult a cisztercitáknál, édesapja elvesztése után 17-évesen a Perczel családnál házitanító lesz. Reménytelen szerelem Perczel Adél (Etelka) iránt, sok lírai vers, érzelmi fejlődés.1825-ben „Zalán futása” eredet eposzt megírja, amelyben az Etelka szerelem áttételesen meg jelen.

A magyar honfoglalásról szól, Árpád fejedelem elől menekül a bolgár Zalán.1826-ban fejeződik be az állása a családnál. Tudományos Gyűjtemény, ill. Koszorú lap szerkesztője lesz, a 1830 –as évektől az úgynevezett romantikus „triász” vezeti be Pesten az irodalmi életet. Vörösmarty mellett Bajza József (költő, színigazgató), Toldy Ferenc (első magyar irodalom történelem, MTA elnöke). 1848-49 szabadságharc után követi a kormányt Debrecenbe és bujdosik Bajzával együtt a hasburgok elöl, feladja magát, de nem ítélik el.

Utolsó éveit Nyéken töltötte, nagyon kiábrándult ezért keveset irt.

Szózat

1832-36-os országgyűlés erőszakos berekesztése miatt írta meg a Szózatot, tehát 13 évvel később, mint Kölcsey a Himnuszt. Ez is keretes vers, mint a Himnusz,1-2,13-14 verssorok adják a keretet, szintén a történelmi múltat idézi meg Vörösmarty, mint Kölcsey, viszont eltérő abban, hogy nem istenhez szól, hanem a sors szerepel benne.

Műfaja: óda.

Az 1,2 versszakban a hazaszeretett szólal meg, mindannyiunknak szeretnünk kell a hazánkat, s bármilyen sorsot szánnak nekünk az égiek, itt kell élnünk. Ellentétekkel teszi feszülté az alapkijelentést,a keret lezáró részében 13,14 versszakban megváltoztatja a szórendet,felszólítás amely nyomatékosabb mint az első keretben.A kereten belüli 10 versszak két részre oszlik mint a himnuszban csak ez szimetrikusabb.Az első felében azt bizonygatja hogy miért kell itt maradnunk, mert őseinket Árpádot és Hunyadit említi akik megszentelték ezt a földet ,áldozatot hoztak érte.A harcok során megfogyatkozott a nemzet de állva maradt és Európa felé fordult az életben maradás reményében.

A második felében egy alternatívát, állit az olvasó elé, amelyben a remény és a reménytelenség végleteinek megfogalmazása. Hite szerint el fog következni egy jobb kor, hiszen nem hiába valók voltak a sok áldozattok, de megjelenik benne a halál víziója is, ami egy gigantikus képben jelenik meg.s, hogy ne következzen, be hűnek kell lennünk a nemzethez.

AGuttenberg-albuma alkalmi vers

1839-ben született a költemény, Guttenberg emlékére a könyvnyomtatás feltalálásának 400-dik évfordulójára.

Felkérték az egyes országok legjelesebb költőit, hogy írjanak verset Guttenberg tiszteletére.

Öt feltételt fogalmaz meg ebben az epigrammában Vörösmarty, amelyek nagy része a felvilágosodás szellemében íródott.

Először is, ha a vallásos demagógia és a babona megszűnik, majd ha a háború felváltja a békét, ha társadalmi igazságtalanság megszűnik, vagyis a földesúr és ugyanúgy a pornép is megjavul, majd ha a ráció fénye keletre is rávilágít, és főként, ha majd az igazság lesz az úr a földön, akkor volt értelme Guttenberg találmányának. Ezzel az ideális képpel Vörösmarty az irányt jelöli, merre kell változnia az emberiségnek! Ez a távoli jövőbe helyezett, utópikusan elképzelt tökéletes társadalmi rend lehet csak méltó diadal, méltó emlékjel Guttenberg számára.

Gondolatok a könyvtárban

Alapvetően pesszimista mű, a lét értelmét keresi, pontosabban a tudás helyét a világban, hogy haladt-e előre a világ a tudás által? Mindezt szenvedélyesen fejti ki.

Abból indul ki, hogy milyen változást hozott a könyvek az emberiség számára, megállapítja ugyanúgy, mint régen, most is az emberiség túlnyomó része szegénységben él, és kevesek boldogulnak gazdagon.ellenmondást és igazságtalanságot vél észrevenni a könyvek anyaga és a ráirt szöveg között, hiszen rongyokból készült a papír, s persze könnyen megeshet, hogy egy becstelen ember ruhájára íródtak az igazság sorai. Több ilyen kontrasztot sorol fel, de végül megfogalmazza s kimondja „Országok rongya könyvtár a neve.”.

Legszívesebben elpusztítaná a temérdek könyvet, hiszen nem hoznak valódi változást, ahogy remélte, ám eszébe jut, hogy akkor azoknak a műveit is hamuvá porladna, akik az életüket áldozták egy jobbító szándékú könyvért.

Tovább hullámzik a pesszimizmus és az optimizmus vonala, arról beszél, hogy az USA-ban már rátaláltak a szabadságra, igaz a feketéket rabként tartják még, de itt Európában a testvériség és a szeretet eszménye kezd megerősödni.

Ebben nagyot csalódik Vörösmarty, de reményt még lát benne. Az egész emberiség együtt fog felemelkedni, és békében élni, ezt a távoli jövő hozza majd el. A jelenben viszont meg kell menteni a nemzetet, a nemzet sorsát rendbe kell tenni.

Az ember kénytelen mindig újra kezdeni, tudnia kell az építés szempontjából a sorsa értelmetlen az, ha ez így van, mi dolgunk a világon kérdezni, s a válasz hasonlóan cseng, mint a Faust-ban Goethe válasza, vagy a Huszt-ban Kölcseyé, s ha az ember ezeket megteszi, elmondhatja „ez jó mulatság, férfimunka volt”.

Előszó

A szabadságharc bukása Vörösmartyt teljesen letaglózta lelkileg. Az Előszóban a vers eleje visszatekint a reformkor gyönyörű időszakára, amikor még minden felfelé ívelő volt, azt remélhették, hogy a magyarság elérheti az áhított szabadságát. Évszakokkal ábrázolja a fordulatokat. A szabadságharcot egy óriási pusztító szörny illusztrálja, aki végigront a nemzeten, falvakon, minden életet eltapos, miközben a villámok az ellenséges isten haragját festik az égre. A szörnyű pusztítás eredménye a teljesen megdermedt élet, s Vörösmarty egy gyönyörű sorral fejezi ki „Most tél van, és csend és hó, és halál”.Egy év körbejárásával rajzolja meg a magyar történelem legfontosabb mozzanatait, a reformkor kezdetétől a szabadságharc bukásáig. Tavasszal indul és fejeződik be, ám oriási különbség van a két tavasz között, hiszen a parókába öltözött második tavasz a kilátástalanságra utal, nem várható egészséges valódi élet, hiszen azok, aki megharcolták ezt a harcot a föld alatt nyugszanak.

Petőfi Sándor (1823-1849)   Kiskörösön született, Petőfi 9 iskolában tanult és gazdag élettapasztalattal rendelkezett a deákpálya befejezésekor. Selmecbányán ismerkedett meg az újabb magyar költészettel, Csokonaival és Vörösmartyval, amikor apja tönkrement elindult gyalog Pestre és beállt a Nemzeti Színházba kisegítőmunkásnak, majd a császári hadseregbe önkéntes katonának, megbetegedett és elbocsátották. Visszatért Pápára tanulni, de pénztelensége közbeszólt és abbahagyta, itt kötött barátságot Jókai Mórral. Írói sikerek érték: 1842-ben az Atheneaumban megjelent első verse a borozó. Ezután Pozsonyba gyalogolt, és az Országgyűlési tudósításokat másolta. Itt született Távolból című költeménye.1843 nyarától Pesten kapcsolatba került a fővárosi értelmiségi ifjúsággal és naponta megfordult a Pilvaxban is.1844 februárjában nekivágott a pesti útnak azzal a szándékkal, hogy költő lesz. Felkereste Vörösmarty Mihályt, az ő ajánlására a Nemzeti Kör vállalta verseinek kiadását. Vörösmarty és Bajza támogatásával 1844. júl. 1-tol segédszerkesztő lett a Pesti Divatlapnál.1844. novemberében megjelenik első verseskötete, belefogott a János vitézbe. Pesten megismerkedett Csapó Etelkával, aki 1845. jan. 7-én váratlanul meghalt. Elindult felvidéki körútjára, ahol mindenhol lelkesen fogadták.1846-ban megismerkedett Szendrei Juliával, akit egy évre rá feleségül is vesz.1847-ben elolvasta a Toldit, és ezután kötött szoros barátságot Arannyal.1849. március 15-e egyik vezetője, de az elért politikai eredményeket kevesellte, Királyellenes verseket írt, népgyűléseket szervezett, szembe került vezető politikusokkal, fokozatosan elvesztette népszerűségét. A szabadságharc idején századosi rangot kapott.1848. dec. 15-én született meg fia, Zoltán. Debrecenben, 1849 januárjában jelentkezett Bem tábornoknál. Bem kedvelte, segédtisztjévé, személyes tolmácsává tette, óvta a csatáktól. Azonban Petőfi a többi felettesével rossz viszonyban volt (Klapkával való összezördülése után ki is lépett a hadseregből). Nem kapott fizetést, anyagi gondjai voltak. Márciusban apja, májusban anyja hal meg. Mezőberényben megírja fia életrajzát és utolsó versét a szörnyű időt. Csatlakozik Bemhez, de tulajdonképpen civilként vesz részt a segesvári csatában, itt is tűnik el örökre, 1849. júl. 31-én. Petőfi költészetére az egyszerűség jellemző, mert a romantika és a szenvedélyesség uralkodott a műveiben. Petőfi a népköltészetből nyer tárgyi és formai ihletet, s ez önmagában romantikus vonás. A mindennapok jellegzetes helyzeteit ábrázolja, életképekben, amiben megjelenek lírai elemek, olykor a kedves humor is. Ilyenek pl.: a családi versei: Anyám tyúkja, Füstbe ment terv, Egy estém otthon, István öcsémhez. Népi életképek: megy a juhász szamáron, Befordultam a konyhába. Költő témái: Tájköltészet: Petőfi új tájeszményt teremt. Tájleíró versek: Tisza, Alföld, Puszta télen. stb. Forradalmi versek: Nemzeti Dal, Föltámadott a tenger, Szerelmi költészet: Petőfi a politika mellett, másik nagy ihletforrása a szerelem, az igazi mély szenvedély, ő teremti meg irodalmunkban a hitvesi költészetet, feleségének írja legszenvedélyesebb költeményeit. Reszket a bokor…, Minek nevezzelek, Szeptember végén, Látomás versek: A forradalmi látomás versek közül az egyik jelentősebb az Egy gondolat bánt engemet (1846), melynek műfaja a zaklatott menetű rapszódia. A költő erkölcsi elszántságát tükrözi, a mély érzelmi hullámzása jellemzi a költeményt. A vers alapellentéte a lassú halál gondolata, amelyet a költő elutasít. Hirtelen és gyors halállért fohászkodik Istenhez, amikor a versben rádöbben arra, hogy mily dicső lenne elhunyni a szabadságért folyó harcban, ekkor megfogalmazódik legfőbb eszméje a világszabadság ütközet látomásáig jut el. A csatát hangokkal, színekkel érzékelteti, mozgás lendület, lelkesedés, lüktetés adja át a harc leírásának sorait. majd egyszerre csak elcsendesül minden,vége az összecsapásnak,és ünnepélyes zene kíséretében,közös sírba temetik a hősöket. Az utókor, hálás nemzedék adja meg a végtisztességet az önfeláldozó hőseinek, de ő nem akar ezért hírnevet, neki elég az a tudat, hogy a szent ügynek adta az életét. A másik fontos látomás verse a XIX század költői című költemény Petőfi ars poétikája, vagyis a költői hitvallása, pontosabban mi a költő feladata. A versben meghatározza, a költők rendeltetési szerepét, a társadalmi és politikai életben. A köz dolgaival kell foglalkozni,s a költő úgy érzi hogy a népet vezetni kell és az élére kell állni, annál is inkább mert a költő az aki meghallja az isteni sugallatott,mint korábban a proféták voltak azok.Felháborodtan átkozza a gyáva és hamis proféták magatartását,s azokat akik megállnak félúton,s gátolják a teljes megvalósulást.Ő azt vallja mind addig nem szabad megállni míg nem lesz a nemzetben teljes egyenlőség,mint a gazdaságban,mint a jogban,mind pedig a gondolkodási szinvonalban.A biblikus motívumok átszövik a verset, a középpontban a megváltó szándék áll. Petőfi a szabadságot várta és jövendölte, az emberiség második megváltójaként. A zárásként a költő azt írja, mindaddig küzdeni kell, amíg a nép el nem éri a Kánaáni bőséget, ha nincs is semmi jutalom, akkor is azt kell tenni. Petőfi jóval radikálisabban gondolkodott, mint a nemesi értelmiség túlnyomó része, ez érződik a vers ritmikájában. A költemény mégis megnyugvással, a feladat teljesítésének boldogító tudatával zárul. Az Apostol című romantikus elbeszélő költemény, a szabadságválsztási kudarc feldolgozására írja Petőfi. a nagy elbeszélő költeményben a következetes forradalmár alakját akarta mintaképül állítani a nemzet elé. Főhőse Szilveszter, akinek sorsában saját életének szálait is beleszőtte (maga a név is személyes vonatkozású), az emberiségét akart lenni, jobbítani akarja világot, áldozatott akar hozni. Szilveszter a tudatosan cselekvő forradalmár. Akárcsak Petőfi, ő is rendületlenül hisz a nép erejében, az elnyomottak felszabadításáért vívott harc győzelmében. Őt is a szabadságszeretet hatja át, feltétel nélkül vállalja elveit, és mindenét feláldozza a haladásért folyó harcban. Eposz módon „in medias res”kezdődik a mű. Szilveszter és szegénységben lévő családját mutatja, csak ezt követően ismerjük meg a gyermekkorát, amelyben minden gonosz erőnek ki volt téve és elég viszontagságos útja volt, de a szerencse úgy kormányozta életét és végül is tudott tanulni, és szellemi állásra tett szert. Ebben a műben a nép 3 x tagadja meg Szilvesztert, pedig az apostol a népért akar tenni. Tanulmányainak befejezése után falusi jegyző lesz, hogy öntudatra ébressze a népet. A földesúr és a pap összefog ellene, a félrevezetett nép elűzi a faluból. A nép azért nem ismeri fel apostolait, mert évszázadok óta vakságban tartják. Ott könyvet ír az elnyomás ellen, amikor a hivatalos cenzúra elítéli, a művet felbujtó tartalma miatt az olvasok, elfordulnak Szilvesztertől, ezért börtönbe vetik, s 10 évre ítélik. Szilveszter könyvének programja: vagy mindent, vagy semmit; cél a teljes egyenlőség. A mű szerint a jelenben ezek nem valósulnak meg, majd csak a következő nemzedék valósítja meg. Azt látja, hogy a nép szolgamód éljenzi a királyt, lemondva a szabadságról, és ebben a végső jelenetben fejeződik ki Petőfi új szemlélete s elkőtelezetsége. Szilveszter ugyanis nem adja fel, s ha nem tud a nép élén állva a népet vezetve, harcolni a zsarnokság ellen, akkor megteszi ő maga a nép helyett. Elszánva magát merényletet követ el a király ellen, de nem ért célt, a nép pedig ismét megtagadja, nem a bátor hőst látja benne, hanem mint Krisztust, amikor meghurcolták és megalázták a keresztúton, így bántak el vele is. Szilvesztert lefejezik. A magányos, néptől elszakadt forradalmárnak el kell buknia. Műfaja: verses regény. Az író beleszól a történetbe, kommentálja azt, egy egész életutat mutat be. Városi történet, a falusi betét csak arra való, hogy találkozzon a néppel. A strófaszerkezet nem kötött.